Amióta csak véget ért a lockout, az a kérdés foglalkoztat, hogy vajon látszik-e majd valami is a négy hónapos kényszerszünetbõl. Szerintem ugyanis egy ilyen kihagyás nem múlhat el nyom nélkül, mert bár az önállóan szervezõdõ edzések bizonyára összébb kovácsolták a csapategységet, az edzõkkel való közös munkát és a csapatok infrastruktúrájának használatát semmi sem tudja pótolni.
A lockout alatt a játékosok nagy része önállóan erõnléti edzéseket szervezett magának, de mint tudjuk, vannak olyan játékosok, akik még akkor is képesek lustálkodni, amikor egy vezetõedzõ üvölt a fülükbe, illetve olyanok is, aki akár egy „normál” offseason alatt is el tudják hagyni magukat (híznak, vagy éppen izomból fogynak), nemhogy akkor, amikor senki sem ellenõrzi õket. Szerencsére azonban nem nagyon hallottunk olyan játékosokról, akik ne tudták volna teljesíteni a szükséges felmérõt, ennek ellenére többen is használták a „lockout-másnaposság” kifejezést, amely egyfajta beismerése annak, hogy nem múlt el nyomtalanul ez a négy hónap.
De vajon miben materializálódhat majd mindez a szezonban és konkrétan a pályán?
Elõször is féltem a tulajdonosok és a játékosok viszonyát. Vajon hogyan néznek majd egymás szemébe azok, akik eddig legszívesebben leköpték volna a másikat? Hogyan vélekednek majd a tulajok játékosaikról és a játékosok a tulajokról? Megmondják õszintén a véleményüket, vagy megy majd a jópofizás? Esetleg az új CBA-val mindenki megbocsájtott mindenkinek? Ki tudja… Szerintem eleinte még érezhetõ lesz a feszültség, például a nyilatkozatokban. Ha nem is lesznek nyílt összeütközések, biztos vagyok benne, hogy lesznek elutasított kérdések és kitérõ válaszok, amikor szóba kerülnek a történtek. Emellett azt is el tudom képzelni, hogy egy ideig fütyülik, vagy amerikai módon boo-zák majd a szurkolók a tuéajdonosokat bizonyos pályákon, ahogy Roger Goodell sem számíthat virágesõre, ha valahol személyesen tiszteletét teszi.
Kérdés az is, hogy vajon mennyiben csökkennek majd, ha csökkennek egyáltalán a nézettségi mutatók. Vajon hány blackoutunk lesz idén, és mennyivel kevesebb tévénézõnk? Csökkenek-e vajon a mezeladások és a különbözõ merchandise forgalmazásból származó bevételek. Vajon kevesebb Madden fogy majd? Ezek bizony súlyos dollármilliókat jelentõ kérdések, akárhogy is nézzük.
Ennél is rosszabb lehet viszont, ha a játék színvonala esik vissza vagy a sérülések szaporodnak meg. Márpedig erre komoly az esély. Nem csak azért, mert volt olyan, aki 4 hónapig labdát sem látott, hanem inkább azért, mert az új kollektív szerzõdésben kevesebb felszereléses edzésre lesznek kötelezve a játékosok. Ennek a döntésnek a következménye majd leginkább a védõk teljesítményén látszik majd meg, például azok a secondary játékosok, akiknek eddig nem volt erõssége a szerelés, ezután még bizonytalanabbak lesznek. Ez egyébként eredményezheti azt is, hogy például idén több támadó rekordot látunk, mint a sokévi átlag, tekintve, hogy a védelmek nem lesznek annyira összeszedettek. De persze az is megeshet, hogy a támadók sem lesznek annyira összeszedettek és összeszokottak mint eddig, ez pedig akár azt is jelentheti, hogy gyenge színvonalú meccseket látunk majd, és a szezon, illetve franchise rekordok sem fognak úgy potyogni, mint eddig.
Amit el lehet tehát mondani, hogy akármi történik, akármilyen szezonunk is lesz, biztos, hogy a lockoutra fogunk majd mindent, amivel nem vagyunk megelégedve. Az elejtett passzokat, a rossz routokat, a sérüléseket, a nézõtéren üresen maradt székeket, a visszaesõ nézettségi adatokat, egyszóval bármit, ami más lesz, mint mondjuk tavaly. De azt gondolom, ez ilyenkor így van rendjén, ebbõl remélhetõleg tanulnak majd a felek és 10 év múlva nem hagyják majd az utolsó utáni pillanatra a megegyezést. Ettõl függetlenül, azért remélem, hogy idén is olyan jó alapszakaszunk lesz, mint tavaly volt, a rájátszás pedig inkább hasonlítson a tavaly elõttire, és akkor minden rendben lesz!
