Zalai visszahordással vette kezdetét a szezonzáró találkozó, majd Illés Zoltán (#98) elkapása hozott jó alapot Sándor Tamásnak (#3), aki két futásból az ellenfél vörös zónájában találta magát. Végül – bár az a piros mezesek részérõl vitathatónak érzõdött – a Farkas F. Balázs (#11) által a gólvonalon túlra nyújtott labda már egy sikeres touchdown-nak bizonyult. Az elsõ extra ezzel szemben sikertelennek.
Bár Schmidt Kristóf (#71) középsõ futása illetve Szél Márton (#12) elkapása elég volt 1-1 first downhoz , de a Farkas Gábor (#4) által levadászott interception keresztülhúzta a hazaiak számításait, aki aztán elejtette ugyan a labdát, azt csapattársa Berekméri Zsolt (#59) „megmentette”.
Szabó Péter (#90) úgy érezte, ez nem maradhat büntetlenül, így egy általa kiosztott sack után a Ragadozók 2 & 17-nél álltak, Gyõrffy Márknak (#15) végül ideje sem volt elrúgni a labdát, egy block in the back folytán mégsem kellett számukra hátrányos pozícióban átadniuk a támadás jogát. Mellyel a Wildfires nem igazán tudott élni, mínuszos blokkok után egy sack is érkezett zalai oldalról, így 4 & 18-nál léphetett pályára a punter.
Csaknem a kirúgás helyéig érkezett aztán a visszahordó, a második negyed elején, ez a drive viszont több pozitívummal nem kecsegtetett. Ahogy az ellenfélé sem, többek közt egy Hajmási Györgytõl (#78) már menetrendszerûen érkezõ sack-nek köszönhetõen.
A második veszprémi puntot aztán alig 5 yard megtétele után Salamon Gábor (#34) kaparintotta meg és bár a hosszú passzok egy kivételével nem értek célba, Sándor Tamás és a QB futásai újra megtették hatásukat: a második TD-t is Farkas F. Balázs jegyezte, melyet Orsós Attila (#41) extrája követett: 0-13
A remek visszahordást leszámítva a Futótüzek viszont nem tudták felvenni a versenyt a Kutyákkal. Így félpályáról indulhattak tovább növelni elõnyüket a vendégek. Jóllehet Szabó Péterrel ezúttal is meggyûlt a bajuk, és Horváth Elõd (#82) is sikeresen hárított egy elkapást, a futásokkal – Lõke Dániel (#8) – harmadszor is pontszerzõ helyzetbe hozta fel magát Predators. Mezõnygóljával Orsós Attila állította be a félidei 0-16-os eredményt.
Hiszen a Talabér Lászlótól (#47) kiosztott sack után fogytán volt a veszprémiek ideje, jött a spike, végül már nem volt lehetõségük a szépítésre.
A harmadik negyed legfõbb momentumát talán az jelentette – a vendéglátók számára mindenképp – amikor a zalai visszahordó által érintett labdát Szél Márton szerezte meg, akinek már csak Erki-Kiss Péter (#5) tudott megálljt parancsolni. Elõször került ennyire közel az ellenfél endzone-jához a piros mezes együttes.
Kiss Balázs (#28) futásának azonban most sem engedtek teret, a rossz snap után pedig a punt is megpattant a játékosokon.
Érkeztek hát ismét a Ragadozók Kámán Benjamin (#16) futásaival és Cseh-Németh István (#92) 25 yardos elkapásával mélyen a redzone-on belülre érve, ahol az újabb Szabó Péter sack után a biztosabbnak tûnõ field goal-hoz nyúltak, ami meglehetõsen laposnak bizonyult.
A vendégek védelme ugyanakkor továbbra is jól tartott: a hosszú passzok így nem mûködtek a veszprémi oldalon sem.
Maradt a 0-16 az utolsó játékrészre, amikor is két play után meglepetésre Rábel Csaba (#23) húzta be a zalai irányító passzát, felcsillantva a reményt csapatában, hogy legalább 9 ponton belül tartsák a különbséget. Ám a redzone-t ezúttal sem sikerült elérniük: a FG helyett trükkös játékot választottak, ezzel a Predators malmára hajtva a vizet. Akik bár a következõ drive-ban nem haladtak, de Hajmási György sokadik sack-je mellé Varga Tamás (#6) bezsebelt egy interceptiont, melynek révén viszont már a célterületen landolt Sándor Tamás, akit a holderként felálló Foray Zoltán (#35) követett ugyanoda két pontért.
Egyetlen hazai akcióra lett volna még idõ, de Foray Zoltán az extrája mellé egy interceptiont is begyûjtött, ezzel tulajdonképpen beállítva a mérkõzés 0-24-es végeredményét.
„Teher alatt nõ a pálma.” Talán ez az érzés kellett ahhoz, hogy a Zala Predators idényének legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtsa. Most, hogy a kiesés esélyének szele is megérintette õket, újra csapatként tudtak mûködni. Mindezek után valószínûleg az eddiginél nagyobb erõbedobással igyekeznek folytatni a munkát a mindössze két hetes nyári pihenõ után. Amire szükségük is van, hiszen könnyebb dolguk bizonyára a következõ idényben sem lesz.
Ami a Veszprém Wildfires csapatát illeti, õk már biztosan egy osztállyal lejjebb folytatják jövõre. Bár érthetõen többen is kudarcként élték meg a szezont, ugyanakkor sokan töretlenül kitartanak és remélhetõleg ebbõl a helyzetbõl is felállnak. Egy biztos, sokat kell majd dolgozniuk az újjáépítésért.
