A DRAFT ÁRNYOLDALAI – A draftpozíció és pénzügyi következményei

Az egyetemekrõl és fõiskolákról érkezõ fiatal titánok már hetekkel, sõt hónapokkal ezelõtt megkezdték a felkészülést profi karrierjükre, melynek egyik elõ állomása a minden évben, Indianapolisban megtartott NFL Scouting Combine. Az NCAA adatai szerint egy átlagos évben mintegy 100,000 diák játszik futballt a középiskolákban, és közülük csupán átlagosan 215-en jutnak be az NFL franchise-ok játékoskereteibe. Ráadásul ha a lockout egész évben tartani fog, akkor jövõ héten kiválasztott játékosok egy évig futball nélkül maradnak és a 2012-es draft játékosaival kell majd küzdeniük a bent maradásért.

És itt jön a képbe az újoncok fizetése. Azt mindenki tudja, hogy az elmúlt évek során az újoncok  – fõként az elsõ kör elsõ felében kiválasztott „projektek” – fizetése drasztikusan emelkedett. 1996-tól egészen tavalyig a csapatoknak minden évben az ún. Rookie Salary Capbõl kellett kigazdálkodniuk az újoncok éves fizetését. Ez természetesen minden egyes csapat fizetési sapkájában benne foglaltatik, tehát nem extra pénzként kell elképzelni. Ennél összegnél egy centtel sem költhetett többet a csapat az újoncok fizetésére; attól függetlenül, hogy három, vagy tizenhárom újoncot kellett kifizetnie.

Mint tudjuk, az újoncokkal kötött szerzõdések általában több (négy-öt) évre szólnak és olyan bónuszokat foglalhatnak magukban, melyekrõl azt sem gondoltuk volna, hogy egyáltalán léteznek. Van, hogy már azért a szerzõdés aláírásáért is bónusz jár, de vannak olyan szerzõdések, melyek akkor is plusz pénzhez juttatják az aláíró játékost, ha az részt vesz a csapat rendezvényein. Eddig minden évben, vagyis amikor volt hatályos Kollektív Szerzõdés, a csapatok fizetési sapkáit az NFL bevételével arányosan növelték, így növekedett a Rookie Salary Cap is. Nyilván egy újonc annál jobb szerzõdést vághat zsebre, minél elõkelõbb helyen talál csapatra a börzén, és ez a draft egyik olyan árnyoldala, mellyel a játékosoknak meg kellett békélniük – eddig.

Egy harmadik körös játékosnak sokkal kevesebbel kellett beérnie, mint egy top ötös játékosnak. Pedig a draft-hely nem minden. Nem egy példát lehet találni arra, hogy egy top tízes játékos (pl. Vernon Gholston) katasztrofális teljesítményt nyújtott, miközben egy hetedik körös (Peyton Hillis) mindenkit lejátszott a pályáról.

Nem meglepõ hát, hogy az egyik legparázsabb vita korábban arról folyt, hogy a jövõben változtassanak-e az újoncoknak adott szerzõdéseken. Volt olyan álláspont, mely szerint két-három éves szerzõdést kellene kötni minden újonccal, hiszen ezen idõ alatt bõven kiderül, hogy NFL kompatibilis-e az illetõ. Ezzel pedig a tulajdonosok és a játékosok is jól járnak. A tulajdonosok zsebében több pénz marad, kisebb a rizikófaktor, hogy olyan játékosba fektetnek, aki többet költ kaszinóban, mint teljesít a pályán, a játékosok pedig vért fognak izzadni, hogy megmutassák mire képesek és jobb fizetést kapjanak.