HOGYAN VÁLTOZOTT A DRAFT? – A futók jelentõsége

A mai napig tisztelt legendás futók arra is képesek voltak, hogy akár egy évtizeden keresztül ugyanolyan teljesítményt nyújtsanak. Bár manapság is vannak olyan õskövületeink, mint Fred Jackson, LaDainian Tomlinson vagy Steven Jackson, a futók többségének karrierje négy-öt jó év után véget ér. Fogy a sebesség, több a sérülés, majd jön az új generáció. Úgy tûnik tehát, hogy a futók élettartama jelentõsen lecsökkent, ebbõl pedig arra következtethetnénk, hogy egyre több RB-re van szükség, így pedig a futók értéke egyre nõ. Pedig a draftról készült statisztikák nem ezt mutatják.

A számok alapján a passzjáték elõretörése sokkal erõsebb tendencia volt, mint az elõbb felvázolt elhasználódás. Ha ugyanis megvizsgáljuk, hogy a nyolcvanas években hány futót draftoltak az elsõ körben, akkor láthatjuk, a running backeknek rendkívül nagy jelentõsége volt azokban az idõkben. 1981-tõl 1990-ig 49 futót vittek el az elsõ körben, ami azt jelenti, hogy évente átlagosan 4,9, tehát csaknem öt futó talált gazdára. Ebben a statisztikában ráadásul a gyászos 1985-ös esztendõ is benne van, amikor csak egy RB-t választottak ki az elsõ körben, és azt kell, hogy mondjuk, nem véletlenül ugyanis a No.1. Greg Bellen kívül senki sem tudott 3000 yard fölé jutni karrierje során.

Ehhez képest az utóbbi húsz évben mindössze 61 futót került kiválasztásra a legelsõ körben, ami évi 3,05-ös átlagot jelent. Tehát átlagosan három futót visznek el egy évben úgy, hogy meccsrõl meccsre aprítják õket és már korán sem képesek olyan teljesítményre, mint az akár 10 szezonon keresztül is remeklõ nagy elõdök. Ez azt jelenti, hogy a passzjáték elõretörése mindent elsöprõ tendencia volt, hiszen még a futók élettartamának csökkenése sem tudta befolyásolni.

Tavaly éppen hárman keltek el az elsõ körben, idén valószínûleg csak Mark Ingramet viszik el az elsõ napon. 2008-ban ugyan belehúztak a csapatok – Darren McFadden, Jonathan Stewart, Felix Jones, Rashard Mendenhall és Chris Johnson is elsõ körös volt –, de az talán minden idõk legjobb futó-osztálya volt, hiszen az említetteken kívül Matt Forté, Ray Rice, Jamaal Charles, Tashard Choice és Tim Hightower is akkor talált gazdára. Egy ilyen osztály a nyolcvanas években könnyen lehet, hogy akár 10 elsõ körös prospectet is eredményezett volna. A különbözõ minõségû osztályok tehát némileg torzítják az eredményt, de a nagy átlagok nem hazudnak. A passzjáték jelentõségének növekedésével már korántsem annyira népszerûek a futók, és Chris Johnson hiába bizonyította be tavaly, hogy néha még mindig elég egy jó fal és egy jó futó egy csapat eredményességéhez, a futók jelentõsége talán már sosem lesz a régi.

Forrás: pro-football-reference.com