Akik a legjobbak voltak a Combine-on:
Fekve nyomás (db): 32 – Anthony Sherman (Connecticut)
40 yard (sec): 4,34 – Da’Rel Scott (Maryland)
Súlypontemelkedés (inch): 41,5 – Anthony Allen (Georgia Tech)
Helybõl távolugrás (láb): 10,6 – Jordan Todman (Connecticut)
3-cone drill (sec): 6,66 – Graig Cooper (Miami)
20 yard shuttle (sec): 4,01 – Roy Helu (Nebraska)
60 yard shuttle (sec): 11,07 – Roy Helu (Nebraska)
Míg az NFL csapatai korábban arra törekedtek, hogy minden téren használható running backeket draftoljanak, ez a trend mára megváltozott. A backfieldben most már több futóval találkozhatunk, akik megosztják a munkát egymás között. Olyan futókat keresnek, akik képesek kiegészíteni egymást, ezért háttérbe szorulnak a workhorse (igásló) típusúak, akik egy évben 300, vagy annál is több labdát kapnak. Az idei draft-osztály erõssége, hogy több robbanékony, jó kezekkel rendelkezõ, több poszton is bevethetõ futót találunk, élen Mark Ingrammel, aki akár az imént említett, workhorse kategóriába is belefér.
Sok futó jelentkezett idén a draftra, de kevés az elsõkörös. Számos RB kiválasztása a középsõ körökre várható, mivel nem mindegyik tud megbirkózni az azonnali teherrel, amit az NFL jelentene, így nem is érik meg az elsõkörösök fizetését. Ha a nagy átlagot nézzük, igazából nehéz kirívó erõsséget vagy gyengeséget kiemelni, hiszen elég hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek az idei osztály tagjai. Nagyon sok a kistermetû futó, akiknek az elõnyök mellett ebbõl hátrányuk is származhat, például a sérülések miatt, amiket könnyebben össze tudnak szedni. És ez bizony a gyorsaságuk rovására is mehet.
Ingram (Alabama) 21-szer nyomta ki a 102 kilót, az erejével egészen biztosan nem lesz problémája annak a csapatnak, amelyik draftolja. A 40 yardos futása nem lett a legjobb, de ne feledjük, nem a vékonydongájú futók közé tartozik. Én személy szerint egy kicsit furcsának találtam a testtartását a sprint közben, talán ebbõl többet is ki lehetett volna hozni. Az elsõ 10 yardot 1,53 másodperc alatt hagyta maga mögött, ami azt jelenti, nem kell a szomszédba mennie robbanékonyságért. Az elkapások terén fejlõdnie kell, hiszen az egyetemen nem keresték túl sokszor passzokkal, de biztosan ezt is meg fogja oldani. egy másik terület, amin dolgoznia kell, az az irányító védelme passzjáték esetén. Ha a megfigyelõk úgy látják, képes lesz megérteni a sémákat, jelentõsen javíthatja az esélyeit. Lehet, hogy nem a legatletikusabb futó, de kemény, gyors, elképesztõen jól lát a pályán, és nem kétséges, hogy a Draft 1. körében fog csapatra találni. Ryan Williams (Virginia Tech) büszke lehet az altestére. Mielõtt bárki is rosszra gondolna, a lábaira gondolok. 101,6 centis súlypontemelkedést produkált, amit valamelyik csapat remekül fog hasznosítani, amikor a RB-t bevonják majd a passzjátékba. Középen és a széleken is jól fut, erõssége, hogy tényleg mindent megtesz a pozitív yardokért. Gondjai voltak az elejtett labdákkal, de az NFL-es edzõk talán ki tudják nevelni belõle ezt is. És habár nem running back, de a futók táborába tartozik Anthony Sherman (Connecticut ) fullback, aki vasárnap a fekvenyomásban a legjobb lett, 32-szer nyomta ki a 102 kilót. Ez egészen biztosan azt jelenti, hogy az emberünk jó erõben van, és biztosan draftolni fogják. A sikerhez persze az is kell, hogy ebbõl az erõbõl valamennyi a pályán is megmutatkozzon.
Anthony Allen (Georgia Tech) jelentõsen javította esélyeit. Az egyetemen fullback-ként használták, de azok után, amit a Combine-on mutatott, én elgondolkoznék azon, hogy ezzel a mérettel és ezzel a gyorsasággal néha, vagy inkább gyakran a kezébe nyomjam a labdát. Jól futott, remekül váltott irányt, ígéretes tehetségnek tûnt. Persze az utolsó körök valamelyikében fogják draftolni, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres, sõt. Azok közül, akik a vártnál jobban teljesítettek, nem hagyhatom ki Roy Helut (Nebraska), aki mostanáig eléggé a toborzók radarja alatt repkedett az egyetemen elért futásonkénti 6,62 yardos átlagával. A 40 yardon 4,42-t futott, amellyel a hatodik a running backek között, a 20 yard shuttle azonban az övé lett, 4,01 másodpercet produkált, és a feladat 60 yardos verziójában is õ lett a legjobb 11,07-tel. A 3 cone drill is dobogót hozott, 6,67-tel a második volt. Mario Fannin (Auburn) az egyetemen egy szezonban sem kapott labdát 84-nél többször, és Michael Dyer mögött kellett játszania tavaly, de most felhívta magára a figyelmet. 40 yardon 4,38-cal a második leggyorsabb futó volt, csak a sérülékeny Da’Rel Scott elõzte meg. Testalkata miatt kiválóan meg tudja védeni az irányítót, és az Auburnön õ tartja a futók között az elkapások és elkapott yardok rekordját.
És végül, akiknek jobbat kellett volna mutatniuk. Jacquizz Rodgers (Oregon State) nem nõtt nagyra, mindössze 165 centis, de mint tudjuk, lassan ez már elõnnyé válik az NFL-ben. Gyorsmozgású, kiválóan használható lenne a passzjátékban és a visszahordások alkalmával. Gyorsasága és apró termete miatt nehéz egy igazit ütközni rajta, olyannak kellene lennie, mint Dexter McCluster, vagy Darren Sproles. Sproles a 2005-ös Combine-on 4,48 alatt futotta a 40 yardot, McCluster pedig tavaly márciusban a Pro Dayen 4,39-et produkált. Rodgers mindkettõjüknél alacsonyabb, Indianapolisban mégis rémisztõen lassan, 4,64 alatt futotta le a 40 yardos távot. A 3 cone drill során mért ideje (7,31) tökutolsó lett a futók között. John Claynek (Wisconsin) nem kellett volna visszamennie az utolsó évére, mert Montee Ball és James White jobbak nála. Az rendben van, hogy jelentkezett a Draftra, de a Combine-on bebizonyosodott, nincs meg hozzá a sebessége, hogy hosszú tartózkodásra számítsunk tõle az NFL-ben. Annak ellenére, hogy az egyetemi szezon vége óta 13 kilót fogyott, 40 yardon csak 4,87-et futott, ezzel a legrosszabbak közé rangsorolta magát.
