Fotón: Dan Rooney nyugalmazott elnök
A szabály azért jött létre, biztosítsák, a kisebbséghez tartozó edzõket is számításba veszik a legfelsõbb edzõi posztok betöltésénél. 1979-ig Fritz Pollard volt az egyetlen, kisebbséghez tartozó edzõ az NFL történetében, és õ is a liga korai idõszakában, az 1920-as években munkálkodott a profik között. És mire a Rooney-szabály életbe lépett, csak Tom Flores, Art Shell, Dennis Green, Ray Rhodes, Tony Dungy, és Herman Edwards voltak színesbõrû vezetõedzõk, és amikor érvénybe lépett a szabály, közülük csak Dungy és Edwards voltak aktív edzõk, igaz, Shell és Green késõbb ismét megkapták a lehetõséget. Dungy évekig próbálkozott. Gyakran volt a jelöltek között, amikor Chuck Noll segédje volt a 80-as években a Steelersnél, de csak 1996-ban tölthette be a legfontosabb edzõi posztot, amikor a Tampa Bay Buccaneers mestere lett.
Amióta a Rooney-szabály életbe lépett, számos NFL-franchise alkalmazott a kisebbséghez tartozó vezetõedzõt, beleértve magát a Steelerst is, akik a 2007-es szezon elõtt szerzõdtették le Mike Tomlint. A szabály követelményeinek már Tomlin leigazolása elõtt eleget tettek, amikor Ron Riverával is elbeszélgettek a munkáról, és maga Rooney is kijelentette, Tomlin alkalmazásának semmi köze nincs a szabályhoz. A 2006-os szezon elején az afroamerikai edzõk létszáma a Rooney-szabály elõtti 6 százalékról 22 százalékra ugrott, ennek ellenére a szabály a mai napig viták tárgyát képezi, és egyetlen csapat sem ismerte el, hogy a szabály vezette õket arra, hogy a kisebbségbõl szerzõdtessenek.
A szabály egyébként nem érvényes abban az esetben, ha egy segédedzõ szerzõdésében olyan záradék szerepel, amely garantálja számára, hogy megkapja a vezetõedzõi posztot, ha az megüresedik. Mondok egy példát: ez történt akkor is, amikor Mike Martz a 2000-es szezon elõtt átvette a St. Louis Rams fõedzõi posztját. A szabályt természetesen akkor sem kell alkalmazni, ha a segédedzõ, amelyet vezetõedzõvé léptetnek elõ, a kisebbséghez tartozik. Erre is van példa, Mike Singletary és a San Francisco 49ers esete a 2008-as szezonban.
A Rooney-szabály megszegése miatt már büntetést is kiszabtak. 2003-ban az NFL 200.000 dollár megfizetésére kötelezte a Detroit Lionst, amiért nem hívtak meg állásinterjúra egyetlen kisebbségi jelöltet sem, amikor megüresedett a vezetõedzõi poszt. Miután Marty Mornhinweget kitették, azonnal szerzõdést írtak alá Steve Mariuccival, a San Francisco 49ers egykori edzõjével, és nem hogy kisebbségi, de semmilyen más jelöltet nem hallgattak meg. A csapatnál azt nyilatkozták, megpróbálták, de a kisebbségiek lemondták az interjút.
Nemrég kísérletet tettek arra, hogy a Rooney-szabályt az egyetemi focira is kiterjesszék, ahol a kisebbséghez tartozó vezetõedzõk száma 6 százalék körüli. Annyit sikerült elérni, hogy 2009. június 15-e óta minden, futballal kapcsolatos tevékenység vezetõi állásának betöltésénél alkalmazni kell a szabályt, nem csak vezetõedzõk és klubigazgatók keresése esetében.
A Rooney-szabálynak ellenzõi is vannak, sokan úgy gondolják, a megkülönböztetés elkerülése érdekében túlságosan figyelemfelkeltõ szabály született, és ez már önmagában is megkülönböztetés, míg mások úgy gondolják, semmi értelme a szabálynak, csak szimbolikus. Mivel nincs megbízható módja a Rooney-szabály hatékonyságának mérésére, az ellenzõk azt állítják, az ilyen programok csak a mögöttük álló szándék által mérhetõk. Sõt, tovább is mennek. Mivel a Rooney-szabály teljes egészében a faji megkülönböztetésre épül, egyes bírálók úgy gondolják, az ötlet teljes egészében rossz, mások szerint a szabály rasszista.
A Rooney-szabály célja, hogy az NFL-ben a vezetõedzõi poszttal kapcsolatos, múlt- és jelenbéli faji megkülönböztetést enyhítse, így a szabályozás támogatói javító intézkedésnek tartják, amely azért szükséges, hogy a nyilvánvalóan létezõ rasszizmusra való hajlamot ellensúlyozza, amely azt eredményezte, hogy a kisebbségeket korábban nem igazán vették számításba egy vezetõedzõi poszt betöltésénél. Persze így is könnyû kijátszani a szabályt, hiszen az nem mondja ki, hogy kötelezõ is leszerzõdtetni azt a kisebbséghez tartozó edzõjelöltet, akinek meghallgatásával eleget tesz egy csapat a Rooney-szabály követelményeinek.
A vélemények tehát sejtéseken alapulnak. Minden lehetséges NFL-edzõ hosszú éveken keresztül tanul és fejlõdik, általában elõléptetés útján válik vezetõedzõvé. Személyiség, elhivatottság, munkamorál, vezetõi és motivációs képesség alapján választanak a csapatok döntéshozói, és persze nem hagyják figyelmen kívül, hogy valaki képes-e gyõztes csapatot megalkotni. Figyelembe véve az Egyesült Államok diszkriminációval kapcsolatos múltját, lehet, hogy szükséges volt a Rooney-szabály létrehozása. Megnyitotta az ajtókat a színesbõrû edzõk számára, akik felett egyébként elsiklott volna a tekintet. És miközben senki sem tudja, hogy egy csapat vezetõsége azért hallgat-e meg egy, a kisebbséghez tartozó edzõjelöltet, hogy elkerüljék a büntetést, a számok magukért beszélnek. Tony Dungy, az Indianapolis Colts, és a Tampa Bay Buccaneers egykori vezetõedzõje így nyilatkozott: „A szabály lényege az, hogy lelassítsa a folyamatot, rávegye a csapatokat arra, hogy úgymond elvégezzék a házi feladatukat, és több jelöltet is számításba vegyenek, ne csak a kisebbséghez tartozókat. Amikor végigmennek ezen a folyamaton, néha tehetségekre bukkannak.”
Tony Dungy és Lovie Smith eredményeikkel akaratlanul is szembeszállnak a Rooney-szabállyal, hiszen az 2003-ban lépett életbe, õk pedig akkor már elismert edzõk voltak gyõztes mutatóiknak és sikereiknek köszönhetõen. A szabály az elkövetkezõ években minden bizonnyal némi módosításra szorul majd, és talán egy idõ után el is kell törölni, de most legalább a színesbõrû edzõknek is biztosítja a lehetõséget.
Egyvalamit azonban le kell szögezni. A Rooney-szabály nem arra ad engedélyt, hogy faj alapján döntsenek a csapatok vezetõi. A legjobbnak kell megkapnia a munkát. Amint fent is írtam, amikor Rooney leszerzõdtette Mike Tomlint, elmondta, nem a szabály miatt hallgatta meg õt a jelöltek között. Tomlin azért kapta meg az állást, mert bebizonyította, jobb a többieknél, a Steelersnél pedig bíztak benne.
És vajon jelenleg a Rooney-szabály arra bátorítja a csapatokat, hogy kamu interjúkat tartsanak a büntetés elkerülése érdekében? Sokkal hasznosabban tudják úgy eltölteni az idõt, ha olyan edzõket azonosítanak be, és hívnak meg beszélgetésre, akik hasznára lehetnek a csapatnak. Ez a felvételi eljárás szükséges megszakítása, vagy tényleg belassítja a folyamatot, ezáltal körültekintõbbe teszi a csapatokat, ahogy Tony Dungy is mondja?
