Fotón: Hines Ward WR, Pittsburgh Steelers
Jó hangulatban telt a Steelers játékosok interjúztatása. A Kohászok nagy örömmel próbálták fel az elõzõ este az Év Védõjátékosának választott safety hajkoronájához kísértetiesen hasonló parókát. A koreai származású Hines Wardnak egészen érdekesen állt a dús fekete üstök, Ryan Clarkkal egyetemben mindketten széles mosollyal mutatták meg magukat a pár méterrel arrébb nyilatkozó csapattársnak. Brett Kiesel ugyan nem dicsekedett, de így is sikerült megnevettetnie a média munkatársait, miután egyébként sem egyszerû (leginkább egy reformkori értelmiségi és egy viking harcos közös gyermekére hajazó) arcszõrzetét tunningolta a fekete parókával. Aztán természetesen õ is felvette a hajat, de így sem tudta kibetûzni a safety nevét, egyébként a „Pol” résznél akadt el a védõfal emblematikus figurája. Deion Sanders megtalálta õt is, a június óta növesztett szakállról faggatta, amelynek már saját weboldala és twittere is van. Mint kiderült, a szakállnak neve is van: Da Beard, vagy „A Szakáll”, de az „A” névelõt itt szlenges értelemben kell venni. Kiesel persze komolyan is beszélt: elmondta, hogy a legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy Rodgers a zsebben maradjon, és akkor Woodley és Harrison már meg tudják oldani a többit.
Az emlegetett Harrison is megszólalt, õt valószínûleg Sanders nem merte zaklatni, ezért maga helyett Kara Hendersont küldte, aki bátorkodott fellépni pár kérdés erejéig a dobogóra. A stúdiórészlegben ülõ kollégák fel is szisszentek a riporterhölgy bátorságán, ahogy õk fogalmaztak: „Kara most megérezheti, milyen egy irányítónak.” Harrison elõször csak a várakozásairól beszélt, megemlített, hogy nagyon óvatosnak kell lenniük Rodgersszel, „mert hátul is szeme van”, majd Kara kiugrasztotta a nyulat a bokorból: a büntetésekrõl és a durva szerelésekrõl érdeklõdött. Harrison felvetette az ötletet, hogy a pályát be kellene borítani párnákkal, így akit megütnek, nem esik nagyot. Harrison ezután Polamalut méltatta, majd válaszolt az utolsó kérdésre: „Láthatunk majd kemény ütközéseket a Super Bowlon?” – kérdezte Kara – „Nem akarunk senkit sem keményen megütni, mert büntetést kapunk érte” – mondta Harrison, majd sokat mondó tekintettel felnézett az újságírókra, kifejezve véleményét az ügyrõl.
Polamalu is felment a pódiumra, összefogott hajjal szinte rá sem lehetett ismerni. A safetyt több témáról is kérdezték, de a legértékesebb gondolatokat azzal kapcsolatban fejtette ki, hogy mi tette õt ilyen jó játékossá: „Elõször szükség van arra, hogy nagyon jól érezzük a védelmet, hogy mi a játékterv, vagy csak egyszerûen, hogy mit gondolt az edzõ, amikor behívta a játékot. Aztán tudomást kell szerezni arról, hogy a támadósor mit tesz. Ezeket kell kombinálni amikor kimész a pályára.” Persze a viccelõdés sem maradt el, Polamalu elmesélte, hogy az elsõ DB edzõje, aki most a Packers DB edzõje azt mondta, soha ne legyen beceneve, mert az úgy ráragad, hogy soha nem szabadul meg tõle. Ezért nincs beceneve.
Természetesen Big Ben is a pódiumra lépett, ráadásul nem is akárhogyan: a mobiljával filmre vette a riportersereget, mert mint mondta: „Szeretném megragadni az alkalmat, hogy lefilmezzelek benneteket srácok, mert sohasem lehet tudni, amikor itt vagy a Super Bowlon, hogy nem-e ez az utolsó.” Roethlisberger beszélt a meccsek elõtti szokásáról, miszerint mindenkivel kezet ráz, még az edzõkkel is, arról, hogy John Elway a példaképe, aki már gyerekként is a kedvence volt. Persze nem úszta meg az erõszakos vádakkal kapcsolatos kérdéseket sem, de igyekezett rövidre zárni ezt a témát. Innentõl már jött a mázos rész: jó ember, jó fiú szeretne lenni, úgy élni minden napját, mint ha az lenne az utolsó majd zárásként Rodgerst méltatta. Talán ez volt a legszárazabb része a Media Daynek, még akkor is, ha Big Bennek láthatóan nagyon jó kedve volt.
