Fotón: B.J. Raji NT, Green Bay Packers
Green Bay Packers
Egy jól összerakott 4-3-as hadrendben általában a defensive endek és a defensive tackle-ök is gyakran részesülnek az irányító levadászásának örömében, míg a 3-4-es egységeknek megmarad a nyomás és a futás megállítása. Nos, bár a 3-4-es defensive end és a nose tackle posztot az NFL egyik leghálátlanabb és legszürkébb pozíciójának tartják, a Green Bay védõfalának nem kellett lemondania az ismertségrõl. Ha egy-egy hazai NFL rajongó nem is, az Packers idei ellenfeleinek irányítói biztosan pontos személyleírást tudnának adni az arcukban lihegõ hatalmas védõfalemberekrõl.
A Packers védõfalának erõssége tehát egyértelmûen a passzsiettetés. A kezdõsor, B.J. Raji (NT), Ryan Pickett (DE) és Cullen Jenkins (DE) idén együtt összesen 14,5 fél zsákolást mutatott be úgy, hogy ezeknek a nagy embereknek hamarabb kellett odaérniük, mint az egész szezonban megállíthatatlan linebacker, Clay Matthews. A Green Bay védelmének legnagyobbjai tehát nem csak betömni tudják a lyukakat, de át is mennek rajta, ha éppen arra van szükség. Habár a secondary is rendkívül jó a Sajtfejûknél, a védõfalnak rendkívül nagy szerepe van abban, hogy a védelem ötödikként zárta az alapszakaszt, ami a levegõben engedett yardokat illeti.
Viszont beszéljünk a negatívumokról is, ugyanis a wisconsini alakulat futás ellen bizony nem muzsikált olyan jól. Nem szégyen a liga középmezõnyében, egészen pontosan a 18. helyen végezni, de egy Super Bowl aspiránstól többet várna az ember. A Packers idén már találkozott szinte az összes nagynevû futóval és csak ketten tudtak ellenük 100 yard felett futni (Adrian Peterson és Michael Vick), de azért meccsenként 114,9 yardot vertek a zöld-sárga alakulatra a földön. A három kezdõ védõfalember összesen 80 szerelést mutatott be a szezonban.
Talán még az eddig említetteknél is lényegesebb, hogy az egység jó teljesítményét sikerült átmenteni a rájátszásra is, sõt! A csapatrész futás ellen feljavult, pedig Vick mellett McCoyt, Fortét és Turnert is meg kellett fogniuk, mindemellett pedig az irányítóra helyezett nyomás is megmaradt. Nem szabad szó nélkül elmenni B.J. Raji labdaszerzése és TD-je mellett sem: a Bears ellen bizony szükség volt a zónázó(!) nose tackle interceptionbõl visszahordott touchdownjára.
Ha az ellenfél szemszögébõl vizsgáljuk a falat, lesz dolga rendesen Rajiéknak. Rashard Mendenhall kiváló futó, Big Ben pedig nagy termetének köszönhetõen életben tud maradni a sackek erdejében. Persze ahhoz, hogy ezekhez a játékosokhoz egyáltalán köze legyen a Packers védõfalának, elõször a Steelers támadófalát kell megbontani. A Pittsburgh az alapszakaszban összesen 42 sacket engedett, ami nem túl jó adat, ráadásul nem számíthatnak majd Maurkice Pouncey kezdõ center játékára, aki a fal egyik legjobbja volt. Az elõzetesen látottak alapján azt mondhatjuk, a két csapat erõssége éppen a másik csapat gyengesége. A Packers védõfala jól siettet, de futás ellen szerényebb, míg a Steelers támadófala jól segítette Mendehall próbálkozásait a szezonban, Big Bent viszont jobban is védhették volna. Érdekes összecsapás lesz ez.
Zárásként beszéljünk a cserékrõl. A három helyettes közül leginkább a Ryan Pickett helyén be-beugró C.J. Wilson kapott lehetõséget, és õ sacket is szerzett a rájátszásban. Ha Pickettel történne valami, akkor tehát nem lenne gond a helyettesítéssel. A másik szélen Jarius Wynn ugorhat be Cullen Jenkins helyére. Rá eddig egy meccsen volt rá szükség a rájátszásban, és egy szerelést jegyzett. Raji viszont mozdíthatatlan: A helyén Howard Green jöhetne szóba DE létére, ha szükség lenne rá, de eddig nem nagyon volt. A három játékos közül egyértelmûen Raji kiesése és pótlása lenne a legnagyobb probléma, de természetesen jól jönnek a többi poszton is cserék, ha másért nem is, a rotáció kedvéért biztosan.
Osztályzat: A Packers védõfala azt gondolom az egyik legjobb a ligában, ráadásul éppen fekszik majd a Steelers gyengesége. Mendenhall ellen viszont gondban lehetnek és Big Bent sem papírból hajtogatták, úgyhogy nem kaphatnak maximális pontot: 4/5 pont.
Pittsburgh Steelers
A Kohászok védõfala más elven alapul. Anélkül, hogy belemennénk a szakmai részletekbe, elég annyit tudni, hogy az õ esetükben a védõfal tagjai 2 résért is felelõsek. A rés a támadófalemberek közötti lyukak megnevezése. Szóval egyes esetekben a védõfal tagjainak van egy felelõssége (pl. a nose tackle tömi be a center és a guard közötti egyik lyukat, mondjuk a jobboldalit). Ha futás van, ott senki sem jöhet át, ha passz, ott kell rárontania az irányítóra. A Steelers esetében viszont minden védõfalember 2 résért felelõs, tehát például a NT fogja mindkét lyukat, amely a center és a guardok között van. Ilyenkor a védõfal tagjainak kevesebb lehetõsége van a passzsiettetésre, viszont megteszik ezt helyettük a linebackerek. Ezért lehetséges az, hogy LaMarr Woodley és James Harrison is elérte idén a tíz sacket, míg Brett Kiesel, Casey Hampton és Ziggy Hood, a Steelers támadófalának kezdõi csak hét zsákot húztak az alapszakaszban. A rájátszásban is ezt az arányt tartották: két meccsen egy sack, azt Hood tette be a közösbe. Az irányítóra-rontás tehát egyértelmûen nem az erõssége ennek a falnak, sõt, azt gondolom, hogy egy ilyen erõs egységnél még azt is meg merem fogalmazni, hogy ez a szekció gyengesége, még akkor is, ha az egész NFL-t tekintve bárki boldogan elfogadná a három úriembert a csapatában.
Ezzel szemben a Steelers védõfala erõs futás ellen. Nem, ez nem jó megfogalmazás: a Steelers védõfala brutálisan erõs futás ellen, olyannyira, hogy idén még nem engedett játékost 100 yard fölé. 62,8 yardos meccsenkénti átlaggal messze a legjobbak voltak az NFL-ben a földön engedett yardok tekintetében. A rájátszásban még ennél is jobbak, a Ravens és a Jets (Rice, Tomlinson, Greene) összesen 105 yardot termelt 2 mérkõzés alatt. Futkosás tehát nem nagyon lesz ellenük, a döntõben sem.
Ha azt vizsgáljuk, hogy konkrétan a Packers ellen ez mit jelenthet, akkor a wisconsini alakulat valószínûleg nem fog kétségbe esni. A Green Bay eddig is abból élt, hogy a kiváló passzjátékkal nyitott helyet a futásoknak, de ha nem szereztek yardokat a földön, akkor sem estek kétségbe. Starks jelenléte ugyan hozott némi változatosságot a támadójátékba, nem valószínû, hogy a Steelers ellen sok handoffot fog majd kapni a futóalakuklat. Az viszont problémát jelenthet, ha a passzsiettetés nem mûködik rendesen. Tavaly szörnyû volt a Packers fala, de idénre egészen összeálltak, a 38 alapszakaszban beszedett sack már a tûrhetõ kategóriába tartozik. Ha a széleken nem engedik át az LB-ket a tackle-ök, akkor a falemberek nem nagyon fogják akadályozni Rodgerst. Az viszont érdekes lehet, hogy Packers irányítója hogyan tudja használni a lábait. Rodgers ugyanis tud futni, ha minden elkapóját is levédekezték, ha pedig a védõfal tagjai már lyukat nyitottak az áttöréshez, az irányító könnyen ellavírozhat a résekben.
A cseréket elnézve itt bizony nem terem sok babér a második sornak. Év közben Nick Eason volt a legaktívabb a jobb oldali DE poszton, õ 1,5 sacket is begyûjtött 15 szerelése mellé, a rájátszásban viszont pályán sem volt. A másik oldalon – hetedik héten szerzett sérülése okán – Aaron Smith az alapszakaszban alig jutott szóhoz, és a rájátszásra sem épült fel. B.J. Rajihoz hasonlóan Casey Hampton is pótolhatatlan, az õ helyén Chris Hoke mindössze egyetlen szerelést jegyez, de legalább pályára léphetett. Összefoglalva a cserék helyzetét lehet, hogy jó képességû játékosok, de a pályán tapasztalatlanok, így a kezdõk kidõlése valószínûleg nagy gondot okozna a futás elleni védelemben.
Osztályzat: Ha pontszámokra kellene konvertálni a Steelers védõfalát, akkor az elsõszámú futás elleni védelem nekem sokat számít. Igaz, hogy a Packers az esetek nagy százalékában passzokkal halad elõre, de azt majd Woodley és Harrison, valamint a secondary intézi, mert sokkal könnyebb egy egydimenziós támadósor ellen játszani. A fal folyamatos stabilitása miatt: 4,5/5 pont.
