Fotón: Kevin Dyson WR, Tennesse Titans (Music City Miracle, 2000. január 8.)
6. Music City Miracle
A play neve „Home Run Throwback” volt, de késõbb átnevezték a fentebb szereplõ, sokkal híresebb névre. A Bills 16-15 arányban vezetett a Titans ellen a 2001-es AFC wild-card meccs utolsó pillanataiban. Ám a Bills kirúgása Lorenzo Neal (FB) kezében landolt, aki átnyújtotta Frank Wychecknek a labdát, aki rövid úton megszabadult tõle, átpasszolta pálya másik oldalára Kevin Dysonnak (WR). Az elkapó pedig meg sem állt a Bills végzónájáig, ezzel szerezve egy 75 yardos TD-t. A Titans hatalmas szerencsével nyerte meg a meccset, azonban utána továbbmenetelt és beért a Super Bowlba, ahol a St. Louis Rams volt az ellenfél. Ekkor azonban hatalmas balszerencse érte õket: az utolsó play során Dysont szerelték a végzóna elõtt egy yarddal, így kikaptak.
5. Marshawn Lynch futása
Az idei playoffnak még nincs vége, és ez a play még fentebb is kerülhet a listán, ha a Seahawksnak sikerül továbbjutnia. Nem szeretném elvenni Lynch érdemeit, de a futás sikerességéhez nagyban hozzájárultak a Saints védõi, akik igen szerencsétlenül próbálták meg szerelni a futót. Ugyan nem lehet tisztán kivenni, de minimum 6, maximum 8 lerázott Saints védõt lehet a RB számlájára írni, ami azért nem semmi. Ráadásul a playnek még mindig nincs beceneve… Ez pedig sokat lökhetne a play népszerûségén. Ti mit javasolnátok?
4. Adam Vinatieri aranylába
Biztos emlékszik mindenki az ún. Tuck Rule-ra és Tom Brady zsenialitására, de az emlegetett meccsen ezernyi más dolog is történt. Elõször is: rettentõ nagy havazásban kellett Adam Vinatierinek egy 45 yardos mezõnygólt véghezvinnie, hogy legyen hosszabbítás. A labda a villák közé repült, így következhetett a hosszabbítás. Vinatieri lábára ismét szükség volt. Egy 23 yardos mezõnygóltól függött a Pats sikere. A rúgó pedig nem habozott, hanem rúgott és ráadásul jól, így a Patriots megnyerte a meccset. A Pats bejutott a Super Bowlba, ahol a Lions ellen ismét Vinatieri lába mentette meg õket. Miért nem öntötték aranyba azóta a lábát?
3. Hail Mary
A Cowboys irányítóját, Roger Staubachot mindenki úgy ismerte, hogy még az utolsó utána pillanatban is képes a sírból visszahozni egy meccset. Az 1975-ös divízókörös playoff meccsen sem hazudtolta meg önmagát. Lendült a karja, a labda pedig Drew Pearson kezében landolt, aki 50 yardos TD-t szerezve biztosította be a gyõzelmet. A meccs után az irányító „Hail Mary-ként” utalta a playre, így ez maradt a legendás play beceneve. A Cowboys a következõ meccset is megnyerte, a Los Angeles Rams után pedig a Pittsburgh Steelers várta a csapatot a döntõben, amit már nem sikerült megnyerniük.
2. Immaculate Reception (Tökéletes Elkapás)
Chuck Noll 1969-es érkezése elõtt nem sokra becsülték a Steelerst. De amikor a csapat az 1972-es playoff egyik meccsén a RB poszton játszó Franco Harris elkapta a labdát és lepattant egyik csapattársáról, azután pedig az végzónába trappolt, minden megváltozott. Annak ellenére, hogy a szezont tökéletes záró Miami Dolphins következõ héten megverte õket, egy új éra kezdõdött Pittsburgh-ben.
1. The Catch (Az Elkapás)
1981-et írunk, épp az NFC döntõjében harcol a 49ers és a Cowboys, amikor a 49ers irányítója Joe Montana egyszer csak kifordul a zsebbõl az õt üldözõ Ed Jones (akit egyébként a Too Tall, vagyis Túl Magas becenévvel illettek) elõl, majd eldobja a labdát, amit Dwight Clark húz le az ellenfél végzónájában. Aztán még volt egy-két érdekes és izgalmas play, de vitathatatlanul ez volt az a mozzanat, ami meghatározta az egész találkozót.
Forrás: NFL.com
