Fotón: Michael Vick QB, Philadelphia Eagles
Számtalan meglepõ dolog történt idén, nem is kívánom felsorolni, viszont az NBC Sports összeállított egy listát a 10 legnagyobbról. Nézzük:
1. Michael Vick joggal pályázik az MVP címre. Egy évvel ezelõtt nem tudta kimozdítani Donovan McNabb-bet a helyébõl. Kilenc hónappal ezelõtt, amikor vihetõ lett volna, senki nem érdeklõdött iránta. Hat hónappal ezelõtt azt tette, amit az elõzõ idényben, vagyis az Eagles kezdõ irányítója mögött üldögélt, ezúttal Kevin Kolb cseréje volt. Szóval még egy év telt volna el a figyeléssel és várakozással. Csakhogy Kolb megsérült. Vick a helyére lépett, a történet hátralévõ részét pedig már ismerjük. sokan kritizálták Andy Reidet, elõször azért, mert megtartotta Vicket, majd azért, mert Kolb helyett õt tette meg kezdõvé. Próbáljuk meg most felkutatni ezeket az embereket. Nehéz dolgunk lenne. Emlékszem, amikor Vick tavaly kijelentette, õ még valahol újra kezdõ lesz, de beismerte, nem tudja hol. Most már tudja. Jobban játszik, mint pályafutása során bármikor. Az Eagles-nél kicsiszolták a képességeit, és egy igazi irányító lett belõle. Annyira pontos lett a dobása, hogy a napjaink passzolói között a harmadik legjobb. Egy éve nem kezdhetett, most pedig Tom Brady MVP címét veszélyezteti. Micsoda nagyszerû ország.
2. Nem Peyton Manning az AFC South legjobbnak tartott irányítója.Bizony nem, és ami igazán meglepõ: David Garrard, a Jacksonville Jaguars irányítója vette át a helyét. Igen, jól hallottátok. Garrard passer ratingje 92,6, míg Manningé 92,1. Garrard az irányítók között a 9. helyen áll, Manning pedig a 11. helyen. Igen, tudom, Garrardnak elképesztõ szezonja van, pályafutásának a legjobbját mutatja, de emberek, nézzünk magunka. Kit választanánk inkább a csapatunk irányítójának? Ezért van az, hogy nagyon sokan figyelmen kívül hagyják a passer ratinget. Olyan irányító kell, aki tud gyõzni, és Manning múltja magáért beszél.
3. Peyton Hillis, a Cleveland Browns futója több yardot szedett össze, mint Ray Rice, Cedric Benson, LaDainian Tomlinson vagy Frank Gore, és közel annyival rendelkezik, mint Steven Jackson, vagy Adrian Peterson. Rá lehet keresni: a futók között 1.129 yardjával a 10. helyen áll, ami nem rossza figyelembe véve, hogy egykor olyan fullbacknek tartották, aki Denverben nem tudott beleszagolni a dolgokba. Gore majdnem biztos, hogy elõtte állna, ha egészséges maradt volna, de nem így történt. Ez egy újabb ok, hogy bírjuk ezt a Hillis gyereket. Nem sérül meg. Kemény, kitartó, és annyira termékeny, hogy a Browns támadásainak 38,7 százaléka neki köszönhetõ. Plusz, csak 19 yarddal áll Jackson mögött, és 20 yarddal elõzi meg õt Peterson. Ja, és összesen több TD-je van, mint bármelyiküknek. Még csak abban sem vagyok biztos egyébként, hogy segíthetett volna a Broncos-nak. Vajon mit gondolt Josh McDaniels? Összeállított egy csomagot Hillis-bõl és két draft pick-bõl, cserébe Brady Quinnt kapta, egy olyan irányítót, akit soha nem használnak. Ha valaki annak az okait keresné, hogy McDaniels „uralma” miért ért véget Denverben, talán itt lehetne kezdeni a keresgélést.
4. A New England nem csak hogy túlél BenJarvus Green-Ellis-szel és Danny Woodheaddel, de még ki is virágzott a futójátékuk. Tudom, ez egy újabb ok, hogy Tom Brady oltára elõtt térdre ereszkedjünk, mondva, hogy az irányító bárkivel képes gyõzni, aki mögötte, vagy körülötte van. De legyünk õszinték. ki gondolta volna, hogy ezzel a tandemmel a Pats futójátéka ennyire termékeny lesz? Nem Pro Bowlerek. Senki nem mondta, hogy azok. Mindössze annyit mûveltek, hogy összerakták a liga 15. legjobb futójátékát, és 17 TD-vel a liga elsõ helyén állnak a földön szerzett pontok tekintetében, a csúcson a Philadelphiával és az Oaklanddel osztoznak. Green-Ellis draftolatlan szabadügynök volt, Woodhead pedig azután került oda, miután a Jets kitette a szûrét. Green-Ellis több TD-t szerzett, mint bármelyik futó, akit nem Arian Fosternek hívnak. Woodhead átlagban több 5 yardot szerzett futásonként, nagyon hatékony elkapó, és a csapat legjobb special teamerei közé tartozik. Egy szó, mint száz, mindketten elképesztõ teljesítménnyel járultak hozzá, hogy a Pats a legjobb csapat legyen. De ennél még többet is tettek. Arra emlékeztetnek, hogy nem mindig a Draft hozza a jelentõs játékosokat.
5. Jason Campbell csapatának több gyõzelme van, mint Donovan McNabb gárdájának. Amikor a Redskins megszerezte McNabb-bet, Campbell-nek annyi haszna volt, mint egy nyuszifülekkel rendelkezõ fekete-fehér TV-nek. Úgyhogy a Washington megszabadult tõle, Oaklandbe cserélte, ahol sokan úgy gondolták, az AFC Westben pályafutása végleg elmerül a Raiders többi tagjával együtt. De nem eszik olyan forrón. Campbell újjáéledt, és újjáélesztette a Raiders-t is. Nyolc év után idén történt meg elõször, hogy a csapat nem vesztett el legalább 11 meccset, és Campbell dicséretet érdemel, amiért stabilitást hozott a legfontosabb posztra. És dicséret jár neki a hat gyõzelemért, amely eggyel több, mint amit McNabb – az a fickó, aki „elûzte” õt a fõvárosból, és aki idén kettõvel többször volt kezdõ – felmutathat.
6. Az Oakland veretlen az AFC Westben. Nem tudom, melyik a meglepõbb: a Raiders végigverte a csoportot, vagy az, hogy 5-0-val állnak az AFC Westben, és mégsem õk az elsõk. Az utolsó év, amikor egy teljes szezonban a Raiders a csoportjában nem vesztett el egy meccset sem, 1976-ban volt. A San Diego ellen az idei szezon elõtt zsinórban 13 meccset vesztettek. Viszont legutóbb, amikor valamelyik csapat nem veszített el egyetlen csoportmérkõzést sem, és mégsem nyerte meg a csoportját… nos, még sosem történt ilyen. Az NFL szerint ilyesmi nem történt az 1970-es összeolvadás óta. A Raiders-nek még hátravan egy AFC West-beli meccse, ezt Kansas City-ben kell lejátszaniuk. A Chiefs idén veretlen az Arrowhead stadionban, szóval nehéz ügy lesz. De ez a Raiders, akik az utolsó három meccset megnyerték ott. ez mindent más megvilágításba helyez.
7. 5-9-cel esély van a playoffba kerülésre. Isten hozott az NFC Westbe, ahol soha semmi nem ér véget. A San Francisco majdnem kétszer annyiszor veszített (9), mint gyõzött (5), a vezetõedzõ a kirúgás határán áll, és nem tudja eldönteni, melyik Smith legyen a kezdõ irányító. Szóval, ezek után hogyan áll a 49ers? Bizony, esélyük van bejutni a rájátszásba. Nézzük, mi történt múlt héten: mind a négy csapat kikapott, összesen 114 pontot kaptak, és 50-et szereztek. Nevetséges, ugye? Nem, ez idén megszokott, idén már a harmadik alkalommal fordult elõ, hogy egy játékhéten az NFC West összes csapata kikapott.
8. Deion Branch-nek több elkapása, elkapott yardja és touchdownja van, mint Randy Moss-nak. Amikor Moss Brady labdáit kapdosta le, minden rendben volt. Sõt, minden csodálatos volt, Moss TD-elkapások terén szezoncsúcsot döntött. Majd elkezdett panaszkodni a szerzõdése miatt, túlságosan zavarta a fegyelmet, ezért Minnesotába számûzték. Ez már nem volt annyira csodás, de mégis jobb, mint ami most Tennessee-ben történik vele, azaz semmi. Moss minden költözésével a feledés egyre nagyobb homályába merült. A Titans-nél hat meccs alatt 5 elkapást mutatott be, Minnesotában 4 meccs alatt 13-szor kapott labdát. Amióta elhagyta a Patriots-ot, két meccset nyert és nyolcat vesztett. Nézzük Branch-et. Nem annyira hivalkodó és tehetséges, mint Moss, és nem is az a playmaker, ami Moss tud lenni. És akkor mi van? Tökéletesen illik a Patriots-ba, 46 elkapása, 5 TD-je és 9-1-es mutatója van. Moss kispadra került, Branch pedig nem.
9. Mike Scifres puntját négyszer blokkolták… fél szezon alatt. Az idei szezon elõtt a Chargers punterének pályafutása során egyetlen rúgását blokkolták. Aztán beszakadt a mennyezet. Vagy talán Chargers punt protectionjének a közepe. Az elsõ nyolc meccsen négyszer nyúltak bele a rúgásba, az Oakland két egymást követõ drive-ban is megtette ezt. Ezzel az 1970-es összeolvadás óta a második az örökranglistán. De ez még semmi. Houstonban ötödik alkalommal is blokkolták a puntját. A Scifres a liga egyik legjobbja. Igazából a bruttó átlaga a legjobb az NFL-ben. De nettóban a legutolsó helyen áll, és erre a blokkolt rúgásai adnak magyarázatot. És a special team környékén kell keresgélni, ha azt akarjuk kideríteni, miért nincs a Chargers a biztos playoff-ba jutók listáján. A speciális egység hazavágta a szezon elsõ felét, legalább négy meccs írható az õ számlájukra.
10. Jay Cutler gyõz. Nem az NFC North bajnoki címére gondolok, hanem úgy általában a gyõzelmekre. ez olyasvalami, ami a középiskola óta nem történt meg vele, ez az egyik oka annak, hogy sosem bíznám a támadócsapatomat erre a fickóra. Újabb okot szolgáltat a tavaly dobott 26 interception, az idegesítõ hozzáállása, és a vezetõi képességek rendkívüli hiánya. Ennek ellenére Cutler összehozta az elképzelhetetlent, pozitív mutatót ért el Mike Martz-al, egy olyan támadó koordinátorral, akitõl az elemzõk azt várták, hogy megeszi õt ebédre. Nem ez történt, habár a Giants elleni vereség elsõ félidejét a helyében én kihagynám az önéletrajzomból. Bárhogy is, de gratulálunk, Jay. Sikerült. Végül mégiscsak irányító lehet belõled.
Fordította: Geczõ László
