Fotón: Mike Singletary HC, San Francisco 49ers
A kivételeket egy kézen is meg lehet számolni: John Wooden. Lenny Wilkens. Ott van Larry Robinson és Jacques Lemaire, mindketten NHL Hall of Fame-tag játékosok, akik csapatukkal edzõként is Stanley-kupáét játszottak. Élénk vitát lehetne folytatni olyan jó játékosok vezetõedzõ, vagy vezetõi érdemeirõl, mint Don Nelson Billy Cunningham, Felipe Alou vagy Mike Ditka. Gazdag táptalaja lenne a disputának. De az igazság a következõ: a Hall of Fame szintû játékosokból ritkán lesz jó edzõ.
Más eszközkészletre van szükség, más színpalettára. Vannak tehetségek, akik arra ösztönzik a játékosokat, hogy a legfélelmetesebbek, a legdominánsabbak legyenek. És aztán van az a képesség, amely összehozza a különbözõ tehetségeket és változatos személyiségeket, megtervezi a játékot, irányítja, felkészíti, és edzi a csoportot, hogy jobb legyen másoknál. Nem csak különbözõ készségek kellenek, de majdnem homlokegyenest különbözõek.
Mike Singletary jelenleg kíméletlen leckét tanul: azt, hogy hiába volt õ a legjobb középsõ linebacker a futball történetében, hiába lóg egy mustárszínû zakó a szekrényében, ezek mind nem elegendõek ahhoz, hogy valakit nagyszerû, vagy akár megfelelõ edzõvé tegyenek. Singletary csapata, a 49ers most 3-7-tel áll. Brad Childress-szel ellentétben Singletary meg fogja érni idei 11. meccsét, amely Arizonában ellen lesz hétfõn este, de jövõje a csapat vezetõedzõjeként nagyon ingatag lábakon áll. A szurkolók a fejét követelik. Olyan módon gúnyolódnak vele, amely teljesen elképzelhetetlen lett volna, amikor aktív játékos volt. Singletary, vezetõedzõi pályafutásának viharos kezdetén bejelentette, azt tervezi, hogy minden idõk legnagyobb edzõje lesz. A vereségek után elnézést kért a rajongóktól. Azt kiabálta, hogy gyõzteseket akar, hogy fizikális akar lenni. Viharos érzelmek kísérték munkáját, de most megdöbbentõ bukást produkál. A 49ers legutóbbi mélypontja vasárnap érkezett el, amikor 21-0-ra kaptak ki a Tampa Bay-tõl. 1977 óta múlt héten fordult elõ elõször, hogy a Niners hazai pályán pont nélkül maradt. Samurai Mike hétfõn így nyilatkozott: „Nem merném kijelenteni, hogy jó munkát végzek. De még nincs vége.”
Játékosként Singletary az elvárások felett teljesített, a második körben draftolták, és mániákus munkamorálja által hajtva be akarta bizonyítani, nem kistermetû a linebacker poszthoz, ahogyan azt sokan gondolták vele kapcsolatban. A 49ers vezetõedzõjeként – az állást Mike Nolan elbocsátása után, a 2008-as szezon közepén kapta meg – egy középszerû csapatot vett át. Õ lett a lesújtott franchise arca és hangja. Olyan játékosok élére nevezték ki, akik nagyrészt nem olyan alapanyagból készültek, mint õ maga. Az erõteljes meggyõzõdések embere, aki kevés tapasztalattal rendelkezett edzõként (soha nem volt vezetõedzõ, vagy koordinátor), megpróbálta motivációval nagyszerûvé tenni a Niners-t. Nem sikerült.
Amikor a dolgok rosszra fordultak, az irányítást nevezte meg problémaként, annak ellenére, hogy bizonyítható, a 49ers hétrõl-hétre rosszul van felkészítve. Kirúgta a támadó koordinátorát, váltogatta az irányítókat, és úgy általában elveszettnek tûnik. Singletary játékosai nem olyanok, mint Singletary. Kettõ kivételével, akikkel jobb dolgoknak kell történniük, hogy Cantonban végezzék (Patrick Willis és Frank Gore), nem Hall of Fame szintûek. De Singletary mégis azt akarja tõlük, hogy gyõzzenek. Még rosszabb, azt akarja tõlük, hogy úgy játszanak, ahogyan õ tette, úgy, mint az 1985-ös Bears. Egy passzorientált ligában Singletary futni akar, aztán futni, és újra futni. De nincs meg hozzá az emberanyag, hogy megtegye, és az innovációs képessége sem, hogy váltson, amikor ez nem mûködik, mint vasárnap, amikor liga 29. helyen álló futás elleni védelme 23 yardon tartotta Gore-t. Az NFC Nyugat divízió borzalmasan gyenge, de ez menti meg a Niners-t attól, hogy feltegye a kezét, viszont a valóságot nem lehet túl sokáig kerülgetni: a 49ers hat szezon alatt már a harmadik alkalommal néz teljes átalakítás elé.
Singletary minden idõk egyik legjobb játékosa volt, Cantonban bronzszobor õrzi munkásságát, amit a pálya közepén végzett. De mára kiderült, kiemelkedõ pályafutása nem jelentett kellõ felkészülést a pálya melletti munkájára.
Fordította: Geczõ László
