A kért oldal néhány másodpercen belül betöltődik
Hirdetés átugrása
kella 970×550
ATENOR23_LAKE11_Banner_970x250_SZZS
Finn wellness 300×300

A NÉMASÁG KÓDJA – Geczõ László

finn wellness 640*360

Fotón: Brandon Myers TE, Oakland Raiders

Az NFL vezetõi határozott lépéseket tettek annak érdekében, hogy sportolóik körében csökkentsék az agyrázkódások okozta károk mértékét. A liga rendelkezései szerint az a játékos, aki agyrázkódást szenved, aznap nem léphet pályára sem meccsen, sem edzésen, és egy halom tesztem kell átmennie, hogy játszhasson. Az NFLPA (Játékosok Szövetsége) bizottságot tart fenn, hogy errõl oktassa a játékosokat. A fõbiztos elkezdte szabályozni a kérdést, és büntetéseket szab ki a túlságosan erõszakos ütközések miatt. Az edzõk arra biztatják a játékosokat, hogy figyeljenek egymásra, hiszen tudják, az agyrázkódást szenvedettek gyakran a pályán akarnak maradni, ezért hazudnak is.

Ez a politika jól mûködne, mint a komoly agyrázkódások megelõzésének eszköze. A gond ott van, hogy a kisebb agyrázkódásokat – amikre vicces lekicsinylõ neveket is kitaláltak – sokkal könnyebb elrejteni, viszont ugyanannyira károsak lehetnek, ha ismételten elõfordulnak. És kétségtelen: egy olyan, tesztoszteron által hajtott világban, ahol a munkahely egy idõben jövedelmezõ és múlandó, ha egy játékos el tudja titkolni az agyrázkódását, meg is fogja tenni. Egy névtelen felmérés szerint a profik körében elszenvedett ilyen jellegû sérülések az esetek 60 százalékában nem derülnek ki hivatalosan. Michael Robinson, a Seattle futója így nyilatkozott: „Hogy játszottam-e agyrázkódással? Néha tudod, hogy megtörtént veled, néha nem. Azt hiszem, ez a játékostól függ. Honnan tudná egy orvos megmondani, mi megy végbe a fejedben?”

A Seahawks-nál idén õsszel sûrûn elõfordultak fejsérülések. Matt Hasselbeck irányítón a 9. játékhéten nem játszott a New York Giants ellen, és az ismétlõdõ esetek miatt Ben Hamilton támadó falember sem játszhat már idén, ez a 8. hét után derült ki. Robinson mesterien bújt ki a válasz alól, de nem meglepõ, hiszen ez gyakran ismételt refrén a Seattle öltözõjében is. Az NFL-kultúrának van egy sunyi eleme is, amelyet Justin Forsett running back így magyaráz: „Amióta elkezdtük játszani ezt a játékot, egy dologra tanítanak: ha tudsz játszani, játszol. Nem számít, hogy a bokád, vagy a fejed, menni kell. Ez soha nem fog megváltozni.” Pete Carroll, a Seattle vezetõedzõje hozzáteszi: „A múltban az volt a jellemzõ, hogy a srácok nem árulták el, nem vallották be. És ezt teljesen megértem.”

Válassz egy csapatot, válassz egy posztot, és minden bizonnyal találsz egy sztorit a figyelmen kívül hagyott agyrázkódásról. Ha a depth chartban lefelé haladunk, azok felé, akik azért küzdenek, hogy a rosteren maradjanak, ennek nõ a valószínûsége. Ott van például az Oakland Raiders, csere-tight endjének, Brandon Myers-nek a története. A srác vidéken nõtt fel Iowában, senki nem babusgatta, a Hawkeyes-tól az utolsó pillanatban kapott ösztöndíjat, és 2009-ben 6. körös pick-ként került fel egy NFL-es rosterre. Senki ne várja tõle, hogy önként lesétáljon a pályáról, ha cseng a füle. Nem lehet elvárni Myers-tõl, aki még csak 25 éves, hogy a pálya szélére álljon, kockára tegye pályafutását, és azt mondja az edzõjének, hogy fáj a feje. A játék kultúrája tulajdonképpen azt várja el a TE-tõl, hogy azt tegye, amit tavaly december 20-án is tett a Broncos ellen, miután egy kemény ütközés következtében a feje a földhöz csapódott. Ez épp elég volt ahhoz, hogy az ítélõképessége ne legyen az igazi. Ahelyett, hogy kiállt volna, az újonc visszament a huddle-be, ahol senki nem vett errõl tudomást, és máris megtörtént a baj. Néhány play-jel késõbb olyan passzjátékot hívtak, amely során az edzõk véleménye szerint Myers igen sok yardot tudott volna szerezni. Ez volt az õ pillanata, csakhogy akkor már túlságosan leromlott az állapota. A line of scrimmage-nél tétovázott, lassan, céltalanul futott, persze nem a megfelelõ helyre. Amikor visszatért a huddle-be, csapattársai végre rászóltak, hogy menjen le a pályáról.

Myers mellesleg azért játszott, mert a Raiders kezdõ tight endje, Zach Miller utcai ruhában a pálya szélén álldogált. Az elõzõ héten komoly agyrázkódást szenvedett, és nem ment át a teszteken, így nem is játszhatott. Amikor Myers végre lement a pályáról, ránézett Millerre, és azt kérdezte tõle: „Te miért nem játszol?” Miller elmondta: „Nyilván tudta, miért nem játszok, hiszen egész héten õ edzett, miközben én üldögéltem. De a pályán maradt. Nehéz meggyõzni a srácokat, hogy lejöjjenek, mert tudják, attól a pillanattól, ahogy megteszik, aznap, sõt, talán azon a héten már nem játszhatnak. Egy olyan játékos, akinek nehézségei vannak a csapatba kerülés, vagy a csapatban maradás terén, sokkal nagyobb eséllyel fogja tartani a száját, mert tudja, ezzel árt az esélyeinek.”

Myers elmesélte: „Az edzõk azt mondták, ki kellett volna jönnöm. De a múltban is elõfordult, hogy csengett a fülem, és mégis játszottam. Minden vissza állt a rendes kerékvágásba. Néha nem lehet észrevenni a különbséget.”

Ez nem egy egzakt tudomány. Elõfordulhat, hogy egy nagy ütközés nem okoz semmiféle kárt, míg egy kisebb, látszólag jelentéktelen ütésnek súlyos következményei lehetnek. Idén 6. játékhéten a San Francisco 49ers ellen Myers térddel kapott egy ütést a fejére, miután megblokkolt egy linebackert. nem egy olyan ütközés volt, amit bárki is észrevett volna, egy meccsen száz és száz ilyen fordul elõ, de amikor Myers a földön maradt, a trénerek odarohantak hozzá, és megállapították, agyrázkódást kapott. Aznap nem játszott, és amikor a következõ hétre sem szûntek meg a tünetek, még egy meccs kihagyására kényszerítette a csapat. Myers persze elszomorodott, részben azért, mert úgy érezte, cserbenhagyja csapattársait. Elmondta: „A srácok azt mondták, még csak nem is kaptam ütést. A hatodik körben draftoltak. Nem túl jók az esélyeim, szóval mindenképpen a pályán kellene lenni, és bebizonyítani, hogy beszámítható vagyok. Amikor az edzõteremben vagyok, látok játékosokat, akinek sérült a könyöke, vagy valamije. De amikor ez a fejedben van, senki nem veszi észre. Mindenképpen kemény dolog ez, mert akarod, hogy azt higgyék rólad, gyenge vagy.”

Ezt a mentalitást nem lehet kiirtani az öltözõkben kifüggesztett poszterekkel, vagy a sajtó által, hogy hosszú távon is csökkenjenek a fejsérülések. Azért nem, mert minden, ami, a játékra ösztönzi a sérülteket, rövidtávú. Robinson így véli: „Mi egy agyrázkódás? Mindig tudod magadról, hogy elszenvedted? Ha nem vagy biztos benne, játszol.” Mike Gibson, a Seahawks támadó falembere hozzáteszi: „Mi ebbõl élünk, és mindent meg fogunk tenni, hogy ezt megóvjuk.”

Ezt követeli a kultúra. És hogyan is lehetne ezt rendszabályozni?

Forrás: ESPN

Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
Cookie beállítások