A 2009-es évben fölényesen gyûrte maga alá az akkori harmadosztály minden csapatát az Újbuda Rebels, ám õk már ekkor sem azt a célt tûzték ki maguk elé, hogy aktuális ellenfeleiket végigverjék. Arra készültek, hogy a legjobbak között mérettessék meg magukat, felkészüljenek az igazán kemény meccsekre, és levadásszák pár nagyobb csapat trófeáját. „A vezetõség és a csapattagok is úgy gondolták, teljesítettük idei céljainkat.” Ez érthetõ, hiszen az elõdöntõben a magyar bajnok Wolves alig tudott túljutni a Lázadókon. Hozzájuk képest igen könnyedén vágta keresztül magukat a magyar bajnok a Nyíregyháza gárdáján. „A játékosoknak dühítõ volt, amit a döntõn láttak, ráadásul még a Farkasok néhány játékosától is azt hallották, hogy jobb meccs lett volna, ha velünk játszanak.”
A feszültséget a hétvégén edzõmeccsel vezették le, a Jászberény Wolverines ellen a csapat szinte összes játékosa lehetõséget kapott, és egy jó hangulatú, tanulásra abszolút alkalmas szezonzáró, levezetõ meccset tudtak játszani a Rozsomákokkal. „Aki azt mondja, hogy nem tud miben fejlõdni, az nem normális. Mindig tovább lehet lépni.” Miben kéne a Lázadóknak igazán fejlõdnie? „Elsõsorban szereznünk kéne egy támadó koordinátort. Immár két és fél éve ezen dolgozunk, de sajnos eddig sikertelenül.” A szezonjuk legfontosabb meccsén a támadók mégis meglepõt húztak, és az addig megszokott rendszerüktõl kicsit elrugaszkodtak. „Tudtuk jól, hogy egy I-Pro felállással nem fogjuk tudni meglepni a Farkasokat, mivel a játékosaik közül van aki már évtizedek óta ez ellen játszik. Azzal, hogy más rendszert játszottunk, nálunk is át kellett variálni pár játékos szerepét (a kezdõ irányító szerepkörét is), de jobban megzavartuk a Wolves-t vele, mint a saját játékosainkat.”
A Rebels hivatalosan jó létszámmal rendelkezik, 60 igazolt játékossal számolhatnak, ám ezek közül néhányan csak ritkán erõsítik a csapatot. Nagy probléma még, hogy sok tehetséges játékosuk nem jár rendszeresen edzésre, amivel az egész csapatot hátráltatják. „A kezdõ sorunk nem feltétlenül a legtehetségesebb játékosokat tartalmazza, mivel a tehetséges játékosok sokszor nem rendelkeznek megfelelõ edzésmorállal.” A holtszezonban pedig nagyon fontos az edzésmorál, hiszen tétmeccs jó négy hónapig sehol, az edzések azonban folytatódnak. Különbözõ indokok miatt már harmadik télen nem vonulnak terembe a srácok, hanem akármilyen idõjárási körülmények között is, inkább a szabadban folytatják télen is a tréninget. „Technikai és erõnléti alapozást kezdünk most, úgyhogy nyugodtan várunk mindenkit, aki csatlakozna, most ideális a helyzet hozzá.”
A Lázadók eddig nem indítottak junior csapatot, ami egy magyar elõdöntõben játszó csapattól talán meglepõ lehet. Csendben bár, és nem nagy létszámmal –a csapat december-januárban tervez nagyobb toborzást a környezõ iskolákban – de a Rebels Junior mégis készül folyamatosan. „Úgy gondoljuk egy ennyire fiatalokból álló csapatnak sokkal nagyobb felkészülésre van szüksége, mint a felnõtteknek, így nem akartuk õket sietve mélyvízbe dobni.” Ugyanígy meglepõ lehet, hogy a Rebels még nem játszott külföldi ellenfél ellen. „Van még nekünk néhány olyan csapat Magyarországon akiket még nem vertünk meg, ráadásul pénzügyileg sem állunk úgy, hogy nekimehessünk egy nemzetközi versenysorozatnak. Ettõl függetlenül jövõre biztosan szeretnénk külföldi csapattal játszani edzõmeccset.”
Ha már a következõ szezonról van szó. Milyen lenne a felépítése a Rebels számára ideális bajnokságnak? „Bármilyen olyan bajnokság, ami a magyar bajnokságot helyezi elõtérbe, nem pedig a magyar csapatok nemzetközi indulását.” Ez elég pontos meghatározás, de mégis mit értesz alatta? „Jópár magyar csapatnak le kéne tisztázni a helyzetét. A mostani tervekben sok olyan csapat van, akiket mindenféle lehetõségekkel játékhoz juttatnak, ezek pedig sokszor az egész bajnokságnak a rendszerét hátráltatják. Olyan egyesületek indítanak második csapatot, akik az elsõ csapatukkal is gondban vannak. A második csapatok meccsei bírót visznek el. Ha a nagyobb csapatok abban gondolkodnának, hogy ha gyengébb ellenfelek ellen is, de elsõsorban Magyarországon indulnak, akkor a második csapatban használt emberek lehetõséget kaphatnának tapasztaltabb játékosok mellett is. Ezzel bírót is nyernénk, és a közönségnek sem kéne végigszenvednie nagyon gyenge meccseket. A másik gond a fél-csapatok helyzete, akik ide-oda igazolnak, hogy fenntarthassanak egy-egy csapatot. Ahelyett, hogy másoktól kérnének kölcsön játékosokat, inkább lépjenek egy divízióval lejjebb, ahol aztán okosan építkezve újra fel tudnak lépni.” A rendszer hibáiról inkább a csapat érdekeire terelem a szót. Tomi elmondja, hogy mindenképpen szeretnének erõs ellenfeleket, de azt sem érzi nagy gondnak, ha pár gyengébb ellenfél is szembejön. Ilyenkor a cseréknek adnak játéklehetõséget, ezzel sem hagyva, hogy szétcsússzon a keret játéktapasztalatban.
Összességében elmondható, a Rebels a legsikeresebb szezonján van túl, aminek ékes példája volt a Wolves elleni elõdöntõ. Azonban nem áll meg a csapat, folyamatosan fejlõdni szeretnének, hogy jövõre még nagyobb skalpokat gyûjthessenek be.
