Fotón: Meskó Zoltán P, New England Patriots
Milyenek a hétköznapok Bostonban? Felismernek az utcán az emberek?
Nem, nem ismernek fel, mindig sapkát viselek. A legtöbb futballistát nem ismerik fel, mivel a meccsen sem nagyon látják az arcukat.
Említetted, hogy szereted az NBA-t és az NHL-t. Voltál már Bruins vagy Celtics meccsen?
Igen, Bruins meccsen voltam már, egyébként a két csapat ugyanabban az épületben játszik. Nagyon szeretem a hokit, de élõben, a stadionban, nem tévén nézve. Az NBA-t tévén is követem.
Volt a Patriots-nál valamiféle beavatási szertartás az újoncoknak?
Igen volt, egy show-t kellett elõadnia az újoncoknak. Mi csoportban énekeltünk valamit, aztán én Boratként elõadtam, hogy hogyan kerültem Amerikába, nagy sikere volt.
A lányok azonnal ugranak, ha megmondod, hogy NFL játékos vagy?
Igen, ez elõfordul. Igyekszem elkerülni, hogy megemlítsem, de olykor nehéz, ha szóba kerül, hogy nehéz heted volt a munkában, mire rákérdeznek, hogy mit dolgozol, akkor meg már muszáj válaszolni.
A futball egy tradicionális amerikai sportág, hogyan fogad ez a közeg egy Európából jött embert? Nyilván az egyetemi évek alatt beilleszkedtél, de nem tekintenek rád mégis idegenként?
Nem, nem igazán. Itt van egy német srác is, Sebastian Vollmer. Egy kicsit persze viccelõdnek rajtad, de ha elfogadod a szerepedet, akkor nincs gond.
Van különbség az egyetemi és az NFL-beli punterség között?
Igen, az NFL-ben nem garantált a munkád. Az egyetemen versenyzel másokkal, de általában nincs nagy verseny, és garantált a négy vagy öt éves ösztöndíjad attól függõen, hogy játszol-e az elsõ évben. Az NFL-ben ezzel szemben minden nap meg kell küzdened és dolgoznod a munkádért, és a legfontosabb, hogy a meccsen teljesíts. Én is éreztem a nyomást, és alkalmazkodtam hozzá.
Nem akartad magad kipróbálni rúgóként?
Középiskolában rúgtam, de egy kicsit túl nagy a lábam ahhoz, hogy jó rúgó legyek. Talán vészhelyzetben rúgnék, de közel sem vagyok alkalmas arra, hogy profi rúgó legyek.
Van az a közvélekedés, hogy a rúgókat általában a többiek nem tekintik egyenrangúnak. Ez hogy van a Patriots-nál?
Persze, általában ez igaz, de amikor kritikus szituációkban jól teljesítünk, mint a rúgónk, Stephen Gostkowski, aki eldöntött egy hosszabbításos meccset, akkor elismernek. Én ugyanazon a hosszabbításos meccsen, a Baltimore ellen, rúgtam egy 65 yardos puntot. Akkor sok elismerést kaptam, mivel így nagyon jó mezõnypozícióba kerültünk, ilyenkor az offense is örül, hogy nem kell annyi yardot megtennie.
Ha már a Baltimore meccsnél tartunk, egyetértesz abban, hogy ez volt a legjobb meccsed eddig?
Igen, bár akkor nem is fogtam fel. Akkor ébredtem rá, hogy milyen fontos volt az egész, amikor a meccs után sok csapattárs és riporter jött hozzám.
Készültök külön taktikával a meccsekre?
Nem, igazából nincs gameplan, csak próbálsz minél messzebbre rúgni és minél magasabban. Nincs olyan tervezés, mint más posztoknál.
Kikkel vagy jóban a csapatban?
Fõleg a fiatalabbakkal, akikkel igyekszünk támogatni egymást. Jóban vagyok Stephen Gostkowskival is, õ most sajnos sérültlistára került.
Milyen a viszonyod Tom Brady-vel?
Tom jó vezér, barátságos fickó. Elég közel vagyunk az öltözõben, és beszélgettem vele párszor, csakúgy, mint mindenki mással. Elég barátságos vagyok mindenkivel, úgyhogy szoktam csevegni a csapattársakkal. De az NFL-ben elég nehéz az élet, például a legelején huszon-akárhányan voltunk újoncok, ebbõl már csak heten-nyolcan maradtunk. Sok barátság alakult ki olyan emberekkel, akik már nincsenek a csapatnál. Elég õrült világ, ez egy üzlet, amire akkor jössz rá, amikor a barátaidat kirúgják, akiknek aztán új csapat után kell nézniük, és ha nem sikerül, akkor folytatniuk kell a „normális” életüket.
Hallottam egy érdekes sztorit LaMarr Woodley-val kapcsolatban, errõl tudnál mesélni?
Még amikor a Michigannél voltam, akkor állandóan szórakoztunk, megfenyegetett, hogy megver, meg sokat hülyéskedtünk. Aztán egyszer sarokba szorított egy öltözõ szobában, ahol megláttam egy mankót, amit hozzávágtam, és egy kicsit eltaláltam, erre eléggé begurult és hónapokig nem bocsátott meg, úgyhogy kerülnöm kellett. Aztán egyszer mentem órára, és ahogy beálltam a parkolóba, elémvágott. Ekkor õ már két vagy három éve az NFL-ben volt, elém állt a kb 120 ezer dolláros Mercedes terepjárójával és kipattant, hogy ’most megvagy’. De amikor kiszállt, az automata váltót elfelejtette parkoló állásba tenni, a kocsi meg elkezdett gurulni egy épület felé. Szóltam neki, erre káromkodva elfutott a kocsija után.
Mióta vagy amerikai állampolgár?
11 évesen kerültem ki, és 17 éves voltam, amikor szüleim letették az állampolgársági vizsgát. Nekem külön nem kellett, utánuk automatikusan megkaptam.
Sokat jótékonykodsz, egy kórházban is jártál rákbetegeknél.
Minden lehetõséget megragadok, hogy NFL játékosként segítsek az embereknek, így aztán sohasem utasítom el egy jótékony szervezet meghívását, hogy elmenjek, segítsek és mosolyt csaljak az emberek arcára. Nem akarok önzõ lenni, és ez a szabadnapunk, amikor inkább ezt csinálom, minthogy otthon unatkozzak. Igyekszem mindent megtenni, hogy segítsek a közösségen.
Milyen hatással volt ez rád?
Nagy hatással, mert ilyenkor mindig eszébe jut az embernek, hogy milyen szerencsés, noha sokmindenhez hosszászokott. Ez nagyon megható, az ember megtanulja értékelni, amilye van. Én pedig jobban szeretek adni, mint kapni, úgyhogy nagyon örülök az ilyen lehetõségeknek.
Gyerekkórházban voltunk, és a gyerekek nagyon felnéznek az egyetemi és profi sportolókra, így rájuk is nagy hatással tudsz lenni. Ezek a gyerekek gyógyíthatatlan betegek, és ha már jobbá tetted a napjukat, ha segítettél nekik a rák vagy bármilyen más betegség elleni küzdelemben, akármilyen kis részben is, ennél többet nem kérhetek az élettõl.
Sajnos sokan meghalnak közülük, és ennek kapcsán sokmindent csinálok, mint például a Relay for Life-ot, amely megemlékezik az elhunytakról. Ha az ember nem is lesz rákos, ez annyi embert érint, és ha valaki az ember családjából vagy barátai közül rákos lesz, az nagyon nagy hatással van rá.
Említetted, hogy érdekel az amatõr filmezés, mi a helyzet ezzel, mi lennél szívesen?
Igazából úgy általában érdekel a filmszakma, nincs konkrét elképzelésem arról, hogy mi lennék. Lehet, hogy nem lennék elég jó színész, úgyhogy a kamera mögött kellene maradnom, de ki tudja, annyi jóképû és csúnya ember van a filmvásznon. De nem akarok egyetlen szerepkört sem erõltetni. Szeretem a filmeket, mert vizualizálni lehet üzeneteket. Szeretem az Adam Sandler filmeket, mert mindig van valami üzenete. A jó érzést keltõ filmeket, amik megváltoztatják az emberek vélekedését az életrõl. Egy könyvnél mindenki másképp képzeli el a helyzeteket, egy filmnél viszont ezt kontrollálni lehet, ezt szeretem benne.
Magyar filmeket láttál már?
Igen, láttam egy párat. A nagyapám nagy rajongója a magyar filmeknek, úgyhogy láttam néhányat, de nem tudom, hogy most mik a legnépszerûbbek.
Van kedvenc filmrendezõd?
Talán Steven Spielberget mondanám, de mára már sok színész lett rendezõ és producer is, és sokan tehetségesek. Azt hiszem, egy rendezõnek sok dolgot egy színész szemével kell látnia, ezért próbálják ki magukat a színészek közül annyian rendezõként is.
Mit tanultál a középiskolában Twinsburg Tigerként?
Rengeteget, fõleg a rúgó edzõmtõl. Õ egyébként jön a Steelers meccsre, meghívtam rá. Õ igazi példakép, egy nagyon becsületes ember, aki mindig azt hangoztatja, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét.
Babonás vagy?
Talán egy kicsit, elõzõ nap elmegyek misére, bár ez persze nem babona, hanem hit. Persze megvan a magam rutinja, amivel fejben készülök a meccsre, hogy koncentráljak.
Szerinted kik játsszák a Super Bowlt?
A két legjobb csapat, akik megérdemlik, hogy ott legyenek. Nagyon sok jó csapat van és nem a keret erõssége számít, hanem az, hogy hogyan tudsz túljárni a másik eszén.
Szereted az európai focit? Van kedvenc csapatod?
Igen, szoktam nézni. A világbajnokságot követem, szurkolok Magyarországnak és Romániának, bár sajnos elég régen volt, hogy mindketten kijutottak. De remélhetõleg fociban visszatalálunk a helyes útra.
