Fotó: Photopium (www.krampusz.wordpress.com)
A másodosztályban az ezüstérem sorsa közel sem volt eldöntve az utolsó fordulók elõtt a tavasszal. Két héttel a bajnokság vége elõtt még háromesélyes volt, hogy ki játszhatja a Wildcard meccset, ám az Eagles utolsó elõtti meccsén a Tata Mustangs elleni vereséggel elütötte maga elõl a lehetõséget, hogy jövõre az elsõ osztályban indulhasson. Azonban egy féléves csapatnak a szezon elõtt sokan még azt sem jósolták volna, hogy ennyi ideig versenyben maradnak az ezüstért.
Ferivel való beszélgetésemben nem jutottunk túl soká, míg mégis fel kellett tennem a kérdést: mi az ami hiányzott, miben tudnának fejlõdni? „Az edzõi gárdánkat fejlesztjük folyamatosan, jelenleg négyen készítik fel a játékosainkat, és nagyon komoly munkát végeztek már eddig is. Ezúton is szeretnénk megköszönni Remetei ’Stefán’ István, Proksa Gellért, Lebics István, Tasnádi „Steel” Ádám faledzõ és nem utolsó sorban Bánási Imre munkáját.” Elmondta még, a télen azokat az alapokat szeretnék átismételni, és fejleszteni, amiket az elõzõ szezonban már elsajátítottak.
Az edzéskörülményekre mindenesetre nem nagyon lehet panasz, ha sok sérülttel kell számoljanak akkor is 35 fõ körüli a létszámuk, de átlagosan egész évben 50 fõs edzéseik vannak. Kérdésemre, miszerint a télen mennyiben változnak az edzéseik, elmondta: nem vonulnak be terembe, végig kinti edzéseket tartanak egészen december közepéig. Ekkor egy két-három hetes szünet következik, majd januártól folytatják a kinti edzéseket. Hogy megfelelõ legyen a csapat erõnléte, heti kettõ közös konditermes edzést is beiktatnak, ahol sportspecifikus edzést tartanak. „Januárban egyébként újra szeretnénk try-out-ot tartani, ahol reméljük, hogy tehetséges új játékosok mellett olyanok is feltûnnek, akiknek ismerõs a sport, de abbahagyták valamiért.”
Aki az utóbbi idõben kicsit is odafigyelt a magyarországi amerikai foci házatáján, az tudja, hogy három magyar és egy osztrák csapat részvételével a Budapest Eagles amerikai foci kupát rendezett. Bár az AFA kupa döntõjébe végül nyeretlenül nem tudtak bejutni, mindenképpen értékes tapasztalathoz jutottak, hiszen három náluk erõsebb csapattal játszhattak, így láthatták, milyen az a szint, ahova el kéne jutniuk. „A Zala Predators kiemelkedõ magyar csapat, a Szombathely Crushers amúgy is kemény ellenfél nekünk, gyõri játékosokkal kiegészülve pedig végképp, az AH Gladiators pedig megmutatta, hogy milyen az osztrákoknál a foci. Fontos hibák jöttek ki mindhárom csapat ellen, de a srácok megmutatták az elõdöntõben, hogy tudnak tanulni a hibákból, hiszen jóval szorosabb meccset sikerült játszanunk a Crushers ellen.” Eltöpreng kérdésemen, hogy aréna kupákon láthatjuk e majd szerepelni a zöld-fehér pesti csapatot, majd nem ad egyértelmû választ. „Az aréna és a nagypályás foci közötti különbség ég és föld, nekünk pedig az elsõdleges cél a magyar bajnokságban való jó szereplés. Nem eldöntött még, hogy elindulunk e valamelyik teremkupában.
Ingoványos talajra érkezünk, amikor a jövõ évi magyar bajnokságról beszélgetünk. „Nehéz kérdés. Mindenképpen egy ésszerû megoldást kell találni, szem elõtt tartva azt, hogy a vidéki csapatoknak milyen költségek férnek bele, és mik nem.” Elmondta, pont a költséghatékonyság miatt mindenképpen területi alapú eloszlást tartják elõnyösnek, akár divíziókon átívelve is. Azt sem bánnák, ha így erõsebb ellenfelekkel kell megmérkõzniük. Fontosnak tartják még, hogy rájátszás és döntõ fejezze be a bajnokságokat. „Az elõzõ éves másodosztályú rendszer semmiképp sem jó, ennek a sportnak kell a döntõ.”
A csapat mindenképpen bizakodó. „A szakmai dolgok jó felé haladnak csapatunkban, mindenben próbálunk fejlõdni, és úgy érzem jó irányba haladunk.”
