Fotón: Sean McDermott DC, Philadelphia Eagles
Az Eagles legendás védõ koordinátora Jim Johnson a 2008-as szezon után hagyta el a csapatot, miután bõrrákot diagnosztizáltak nála. A franchise-nak szinte ideje sem volt feldolgozni a hír okozta sokkot, jött a tragédia: a mester 2009. július 28-án elhunyt. A csapat tavaly emlékezett meg a legendás edzõrõl (egész évben ott volt a monogramja a játékosok sisakján), de a Johnson tanítványaként védõ koordinátorrá váló Sean McDermott edzõ védelme nem volt méltó az elõdhöz.
Idén aztán a csapat lecsapott Dick Jauronra és megtette DB edzõnek. Ez nem csak a védelemre volt jó hatással, de McDermottot is komolyan motiválni kezdte, hiszen Jauron korábban volt már fõedzõ is. Ennek köszönhetõen az idei Eagles védelem már sokkal jobban muzsikál, rengeteg labdát szerez és ötletesen készül az aktuális ellenfél ellen. Miután az elsõ két fordulóban szétfutották a Sasokat, McDermott rendet tett és elkezdett a futások ellen készülni, ennek köszönhetõen pedig a csapat megfogta Maurice Jones-Drewt, Michael Turnert és Chris Johnsont is. Persze voltak kihagyások és ebbõl eredõ vereségek, de az elsõdleges fegyverre mindig fel tudtak készülni.
Nem volt ez másképp most, a Colts ellen sem, ráadásul, mivel a bye week miatt két hete is volt a csapatnak, alaposan feltérképezték az Indianapolis Colts-ot. Újra bebizonyosodott, hogy az Eagles nem véletlenül nem vesztett még bye week utáni meccset a Reid-érában. McDermott tökéletes csomagot rakott össze, ráadásul az egész védelmet videóztatta, minden játékos ismerte a gameplant. Ez akkor derült ki, amikor Kurt Colemannak kellett bejönnie a sérült Nate Allen helyére és õ is tökéletesen tette a dolgát.
Az egyébként igencsak blitz-happy defense most nagyon visszafogta magát, tudván, hogy Manning a sok ráfutó játékos ellen a legjobb. Viszont a védõfal egyszerûen zseniálisan teljesített, folyamatosan nyomást tudtak helyezni PM-re, akinek hamarabb kellett eldobnia a labdákat és így sikerült egy 65.7-es passer ratingre kényszeríteni. A Sasok a második negyedben annyira felbátorodtak a kiváló teljesítményen, hogy többet szerettek volna, és blitzelni kezdték Manninget – meg is lett az eredménye: a Colts elõnnyel ment az öltözõbe. A második félidõre aztán visszaálltak a bevált módszerre és az Eagles végül nyert, a korábban sokat kritizált McDermott pedig a mennybe ment.
Ebbõl az esetbõl is nagyon jól látszik, hogy két mérkõzés között is komoly munka folyik a csapatoknál, illetve az is érdekes kérdés, hogy vajon, ha két mérkõzés között mindig két hét pihenõ lenne, mennyiben változnának az eredmények…
