Ugyan még nincs vége a 2010-es szezonnak, biztonsággal ki merem jelenteni, hogy a ’Boys szezonjának bizony lõttek. A gárda gyalázatosan kezdte a szezont, felvállalhatatlanul játszottak már Tony Romo sérülése elõtt is, nem hogy utána. Így a mostani hatalmas buktát sem Kitna nyakába szeretném varrni, hanem Jerry Jones-éba, aki makacs öszvér módjára ragaszkodik a csapat mostani vezetõségéhez és nem képes (vagy fél) változtatni az edzõi stábon, vagy ne adj’ Isten a játékosállományon. Merthogy az idei fiaskó bizony az edzõknél kezdõdik és ott is kell, hogy véget érjen, ugyanis nem gondoltam volna, hogy a Cowboys-ból ennyire motiválatlan gárdát lehet csinálni ilyen rövid idõ alatt.
Ennek pedig a szurkolók isszák meg a levét, akik olyan reményekkel várták az idei szezont, hogy már csak e miatt motiváltnak kellett volna lennie a csapatnak. De a gárda tett róla, hogy a szurkolók hamar kiverjék a fejükbõl a 2010-es Super Bowl szereplést, amit ráadásul hazai stadionban rendeznek. Legutóbbi kiábrándító produkciójuk (külön kiemelném a fakezû elkapókat) láttán úgy gondoltam, hogy hozzák a kötelezõ halloweeni borzalmat. Csakhogy nem a Jaguars és a szurkolói rémültek meg a félelmetes dallasi támadósortól és védelemtõl, hanem a ’Boys szurkolói húztak fejükre szégyenükben egy papírzacskót. Szó mi szó, tényleg borzalmas volt látni a dallasi fiúk szenvedését. Jerry Jones pedig csak köti az ebet a karóhoz, húzza a döntéshozatalt, mint a rétestésztát, és erre mondanák az amerikaiak, hogy „Jerry, grow a pair of balls” (Jerry, ne legyél már ilyen töketlen!).
