Október 18.
A legutóbbi meccsnapra való visszatekintést ezúttal is a „nyugatiakkal” kezdem. A Packers pihent, míg a csoport másik két éllovasa a regnáló bajnok Colts és a Halas-edzette Chicago Bears könnyû gyõzelmekkel erõsítették meg pozíciójukat. A Medvék irányítójának, Ed Brownnak három jó passza volt, de a hazaiak sikere így sem forgott komoly veszélyben. A kiváló cornerback, J. C. Caroline kezdte a pontgyártást, amikor egy fumble-t 57 yardos vágtával touchdownra hordott vissza, a folytatásban pedig Johnny Morris pillanatai következtek, aki a második negyed folyamán 61, majd 37 yardos futással találta meg a San Francisco 49ers célterületét. A 27-10-es végeredményt kialakító akció Ed Brown és Willard Dewveall 91 yardos összjátékának eredménye volt. Brown az egész meccsen 115 yardot passzolt, ebbõl 91 bebn az egyetlen play-ben jött össze. Nem semmi!
A másik kaliforniai csapatnak a Rams-nek, a Niners-hoz hasonlóan, nem sok babér termett múlt vasárnap. A Baltimore Colts a Kosok fölött aratottmeggyõzõ diadallal feledtette az elõzõ fordulóbeli, Packers elleni kisiklását és a gyõzelem kulcsa Lenny Moore sziporkázó játéka volt. A villámléptû halfback összesen négy touchdownhoz adta a nevét, a második és harmadik játékrészek alatt zsinórban háromszor futott be az ellenfél végzónájába (57, 1 majd 34 yardról), végül pedig Unitas 22 yardos passzát megszelídítve tett újabb hat pontot a táblára. A touchdown-passz a Colts irányítójának is jól jött, mert nemcsak bebiztosította csapata 31-17-es végsõ gyõzelmét, de 41 meccsesre növelte a játékmester egyedülálló szériáját is. Mármint, hogy sorozatban 41. összecsapásán könyvelhetett el legalább egy TD-t érõ átadást.
A Lions elleni meccsünkön kívüli másik divíziók közötti találkozón a bajnoki címre is esélyes Cleveland Browns 48-7 arányban iskolázta le Tom Landry Tehenészeit saját pályájukon, a dallasi Cotton Bowlban. A hazai védelem kiválóan megfékezte Jim Brownt, de a Browns másik félelmetes fegyverével, Bobby Mitchellel nem bírt. A szélsebes támadó 46 yardos touchdown-elkapással, 30 yardos touchdown-futással és 90 yardos kickoff return touchdownnal vette ki a részét a clevelandiek lehengerlõ gyõzelmébõl, ami egyben a szezon eddigi legnagyobb különbségû eredményét jelentette. Négy forduló elmúltával a Dallas továbbra is nyeretlen, míg Paul Brown fiai továbbra is veretlenek és vezetik a Keleti Csoportot. No, ezt a csapatot kellene vasárnap saját arénájában két vállra fektetnünk!
A saját házunk táján, azaz a Keleti Divízióban a Pittsburgh Steelers 27-14-es gyõzelemmel alakította egálra mérlegét, s a Cardinals fölötti siker során fõleg a hat turnovert kiharcoló védelem brillírozott. A Browns melletti másik fõ vetélytársunk, a New York Giants idén elõször lépett pályára a Yankee Stadiumban, ám a Washington ezúttal borsot tört a Kékek orra alá. A hazaiak látszólag végig kézben tartották az összecsapást és a negyedik negyedig 24-10-re vezettek, de a Rézbõrûek a magas láza ellenére is játékra jelentkezõ irányító, Ralph Guglielmi útmutatásával az utolsó percben döntetlenre mentették az ütközetet. A döntetlen ugyan nem esik latba a végelszámolásnál és a csoportsorrend kialakításánál, ám ha azt nézzük, hogy a Washington egy biztos gyõzelmet vett el az Óriásoktól, a mi nézõpontunkból mindjárt jobban fest a helyzet.
Október 21.
Úgy érzem, hogy a Sasok most vasárnapi clevelandi fellépését nem csak az érintett csapatok szurkolói fogják megkülönböztetett figyelemmel kísérni, hanem gyaníthatóan mindenki, aki közelrõl szemléli a profi ligák történéseit. A két gárda eddig összesen csak egy vereséget szenvedett el és versenyben állnak egymással a Keleti Csoport elsõ helyéért, így az összecsapás rangja és tétje egyaránt komoly. Más kérdés, hogy esélyek tekintetében már nem vagyunk egy lapon említhetõk a Browns-szal, az idénynyitón elszenvedett vereség és ellenfelünk azóta is domináns játéka fokozott óvatosságra kellene, hogy intsen minden Eagles-drukkert még akkor is, ha Van Brocklinék az utóbbi hetekben egyre javuló formát mutatva feledtették korábbi botlásukat.
Van Brocklin maga akár jó napot is zárhat a Browns ellen, mivel a clevelandiek passzsiettetés tekintetében még nem tartoznak a liga elitjébe, a védõfalban két újonc is akad, az Ohio State-rõl draftolt Jim Houston és Jim Marshall. A secondary-bõl szintén hiányzik a rutin, lévén a safety poszton csupa elsõévest tudnak kiállítani, a Holland helyében ugyanakkor óvakodnék attól, hogy az egyre jobban teljesítõ cornerbacket, Bernie Parrisht teszteljem, aki a Dallas fölötti lehengerlõ diadal során két picket is fogott. A védelmünk dolga viszont összehasonlíthatatlanul nehezebbnek ígérkezik és a találkozó végkimenetele minden bizonnyal azon fog múlni, hogy Baughan, Brookshier és társaik mennyire tudják majd kivonni a forgalomból Jim Brown és Bobby Mitchell halálos kettõsét. A Browns legutóbbi dallasi meccsén bebizonyosodott, hogy az ellenfélnek nem elég Brownt megfognia, hiszen Mitchell is képes arra, hogy egymaga döntõ faktor legyen. Mindkettõjüket semlegesíteni lehetetlenség, még egy a nálunknál jobb erõkbõl álló védelem képességeit is meghaladná, ezért módfelett kíváncsi vagyok arra, hogy Jerry Williams, a védelem edzõje milyen sémát módol ki annak érdekében, hogy adottságainkhoz képest korlátozzuk a két extraklasszis eredményességét. Olyat még egyszer nem engedhetünk meg, mint a nyitó fordulóban, amikor Brown és Mitchell is szétfutottak bennünket, legrosszabb esetben is legalább az egyiküket fel kell tudnunk tartóztatni.
Annak ellenére, hogy 10 pontos underdogok vagyunk a környezetemben sokan bizakodóbbak hétvégi kilátásainkat illetõen, mint jómagam. Én is az lennék, ha nem tartanék attól, hogy megismétlõdik a néhány héttel ezelõtti történet, amikor nagy önbizalommal készülve vártunk egy Browns elleni meccset és aztán jött a mellbevágó vereség. Maradok egyelõre óvatos duhaj.
Október 23.
A meccset végül Ben kollégámmal és számos halványan ismerõs Eagles-szurkoló társaságában Lou bárjának tévékészüléke elõtt izgultuk végig. A találkozó lefolyása és végkifejlete bõven adott alkalmat körmeink rágcsálására, de a fene se bánta, hiszen végül behúztuk ezt a roppant fontos derbit!
A védelem jól kezdett, mert hamar megállította a hazai támadókat, míg a mi elsõ támadóplay-ünkben Van Brocklin azonnal „robbantott”. A Holland 49 yardos passzal találta meg a bal oldali Browns-safety, Don Fleming mögé kerülõ Bobby Walstont, s olyan könnyedséggel, mint egy csettintés, máris 7-0-s elõnyre tettünk szert. Az elsõ félidõ hátralévõ részében nem muzsikált ilyen jól a támadójátékunk, miközben kiválóan helytálló védõegységünkön a nyomás egyre fokozódott. A korán lesérült szélsõ linebackerünk, Bob Pellegrini helyére beugró Bednarik vezetésével a srácok elõbb ihletett goalline standet produkáltak, majd a Rich Kreitling által elejtett passz fékezte meg a Cleveland akcióját, így Paul Brown fiai kétszer is kénytelenek voltak megelégedni a három pontot hozó mezõnygóllal. 7-6! A nagyszünet elõtt egy elképesztõ védelmi kihagyásunknak köszönhetõen vetélytársunk megfordította az állást, a passzsiettetõink kezei közül rendre kisikló Browns QB, Milt Plum a felezõvonal táján játszotta meg a sérült Ray Renfrot váltó Leon Clarke-ot, aki Gummy Carrt és Brookshiert lerázva meg sem állt végzónánkig. Az egész játék 86 yardos volt, de eme ténynél is bosszantóbbnak és aggasztóbbnak tûnt a meccs momentumának megfordulása, bár az extra pont kimaradt, de a Cleveland 12-7 arányban ellépett tõlünk, sõt a félidõ végjátékában Sam Baker újabb mezõnygóljával tovább gyarapították fórjukat. 7-15!
A fordulást követõen eleinte minden okunk megvolt a további borongásra, mert régi nemezisünk, Jim Brown egy trap play során keresztülverekedte magát védelmünk középsõ vonalán, majd a jobb oldalvonal mentén végigszáguldva 71 yardos touchdown-futást könyvelhetett el. 7-22! Mielõtt azonban Lou bárjának Sasokat éltetõ közönsége whiskey-be fojthatta volna bánatát, kedvenceink magukhoz tértek. Elõbb Clarence Peaks draw utáni 57 yardos vágtája hozott minket lázba, a gólvonalon túlra végül Billy Barnes brusztolta be a lasztit 2 yardról, majd Van Brocklin kézbesített 57 yardos TD-bombát a jobb szélen meglógó Tommy McDonaldnak. A két akcióval 21-22-re zárkóztunk fel, de még a harmadik negyed vége elõtt a Sasok újfent a hazaiak vörös zónájáig röppentek, innen pedig a záró 15 perc elsõ pillanataiban Bojler Barnes elkapásával vitték be az újabb találatot. 28-22 ide!
A Browns azonban még nem dobta be a törölközõt. Amint megint rájuk került a támadás sora 88 yardos keresztül végzónánkig masíroztak, a gólvonal elõtt pedig – azt kihasználva, hogy védõink túlontúl Brownra összpontosítottak – Plum egy rövid swing passzt adott Bobby Mitchellnek, és õt már nem tudtuk feltartóztatni. A touchdownnal és a jutalomrúgással orrhosszal megint a Cleveland vezetett, de még hat percünk maradt a fordításra. Elsõ próbálkozásunkat Don Fleming hiúsította meg, amikor levadászta Van Brocklin pontatlan átadási kísérletét, de bekeményítõ védelmünknek hála a támadók kaptak még egy sanszot. A második drive is majdnem befuccsolt, amikor Bobby Franklin szedett össze újabb picket, de a bírók defensive pass interferencet ítéltek a Browns-linebackere, Vince Costello ellen, így first downnal jöhettünk az ellenfél 30 yardosáról. 15 másodperccel a vége elõtt aztán Bobby Walston 39 yardról belõtte a mindent eldöntõ mezõnygólt és ennek köszönhetõen 31-29 arányú, hatalmas diadallal távozhattunk az Erie-tó partjáról.
Azt hiszem, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a gyõzelemnek a jelentõségét! A liga utolsó veretlen csapatának, egyúttal egyik legveszélyesebb riválisunknak térdre kényszerítésével esélyeink a csoport koronájának elhódítására jelentõsen megnövekedtek. Bár túlzásnak tûnik máris bajnoki álmokat kergetni, de ha egy-egy lelkesebb szurkolótársam mégis erre vetemedik, már senki sem tartaná õt reménytelen holdkórosnak a Testvéri Szeretet Városában.
Tekintsd meg a cikk hangulatfestõ videóját itt!
