ÉVÉRTÉKELÉS – Szolnok Soldiers
„A Dunaújváros és az Újbuda elleni mérkõzésekkel nem voltam megelégedve. Sajnos menetközben jópár meghatározó játékosunk megsérült vagy abbahagyták a sportot.” A csapat támadóit nagyban visszavetette, hogy tapasztalt futójátékosuk kevés, fullbackük pedig egyáltalán nem volt, így más szisztéma szerint kellett felépíteniük a támadásokat. Az edzéslátogatottságban nagy lyukak voltak, és hiába dolgozott a csapat jópár tagja keményen, az eredmény így mégsem jött. „Ha nem jönnek el a játékosok az edzésre, akkor a meccsen fog kijönni a hiba. Ez volt úgy gondolom a legnagyobb problémánk.”
A felnõtt csapat egy kicsit hátrébbszorult a Soldiers-nél, hiszen idén Sparks néven indítottak a Kecskeméttel és a Dabassal közös junior csapatot. „Idén nem igazán tudtuk, hogy hogyan indítsuk el a junior csapatot. Tizenegynéhány szolnoki srác volt, nem láttam volna sok értelmét, hogy így induljunk. Aztán megkerestek minket a dabasiak, hogy a Sparks-ból jönne húsz gyerek, Kecskemétrõl 8, és ez így már tisztességes létszám.” Lett volna. A szezon elejére számban már fogyatkoztak, míg a legutolsó meccsre körülbelül 25 fõvel utaztak csak. „Akik itt maradtak, ügyes srácok lesznek, de nem tudunk velük edzeni, és így más a felkészültségük.”
A három csapatból összegyúrt gárda végül 1-3-as eredménnyel végzett, egyedüli gyõzelmük egy le nem játszott meccs a Debrecen csapatával. „Megmondom õszintén az utolsó két meccset hozni kellett volna. Olyan alapvetõ hibák jöttek elõ, amik miatt el is mentek a meccseink… Mindenki azt mondta, hogy nagyon meg fognak verni minket az Acéltigrisek, de nem ez lett a vége azért. A gyõzelemre játszottunk, benne is volt akár a dolog, de sajnos nem így jött ki a lépés.”
A téli felkészülése nem lesz zökkenõmentes a csapatnak, hiszen Szolnok rengeteg élvonalbeli sporttal büszkélkedhet, akiknek le is vannak foglalva a termek télire. „Novemberben legszívesebben már teremben folytatnánk a felkészülést, de nem lesz egyszerû bejutnunk. Nagyon kevés a terem, így sokat számítanak a kapcsolatok, amikbõl nekünk kevés van.” A csapatra pedig ráfér a gyakorlás, Béla szerint nem az erõnléttel, inkább a technikai felkészültséggel van gondjuk, amit a teremben szépen lehetne igazgatni.
A teremmel kapcsolatban jön elõ a téma: a novemberi Szolnoki Aréna Kupa elmaradt. Az eleinte két naposra tervezett torna elõször egy naposra rövidült, majd több csapat visszamondta a szereplést, így sajnos le kellett fújniuk. „Sajnos ez így alakult, de a terembérlet ára olyan magas volt, hogy nem tudtuk volna kihozni nullára a szervezést. A csapatot pedig nem fogom ezzel terhelni, így vagy bepótoljuk tavasszal, vagy jövõre kerül újra megrendezésre.”
A csapat pályagondokkal küzdd mérkõzésszervezés témakörben is. Az edzéseket egy kisméretû mûfüves pályán bonyolítják, ám az eddig a csapat hazai meccseinek helyszínéül szolgáló rákóczifalvai pályára már nem engedik fel a csapatot. A junior meccseket is ott szerették volna rendezni, de „túl jó minõségû a pálya, nem mehetnek rá” indoklással válaszoltak kérésükre. „Hihetetlen. Szolnokon is van pálya, többek között egy nagyon jó minõségû mûfüves, amit azonban nem lehet felfesteni. Igyekszünk szerezni erre a pár mérkõzésre pályát, valahogyan biztos meg fogjuk tudni oldani.”
Szokásos témánk a csapatoknál, hogy melyik lenne a legideálisabb megoldás számukra a jövõ évi versenykírással kapcsolatban. „Semmiképpen sem a mostani. Nem akarok egy Wolves-al 69-7-et játszani, vagy egy Nyíregyházától kapni egy 65-öt, mert nincs értelme. A „középszerû” csapatokkal tudunk jókat meccselni, szívesen is játszunk velük, de a nagy csapatokkal nincs értelme.” Szárnyra kapott a pletyka, hogy a Szolnok a másodosztályban szeretne indulni, és ezt Béla sem cáfolta meg. „Minden attól függ, hogy hány ember jön össze, hány embert tudunk toborozni, milyen lesz a csapat felállása. Ha ugyanilyen rendszerben kellene játszanunk a mostani elsõosztályban, akkor mindenképpen a másodosztályban indulnánk.”