Fotón: Nick Hardwick C, San Diego Chargers
Norv Turner együttese a távolról sem bombaerõs AFC Nyugat harmadik helyén szerénykedik hét találkozót követõen 2-5-ös mutatóval, holtversenyben a Broncos csapatával. Az idény elõtt lesajnált Chiefs lassan már a Chargers látótávolságán kívülre kerül, és az évek óta vergõdõ Raiders is egy gyõzelemmel elõrébb helyezkedik el a tabellán. Az AFC-ben a ténylegesen hullagyenge Bills mellett a Bolts az egyetlen gárda, amely idegenben még nem érezte meg a gyõzelem ízét, ráadásul amíg a Buffalo csak három zakót szedett össze, addig a san diegói srácok már négyszer hagyták el a pályát az orrukat lógatva. Feltehetjük hát a kérdést, hogy van az, hogy egy remek statisztikákat gyártó együttes a hét forduló alatt gyakorlatilag megásta a saját sírját, és némi túlzással már csak arra vár, hogy valamelyik soron következõ ellenfele véglegesen beletaszítsa õket a sírgödörbe.
Ha kicsit belemerülünk a számokba, a támadók oldaláról azt láthatjuk, hogy Philip Rivers (QB) a liga passzgépe, aki eddig 2.344 yardot hajigált össze. Ha az irányító tartaná ezt a tempót, az elképesztõ rekordhoz vezetne, hiszen 5.357 yardig jutna, ami „utcahosszal” utasíthatná maga mögé a legendás Dan Marino 1984 óra fennálló 5.084 yardos idénycsúcsát. Rivers 2010-ben eddig 13 touchdown passzt osztott ki, igaz, 6 alkalommal interceptionnel fejezte be a Chargers drive-jait.
Emellett a karmester 39 alkalommal 20 yardnál hosszabb átadással hozta helyzetbe társait, amely listán a második helyen álló Kyle Orton (Broncos) 36, míg a harmadik Eli Manning (Giants) 28 passzal szerepel. Figyelmeztetõ jel, és a támadófal hibáira hívja fel a figyelmet, hogy a ligában Rivers a második legtöbbet sackelt irányító, az általa 20-szor elszenvedett szerelésnél több csak Jay Cutlernek (Bears) jutott (27). Ezzel együtt elmondható, hogy irányító poszton egy kiemelkedõ képességû, remek teljesítményt nyújtó játékos áll a Chargers rendelkezésére, aki nem lehet hibás a borzalmas mérlegért.
A támadósor hatékonyságát vizslatva szembetûnõ, hogy a San Diego 422,7 yardot tesz meg meccsenként, amely elképesztõ számadat, hiszen elég csak abba belegondolni, hogy ezzel több, mint négyszer lehet végigvinni a labdát a pályán. A kategória második Colts 409, míg a harmadik Giants „csak” 388,4 yardra képes meccsenként, de az Indy 4-2-vel áll a bivalyerõs AFC Délben, míg a new yorkiak 5-2-vel vezetik a szintén nem gyenge NFC Keletet. Szintén említésre érdemes adat, hogy a Chargers a labdabirtoklás tekintetében is ligaelsõ, hiszen az általuk jegyzett 33:08-nál senki nem képes magasabb számot felmutatni. Nem meglepõ, hogy Rivers fantasztikus produkciójával a san diegóiak támadósora a legjobb a passzjáték tekintetében, bár a futójátékuk csak a tabella közepére (17.) volt elég.
A védelmek összehasonlításában a Chargers ugyancsak az elitosztály képviselõje, hiszen a Bolts védõi mindössze 244,3 yardot engedélyeznek találkozónként az ellenfelüknek, ami majdnem 20 yardot ver a második Giants, és több mint 40-et a harmadik Saints védõalakulatára. A védelem fegyelmezettségére utaló büntetések számában ugyan ennyire nem állnak jól Turner fiai, de a 7 meccsen összegyûjtött 43 büntetés miatt nem kell megkongatni a vészharangokat. A passzjáték elleni védekezésben a Chargers ugyancsak a Giants és a Saints elõtt vezeti a listát, és elõnyük ebben a kategóriában is meggyõzõ. A futások ellen kivételesen nem a San Diego védelme teljesít legjobban, de a negyedik helyük így is egyértelmûen az NFL egyik legjobbjává emeli õket ezen a fronton is.
Akkor hát hol van a kutya elásva? Hogyan lehet, hogy a fenti kiváló statisztikák fabatkát sem érnek, és a San Diego eddig mindössze két gyõzelmet aratott 2010-ben? A választ természetesen szándékosan a végére hagytam. A kaliforniai gárda teljesítményét elsõsorban a labdaeladások determinálják, egészen pontosan a labdaeladások és a labdaszerzések különbségét jelentõ turnover mutató. Évrõl évre számos szakértõ hangsúlyozza, hogy milyen nagy jelentõséggel bír ez a számadat.
Az elmúlt idényben mindössze egy gárda, az Arizona Cardinals volt képes arra, hogy negatív turnover mutatóval jusson el a playoffba. Az idei bajnokság turnover mutatóit tekintve azt láthatjuk, hogy az elsõ tízben nincs olyan csapat, amely ne pozitív mérleggel állna a pontvadászatban. A rájátszásba várt együttesek mellett a top 10 tagja például az idény elõtt nem sokra tartott Seahawks, Buccaneers és Chiefs trió is. A lista alját szemrevételezve az tûnik fel, hogy az utolsó hat csapat egyaránt negatív mérleget tud felmutatni 7 játéknapot követõen. Ebben a csoportban olyan, szezon elõtt még sokra hivatottnak gondolt alakulatok kaptak helyet, mint vizsgálatunk tárgya, a Chargers, a bajnokaspiránsnak tartott Vikings, vagy az NFC Nyugat élére várt 49ers.
A San Diego az évadban eddig igen sok fumble-t vétett (15), amelybõl a ligában õk vesztették el legtöbbször a labdát (12). Ezen idõszak alatt a védõegység mindössze 4 fumble-t volt képes begyûjteni, és interceptionbõl is csak meccsenként egyet jegyzett a Chargers. A nyugati parti együttes így összességében –7-es turnover mutatóval szerénykedik, náluk rosszabb számadattal (-10) csak a Jaguars „büszkélkedhet”.
A Chargers tavaly 2-3-mal kezdte a bajnokságot, de ezt követõen meglódultak, és sorozatban aratott 11 siker után végül 13-3-mal zárták az alapszakaszt. Most hét meccs után 2-5-ön áll a kaliforniai egylet, és ha a turnover mutatójukon nem lesznek képesek komolyan kozmetikázni, minden bizonnyal óriási csalódást okoznak a szurkolóiknak. A Chargers esete kiváló példát szolgáltat arra, hogy a tényeken alapuló statisztika milyen csalóka lehet abban az esetben, ha nem komplex módon, hanem pusztán az egyes kategóriákat kiragadva próbálunk választ keresni a kérdéseinkre.
