Illusztráció: Németh Gyula
Philip Rivers esetében errõl szó sincs, a San Diego Chargers irányítóját a kezdetektõl fogva szívbõl utálom, mivel gyakorlatilag minden megmozdulása – azon kívül, hogy negyven yardra eldobja a tökéletes labdát – olyan mértékben tahó volt, hogy a Magyar Posta erõsen elgondolkodott azon, hogy külön irányítószámot kap, mint regionális kistelepülés, amivel egyáltalán nem szeretném azt állítani, hogy gumicsizmás vadparaszt, de azért kicsit igen. Rivers úgy szólalt meg egy meccs után, úgy nyilatkozott egy meccs elõtt, úgy viselkedett egy meccs alatt, ahogy Robika a XIII-ból: ha nem volt más lehetõség, herpesszel támadt ellenfeleire, nem tudott veszíteni, és amennyiben mégis rákényszerült, akkor pofákat vágott, nem tudott parancsolni a középsõ ujjának, meg egyébként is, hozzá képest a mianmari esõerdõben felfedezett esõben tüsszentõ pisze orrú majom egy brüsszeli képviselõ volt, mínusz öltöny. Mindez csak azért jutott eszembe, mert néztem a Chargers – Patriots meccset, és életemben elõször a New Englandnek drukkoltam, pedig õket is szívbõl utálom, bár nem tudom, hogy miért (lásd az elsõ bekezdést).
Rivers közben nagyjából homo sapiens lett, vélhetõen a szívós edzõi munka következményében, ami csodákra képes, képzeljük csak el: Rooney is megtanult késsel-villával enni, pedig focista, és mindez alig vett igénybe három évet. Ha nem küldik el a Manchester Unitedtõl, mestere azt tervezi, hogy köszönni is megtanítja, amitõl már majdnem embernek tûnik, ha elég távol állunk és elég rossz a szaglásunk.
De vissza Rivershez.
Fogalmam sincs, hogy a látottak valódi változást jelentenek-e, vagy csak a koordinátora magyarázta el neki, hogy amennyiben továbbra is úgy viselkedik, mint egy tipikus amerikai újgazdag, aki kokaint osztogat minden házibuliban, oszt’ mégis mindenki gyûlöli, akkor nem adnak el a mezébõl egyetlen egyet sem, nos ebben az esetben kirakják a híres San Diego-i hóra hûlni, de az átalakulás szembetûnõ. Rivers csöndben van, passzol, ha tud, aztán kikap, ami rendben is van.
Ettõl még mindig utálom, ez viszont innentõl az én ügyem.
