Fotón: Tony Sparano HC, Miami Dolphins
Sparano hétfõn, amikor visszatekintett a meccsre, amely során csapata jobban is játszhatott volna, meg is nevezett a gondok közül néhányat: red-zone offense, a 3. és hosszú kísérletek levédekezése, és a kickoff levédekezése. „Ezek a dolgok rajtunk múltak. Nem lehet kifogásunk” – mondta a vezetõedzõ. Miami 3-3-as mutatójával még közel sem esett ki a rájátszás-esélyesek közül, de miután az utolsó 4 meccsébõl hármat elvesztett, olyan problémákkal néz szembe, amiket meg kell oldani. Nézzük meg közelebbrõl:
Red-zone offense: A Dolphins az AFC 10. helyén áll a 3. kísérletek hatékonyságát tekintve a red-zone-ban, a 20 yardos vonalon belülrõl 12-szer volt alkalmuk volt TD-t szerezni, de csak 6-szor sikerült. A fõcsoportban egyetlen csapat sem hozott össze olyan alacsony átlagot, mint a Delfinek, vagyis egy red-zone TD-t meccsenként. Az akcióképtelenség miatt szemmel láthatóan frusztrált Sparano elmondta, extra idõt töltött a red-zone-nak kapcsolatos problémák kijavításával, a két héttel ezelõtti szabadhét után, és múlt héten ismét átvették a dolgot. „Meg kell vizsgálnunk, hol omlanak össze ezek a playek, mert a felépítésük az jó” – mondta a vezetõedzõ, aki biztató jelnek veszi, hogy csapata 12 birtoklásból 11 alkalommal legalább egy mezõnygólt értékesített. „Szerencsések vagyunk, hogy ilyen kickerünk van. Vasárnap erõs szél fújt” – mondta Sparano.
Kickoff levédekezése: Vasárnap ebben a kategóriában nagyszerûen kezdték a meccset, az elsõ rúgásuk során kierõszakoltak egy szabadlabdát, a másodiknál egy touchbacket, a harmadiknál pedig a Pittsburgh 19 yardosán szerelték Emmanuel Sanders-t. De a nap végére Sanders 5 visszahordással 28,8 yardos átlagot hozott össze, beleértve azt a 48 yardos mutatványát is, amivel megalapozta a Steelers gyõztes drive-ját. Pat Cobbs, a special team kapitánya így nyilatkozott: „Erre nincs mentségem.” Pedig igazából lenne. Az egység 3 tagja, Nolan Carroll, Austin Spitler és Reshad Jones a 2. félidõben kisebb sérülésekkel elhagyták a pályát, Sanders pedig ekkor okozta a legnagyobb károkat. Carroll elvesztése volt a legnagyobb hatással. A csapatrész leggyorsabb játékosának dolga, hogy felbomlassza a blokkolási sémát, a pálya keskenyebbik széle felé terelve a visszahordót. Cobbs elmondta: „A sérülése megváltoztatta a csapat dinamikáját. Nagy szerepe van, mi pedig így edzettünk. Amikor megsérült, mindenre hatással volt.” Carroll így nyilatkozott: „Úgy láttuk, érezhetõ volt a jelenlétünk. Eddig ez volt a legjobb teljesítményünk. Képesek voltunk szabadlabdát kierõszakolni, és a 20 yardoson belül tartani õket. Utána már nem volt túl jó.”
A 3. és hosszú kísérletek levédekezése: Ebben a kategóriában a Miami a San Diegóval áll holtversenyben az AFC élén, az ellenfelek az esetek 35,9 százalékában tudtak first downt szerezni. Míg ezek a számok az utóbbi két hétben javultak, a Green Bay és a Pittsburgh folyamatosan first downt szerzett a 3. és hosszú helyzetekben. A Packers mindhárom first downja 3. és 10, vagy még hosszabb helyzetbõl sikerült, míg a Steelers 3. és 16, 3. és 11, valamint 3. és 9 helyzetekbõl folytathatta a támadását. Yeremiah Bell strong safety így vélekedett: „A 3. és hosszú egy könnyû helyzet kellene hogy legyen számunkra, ilyenkor le kellene küldenünk a támadókat a pályáról. Ez határozottan olyasvalami, amit ki kell javítani. Sparano Aaron Rodgers és Ben Roethlisberger irányítókat, és azon képességüket dicsérte, hogy képesek elmenekülni a nyomás elõl, és életben tartják a playeket: „Hagyjuk, hogy az irányító kimeneküljön, és azt mondtam, ha ez fog történni, abból gond lesz. Hangosak leszünk, azt hisszük, futni fog az irányító, aztán azon kapjuk magunkat, hogy a labda a fejünk fölött van.” Kendall Langford defensive end így folytatta: „Ezek apró dolgok. Valami történik hátul, valami elõl, és ezek összefüggésben vannak. De fájó.”
Fordította: Geczõ László
