Kérdésemre válaszolva elmondta, a szezonkiírásakor látták, négy hasonló képességû és két erõsebb csapat ellen kell megmutatniuk mit tudnak, így a szezon elõtt 2-4 gyõzelmet tartották reálisnak, amibõl 3-3-as mérleg kerekedett. Miben kell azonban fejlõdniük a következõ szezonra?
„Mindenképpen bõviteni kell a játékosok számát, hiszen egy sérüléshullám tönkre vághatja a szezonunkat.” Ennek jegyében október hónapban a jászberényi középiskolákba mentek testnevelés órákat tartani, hogy jelentkezõ fiatalokat találjanak. „Októberben körülbelül 3-4 új játékos érkezett, meglátjuk kik maradnak közülük. Ha egyszerre jön több játékos, akkor együtt tudnak haladni, és könnyebben beilleszkednek a közösségbe. Januárra is tervezünk hasonló akciót, akkor a környék többi nagyvárosának gimnáziumait is meglátogatjuk.”
Idén elõször indult a Wolverines Junior mint önálló csapat, és bár létszámuk nem volt túl magas, mégsem vallottak kudarcot. „Eddig két meccsük volt a fiataloknak, egy vereség és egy gyõzelem. A Cowboys játékosai nagyon jól játszottak, velük szemben a mieink közül sokaknak ez volt élete elsõ meccse, a dolgok sem alakultak számunkra jól, szóval a pestiek abszolút megérdemelten gyõztek. Aztán az Eger ellen minden bejött amit csináltunk, nagyon elégedettek voltunk velük. Reméljük a Miskolc ellen is a legjobbjukat hozzák majd!” A junior csapat edzésein egyébként edzõi titulusban három felnõtt játékos tevékenykedik, akik idén végzik el az edzõképzésüket, Balogh „Grävy” Kornél, Bábosik „Lecsó” Péter és Nagy László eddig jó munkát végeztek.
Kicsit a felnõtt csapat felé terelem a témát, a téli tervekrõl kérdezõsködöm. A Wolverines magyar csapatok között kiemelkedõen irigylésre méltó helyzetben van, hiszen ingyen használják pályájukat. Egyetlen probléma a piccsel, hogy nincs világítás rajta, így a téli idõszakban a hétközbeni edzések nem megoldottak. Így télen a Rozsomákok a pálya melletti csarnokot használják, valamint vasárnapi edzéseiket tartják kint a füvön. „Februárban meglátjuk mennyire javul az idõjárás, és hányszor merészkedhetünk a szabadba, de a korai sötétedés miatt szerintem marad akkor is a két termes edzés.”
Bruce kicsit elbizonytalanodik, amikor a jövõ évi rendszerrel kapcsolatban kérdezgetem. Mi lenne igazán jó a csapatnak? Mire van realitás a magyar amerikai foci talaján? „A minap lezajlott edzõi kerekasztal megbeszélésen egy olyan rendszert vázoltak fel, ahol három csoportban képzelik el a lebonyolítást. (Cikkünk a konferenciáról itt olvasható) Ez számunkra megfelelõ is lenne, de még rengeteg kérdõjelet látok, amiket el kell rendezni. Nagyon nehéz dolga van a versenybizottságnak, mert egyszerre kell szem elõtt tartania a fejlõdést és a nézõk érdekeit is. Számunkra az lenne az elõnyös, ha minél több mérkõzést tudnánk játszani.”
Egy kicsit a felszín alá is tekintettünk, és Bruce megosztotta velem: mindenképpen a juniorok nevelését kell szem elõtt tartani, és szerinte a lengyel szövetség az, aminek például kéne szolgálnia számunkra. „Ha emelik a felnõtt keret korhatárát, akkor sokkal több junior mérkõzést kell biztosítsanak, hogy az így a felnõtt keretbõl kiesõ játékosok megfelelõen pótolhassák a meccseket.”
Fontosnak tartotta még kiemelni, hogy a szövetségi honlap és a statisztika nagy fejlõdésen kell keresztülmenjen, hogy a külsõ szemlélõnek is hasznos lehessen. „Ha egy rendezett oldalon sokkal több és mindenki számára elérhetõ statisztika lenne, akkor el lehetne mondani, hogy van értelme az oldalnak.”
Összességében a Jászberény bár nem ért el hangzatos és nagy fényû sikereket, egy meglehetõsen jó éven van túl. Folyamatos fejlõdéssel a tavalyi divízió 3 második helyezettébõl az elsõosztály közepesen teljesítõ csapatává nõttek, ami nem kis teljesítmény.
