A bizottság – Kovács István, Boda Gábor és Karim Trabelsi vezetésével – a megbeszélés kezdetén felvázolta a következõ év tervezetét, vázlatát, mely szerint három osztályban mérik össze a csapatok erejüket. Az ún. HFL (Hungarian Football League) tömörítené az ország legjobb csapatait, tervezett létszáma 4-6 csapat. A többi csapat, a divízió elsõ és másodosztályban mérkõznének meg egymással. A HFL tervezett idõpontja – akárcsak a junior kupáé – augusztustól október közepéig tartana, míg a div. 1-2 mérkõzéseit tavasszal rendeznék meg.
A divízió I. csapatainak 9 fõs, míg a HFL-nek 11 fõs junior bajnoksághoz kell csapatot kiállítani. A tavaszi holtszezont, a nemzetközi kupákban (CEFL, EFAF) nem induló HFL csapatoknak, külföldi együttesek meghívásával töltené meg a szövetség, a tervek szerint.
A vázlat meghallgatása után a csapatok (Gladiators, Sharks, Steelers, Hurricanes, Tigers, Bats, Raptors, Wolverines, Wildfires, Eagles, Titans, Cowboys, Wolves, Rebels, Soldiers) mondhatták el véleményüket és az általuk áhított rendszer mellett tehették le voksukat. Eszerint, ha lehetõségek (a megfelelõ bírói létszám) adottak lennének, akkor a megjelent csapatvezetõk a következõ rendszerben bonyolítanák a 2011-es bajnokságot: 6-8 mérkõzéses bajnokságok rájátszással, tavaszi rendezéssel, három osztályban. A területi vagy a nem területi alapú bajnokságok tekintetében nem született egyértelmû irányvonal a vélemények alapján. Abban azonban összhang mutatkozott, hogy az õszi mérkõzések és a junior kupa párhuzamos rendezése megterheli a csapatokat, a közös játékosállomány és a szakmai segítség a „felnõttek” részérõl plusz terheket ró a a játékosokra, mindamellett, hogy nekik is helyt kell állniuk „saját” bajnokságukban.
A fentiektõl gyökeresen a Hurricanes és Rebels csapata alkotott más véleményt, akik a HFL rendszerében nem látják biztosítva a színvonalas bajnokságot, korainak találják a kiemelést. Az Eagles edzõi még radikálisabb elképzeléssel rukkoltak elõ, egy nagy 12 alapszakaszos divíziót képzelnek el.
A megbeszélés rövid szünet után folytatódott a második félidõvel. A „kickoffot” Grátz Vilmos a Sharks és a Gorillaz vezetõedzõje ragadta magához, egy beszéd erejéig. A magyar futball visszafejlõdésérõl és okairól beszélt, utóbbiak kapcsán megemlítette az összetartás és együttmûködés hiányát, a közös szakmai munkát. „Elõtérbe kerültek a ’playmakerek’ a pályán az edzõi munka helyett. Õk nyerik meg a mérkõzéseket és nem a felkészítés” – mondta Grátz.
Õt Lee Hlavka követte, aki hasonló gondolatokat tárt a hallgatóság elé. A hanyatlást õ is látja a nagy potenciát magában rejtõ kezdés után és ez alól saját csapatát sem nevezte meg kivételként. A problémák gyökerét a kevés képzett edzõben és a sok csapat között elaprózódó tehetségekben látja. Megoldásként nevezte meg a több „coaching clinic-et”, az igényt a fejlõdésre ill. a fejlõdés lehetõségének a keresését. „Ez a gondolkodó emberek játéka”- összegezte a vezetõedzõ. És így folytatta: „Az összejötteknek partnereknek, barátoknak kell lennie, együtt kell mûködniük. A teremben ne legyen versengés, annak a pályán a helye… Nincs annál jobb érzés, mint amikor egy másik felkészült csapatot gyõzöl le.”
Ezután az edzõk helyzetének rendezése került napirendre. A bizottság tervei közt szerepel, hogy bevezetik a jövõben a csapatsegítõ fogalmát. A papír nélküli, a csapat körül, felkészítéssel foglalkozó edzõk helyzetének rendezését tûzte zászlajára a bizottság a következõ évben. Ezeknek a „trénereknek” ezentúl nem szükséges segítõként feltüntetni magukat vagy szerelésbe öltözniük. Sõt, amennyiben regisztrálják magukat csapatsegítõi minõségükben, beléphetnek az edzõi zónába, közelebbrõl, hatékonyabban segíthetik a csapatukat. Elõmozdítandó a segítõk szakmai képzését, csak két bajnokágban tüntethetik fel magukat ilyen formán, a harmadik évben már csak a Testnevelési Fõiskola papírjával, végzett edzõként léphetnek az edzõi zónába.
A nem végzett edzõk bevonását segítendõ, õk is jogosultak lesznek arra, hogy részt vegyenek a „coach clinic-eken”, edzõi megbeszéléseken, melyek gyakoriságát növelni akarja az Edzõi Bizottság. A részvétel/tagság díja havi 500 forint lesz, melyet a szövetség kikerekít a befolyt összeg mértékével, ebbõl a pénzbõl szervezik meg a jövõben a hasonló és a szakmai összejöveteleket.
A megbeszélésen szó esett egy formálódó junior válogatottról is, melynek vezetésére a beadott szakmai tervezetek alapján kérnek fel egy edzõt. Felvetõdött egy közös tárhely létrehozásának ötlete, ahová fel lehet tölteni a csapatok, edzõk által megvásárolt playbook-okat, edzõi videókat, létrehozva egy közös „könyvtárat”, mely minden tréner számára elérhetõ, a tárhely felügyeletére, gondozására Zagyva Balázs (Hurricanes) vállalkozott. Szó esett egy, a bírók értékelésével (A,B,C minõsítés) és felügyeletével megbízott csúcsszerv/ poszt létrehozásáról is.
A megbeszélés elõremutató volt, jó hangulatban telt, de a jövõben abban mutatkozik meg hasznossága, eredménye, hogy mennyit „visznek haza”, mennyit tartanak (tartunk!) meg belõle a résztvevõk. Egy év múlva – talán épp e cikk alapján – számon lehet kérni önmagunkon a terveket.
