Fotón: Brett Favre QB, Minnesota Vikings
A hamarosan a 41. születésnapját betöltõ legenda idei holtszezonbeli drámája talán már kissé elõrevetítette a bukás lehetõségét. A felhajtás mindig azzal jár, hogy magára vonja az emberek figyelmét, és ez egy ekkora klasszis esetében oda is vezetett, hogy az egekbe emelte a Vikings-szal szembeni elvárásokat. A legtöbben már nem is playoffról, hanem kizárólag a Super Bowl gyõzelem lehetõségérõl beszéltek a Minnesota kapcsán. Azokra pedig alig figyeltek oda, akik azt hangsúlyozták, hogy egy ilyen ligában nagyon sok részletnek kell klappolnia ahhoz, hogy egy gárda messzire jusson a rájátszásban.
Aztán eljött a bizonyítás ideje. A szezonnyitó Saints elleni vereséget még az elfogadható kategóriába lehetett sorolni, bár már ekkor is feltûnõ volt, hogy a Vikings passzjátéka visszaesett. Aztán következett a hazai debütálás az idén feljövõben lévõ Dolphins ellenében, és Brett apó egészen borzalmas teljesítményt nyújtott múlt vasárnap. Négy eladott labdát jegyzett, amelybõl három interception keretében került a vendégek birtokába, de három sacket is kénytelen volt elszenvedni. A végeredmény ismeretes, a Vikingek elvesztették a második idei találkozójukat is, és máris tetemes hátrányba kerültek a csoportjukban Packers-szel és a Bears-szel szemben.
És amiért nálam különösen Brett Favre vitte el a hét vesztese címet: õ nem pusztán rossz teljesítményt nyújt, vagy esetleg elveszíti a kezdõ pozíciót, de azt is veszélyezteti, hogy lerombolja azt a mítoszt, amelyet ez az elnyûhetetlennek hitt zseni gondosan felépített maga köré az elmúlt két évtizedben. És noha senki nem felejti el neki, hogy 1997-ben bajnoki gyûrût húzhatott az ujjára, de az elszürkülés és egy gyötrelmes utolsó év méltatlan befejezése volna egy kétségtelenül Hall of Fame csillag karrierjének. Nem tudom biztosan, de talán ezt még Green Bay-ben sem kívánják Favre-nak.
