„Amikor idejöttem, tudtam, Matt a veterán. De így is valószínûleg a liga legfiatalabb irányító-gárdájával rendelkezünk. Ezt figyelembe véve, és azt, hogy én play-nyire, Tony Pike pedig két play-nyire van a játékba kerüléstõl, a lehetõ leggyorsabban fel kell venni a tempót. Nyilván az ember azt akarja, hogy a veterán kimenjen, és megmutassa, hogyan kell, de nálunk most ez a helyzet. Csak néhány play választ el attól, hogy a mélyvízbe dobjanak. Matt állapota napról napra változhat, de mi továbbra is úgy készülünk, hogy játszani fogunk” – nyilatkozott Clausen.
Ligaszerte egyre több fiatal irányító kap lehetõséget, hogy pályafutása elején pályára lépjen, és néhányan jobban eredményt produkálnak, mint amit várnak tõlük. Az ideális helyzet olyan lenne, mint San Diegóban és Green Bay-ben, ahol az elsõ körös pickek néhány évig a kispadról nézhették a veterán kezdõket. Vitathatatlan, hogy Philip Rivers (Drew Brees) és Aaron Rodgers (Brett Favre) azóta a liga öt legjobb irányítói közé tartoznak, és mindketten sokat tanultak elismert mentoraiktól. Ugyanakkor egyre több az olyan tanmese, amelyben egy magas helyen draftolt újoncra túl sokat bíznak, és túl korán. A legjobb példa talán David Carr a Houston egykori újonc QB-ja, aki aztán Carolinában találta magát, mert túl hamar küldték csatába. Nem tett jót neki a 76 sack, amit újonckorában beszedett, és ami ligacsúcs lett. Mire 2007-ben Carolinába érkezett, igencsak megropogtatták a csontjait, hiszen 5 év alatt 249-szer sackelték a Texans-nál. Az eredeti terv az volt, hogy egy évig nézi Jake Delhomme játékát, összeszedi magát, majd esetleg átveszi Delhomme-tól a támadókat. Majd Delhomme könyöke megsérült, Carr pedig annyira rosszul játszott, hogy kifütyülték, John Fox vezetõedzõ pedig nem merte hazai pályán játszatni, attól félt, hogy tovább gyengíti a bele fektetett, amúgy sem túl erõs bizalmat.
Más magas helyen draftolt újoncok saját helyzetük áldozatai lesznek, hisz ha valaki kiérdemli, hogy jó helyen válasszák ki, nem biztos, hogy az új csapattal is olyan értékes lesz. Ha nincs körülötte elég tehetség, még a jó irányítók is kínlódhatnak, egyesek pedig sosem érik el azt a formájukat, ami miatt az elsõ körben draftolták õket. A Lions csak reménykedni tud abba, hogy Matt Stafford elkerüli az elõzõ, franchise-irányítónak draftolt Joey Harrington sorsát, és Sam Bradfordnak, a Rams újoncának sem adtak a kezébe egy komoly fegyverarzenált.
2004-ben a Pittsburgh Steelers sem akarta sokat játszatni Ben Roethlisbergert. Ott volt Tommy Maddox és Charlie Batch, a Miami (Ohio) elsõ körös újonca csak megfigyelõ lett volna. De Batch-nek az elõszezonban térdproblémái adódtak, Maddox könyöke pedig az alapszakasz második hetében sérült meg. Roethlisberger, akit egy masszív futójáték és védelem támogatott, képes volt zsinórban 13 gyõzelmet aratni, és Super Bowl-gyõzelemre vezeti a Steelerst.
A Panthers legalább képes volt szilárd alapot biztosítani a munkához Clausennek, ha a hétvégén játszania kell. Vasárnap New Yorkban nehéz volt ezt megállapítani, de a Carolina erõs támadófallal és két remek futóval rendelkezik, rájuk kell támaszkodniuk, ha Clausen idén pályára lép. John Fox, a Panthers vezetõedzõje mindig is jobban szeretett olyan játékosokat helyezni az összes posztra, akik már bizonyítottak, de kijelentette, bízik az újonc képességeiben. De azzal is tisztában van, hogy számíthat bukdácsolásra, ha egy újoncot játszat, fõleg ha egy irányítóról van szó egy olyan támadócsapatnál, amely még mindig kihívásokkal küzd. Fox elmondta: „Nem számít, hogy idõs vagy fiatal, ha készen áll, õ az embered. Ugyanazt tesszük, mint bármelyik csapat a ligában. Próbálunk fejlõdni, és inkább gyorsan, mint lassan.”
Fordította: Geczõ László
