Fotón: Arian Foster RB, Houston Texans
Ha szubjektív rangsort kellene felállítanom, akkor a Houston Texans csapata foglalja el a dobogó harmadik fokát. Nem is igazán azért, mert 34-24 arányban legyõzték a Colts-ot, hanem azért, mert egy olyan Colts-ot gyõztek le, amiben Peyton Manning emberfelettit játszott! A fiatal franchise a meccset megelõzõen nem ápolhatott szép emlékeket az Indianapolisról, hiszen eddigi 16 találkozójukból csak egyet tudtak megnyerni. Ennek ellenére idén nem tartották õket esélytelennek, fõleg nem otthon, de arra kevesen számítottak, hogy a gyenge teljesítményt nyújtó Matt Schaub és a 433 yardot és 3 TD-t passzoló Manning csatájából az elsõ kerül ki gyõztesen. A Houston tavaly igencsak passzorientált játékkal érte el elsõ pozitív szezonját, most viszont a brutális futójáték volt a mérkõzés kulcsa: a másodéves draftolatlan szabadügynök, Arian Foster 231 yarddal és 3 TD-vel jelezte Manningéknek, hogy a futás elleni védekezésen lenne mit csiszolni. A Texans ettõl a gyõzelemtõl még nem érezheti nyeregben magát, hiszen továbbra is kõkemény ellenfelek várnak rá, de a csapat kétségtelenül nagy skalpot gyûjtött be és fõleg a mérkõzés statisztikáinak ismeretében versenyben van a hét meglepetéscsapata címért.
A második helyen a Redskins foglal helyet, amely a szezon elõtt biztos NFC East gyõztesnek kikiáltott Cowboys-t múlta felül. A meccs tanulsága az lehet a Tehenészeknek, hogy ha nem képesek ütõképes támadójátékra a meccs alatt, akkor legalább a figyelem ne lankadjon az utolsó másodpercekre. A 13-7-el végzõdõ találkozó elsõ félidejének utolsó másodperceiben, amikor már mindenki a térdelést választotta volna, a Cowboys még megpróbált egy playt saját térfelén, de Tashard Choice-t elválasztották a labdától DeAngelo Hall pedig visszahordta a fumble-t az endzone-ba. Ezek után a defense-ek domináltak, majd amikor már Romo is elkezdte elhinni, hogy kikaphatnak, egy game-winning drive-ba kezdett és az óra lepörgésének pillanatában sikerült is a célzónába juttatnia a labdát, de Alex Barron csak szabálytalanul tudta visszatartani a fiatal Brian Orakpot, így a TD érvénytelen lett, a Redskins pedig gyõzött. Bár a szurkolók a Barron-t hibáztatják a holding miatt, ha a LT nem fogja meg ellenfelét, minden bizonnyal sackkel végzõdött volna az akció, így legalább megvolt az esély arra, hogy a bírók figyelmét elkerüli a visszarántás. Az elõzetes várakozásokat nézve talán a Redskins gyõzelme a legnagyobb meglepetés, de a meccs képe alapján abszolút benne volt a fõvárosi gyõzelem a mérkõzésben, Shanahan jó összerakott védelme ellen nagyon ötlettelen volt a Cowboys.
Az én képzeletbeli dobogómon elsõ helyet kapott a Seahawks 49-ers elleni fölényes gyõzelme. A Frisco tavaly nem sokkal maradt le a csoportgyõzelemrõl, az elõszezonban pedig pozitív jeleket mutatott Singletary egysége, a rendkívül gyengének titulált NFC Westbõl mindenki õket emelte ki. Mivel csoporton belül bármi megtörténhet, nem is a gyõzelem ténye, hanem a mértéke meglepõ a Seattle esetében. A mérkõzés elején még az Aranyásók vezettek 6-0 arányban, Pete Caroll legénysége pedig innen tudta lenullázni a Frisco-t és 31 pontot termelni a sokak által dicsért vörös-arany védelem ellen. A kulcs valószínûleg az lehetett, hogy a Seattle ellen 2006 óta körülbelül 160 yardos átlaggal dolgozó Frank Gore-nak levegõt is alig hagytak a védõk, Alex Smith pedig továbbra is könnyen kényszeríthetõ hibába, ha állandóan passzolnia kell. Singletary-nek gyorsan rendet kell tennie a fejekben, mert jövõ héten a bajnok látogat majd hozzájuk, ráadásul a másik két csoportrivális meccsén a sokáig ügyetlenkedõ Arizona is gyõzelemmel kezdett a St. Louis ellen, így korántsem biztos, hogy a 49ers ennek a csoportnak az esélyese, fõleg, ha beragad a rajtnál.
