AZOK A RÉGI SZÉP IDÕK: 1980
Fotón: Archie Manning QB, New Orleans Saints
A nagyobb terhelésnek kitett és a gyarapodó nyereségbõl nagyobb szeletet remélõ játékosok érdekvédelmi szervezete, az NFL Players Association egyre hangosabban hallatta a hangját, ám egyelõre be kellett érnie korlátozott, bár a szerény kezdetekhez mérten megsüvegelendõ eredményekkel. Az NFLPA 1970-ben olyan megállapodásra jutott az NFL-t irányító testülettel, amelynek értelmében a liga csapatai négy éven keresztül évi 4 és fél millió dollárt juttattak a játékosok nyugdíj- és biztosítási alapjába. A tárgyaló feleknek 1977-ben öt évre szóló kollektív megállapodást sikerült tetõ alá hozniuk, s ennek összköltségét a hozzáértõk már több mint 100 millió dollárra becsülték.
A kor számos szabálymódosítása szintén a játékosok érdekeinek, közelebbrõl testi épségének fokozottabb figyelembevételérõl árulkodott. Többek között betiltották a leginkább a legendás pass rusher, Deacon Jones ténykedése révén közismert „headslap”-et (a blokkolni igyekvõ falemberek sisakjára csapást), a fõként elkapók által a kiszolgáltatott helyzetû védõkön használt „crackback” blokkot és az új regulák arra intették a játékvezetõket, hogy azonnal fújják le a play-t, amint úgy ítélik, hogy a sackelt irányító biztosan a szerelést végrehajtó védõ „markában” van. A szabályalkotó agytröszt 1974-tõl terjesztette ki a hosszabbítás alkalmazását az alapszakasz-meccsekre, de ennél is lényegesebbek voltak a passzjáték eredményesebbé tétele, azaz a profi futball látványosságának növelése érdekében tett lépések. 1978-tól tiltották meg, hogy a védõk a line of scrimmage-tõl számított 5 yardon túl kontaktust tartsanak fenn az elkapókkal, illetve az irányítók is nagyobb biztonságot kaptak azzal, hogy a passzhoz blokkoló falemberek szabadabban használhatták karjukat és kezüket.
Az 1980-as idény elsõ fordulójának talán legnagyobb érdeklõdésre számot tartó mérkõzésén a korábbi két AFC-döntõ résztvevõje, a Houston Oilers illetve az említett rangadókat, majd a Super Bowlt mindkét alkalommal megnyerõ Pittsburgh Steelers meccselt a Three Rivers Stadiumban. A hazaiak 17-0-as elõnyrõl 17-17-re engedték zárkózni az Olajosokat, ám a negyedik negyedben Terry Bradshaw elõbb egy 80 yardos drive-ot fejelt meg 1 yardos futásával, majd rövid improvizatív futkározást követõen 50 yardos touchdown-bombát dobott John Stallworth-nek. A Houston friss szerzeménye, az ex-Raiders-es irányító, Ken Stabler nehezen találta helyét új csapatában és öt pickkel ajándékozta meg a szívós Kohász-védelmet, melyek közül az utolsó végképp megtorpedózta a vendégek feltámadási esélyeit.
A új, „passzoló” idõk szele a St. Louis-i Busch Stadiumban süvöltött a legerõsebben. A vendég Giants második éves irányítója, Phil Simms 5 hat pontot érõ átadással szórta meg a Cardinals védelmét, melybõl 4-et a klubrekordot felállító Earnest Grey kaparintott meg. A játéknap legizgalmasabb találkozói között említést érdemel a Bill Walsh edzette San Francisco 49ers New Orleans-i vendégjátéka. A Saints karmestere, Archie Manning hiába passzolt össze 300-nál több yardot és vezette a hajrában 26-23-as vendégvezetésnél játékostársait az ellenfél 16-osáig, a hosszabbítást érõ mezõnygólt az elõzõ évi draft elsõ körében (!) húzott punter/placekicker, Russell Erxleben simán kihagyta. Minnesotában egy másik impresszív QB-produkció végül gyõzelmet ért. A Vikings támadóegységének élén a Fran Tarkenton örökébe lépõ Tommy Kramer csaknem 400 passzolt yardig jutott, ám a csapat sorsa a rúgójátékos, Rick Danmeier lábában volt, aki végül 27 yardos találattal „lõtte túl” az északiakat a története elsõ csoportgyõzelme felé szárnyaló Falcons-on.
A speciális játékhelyzetek a forduló további két izgalmas összecsapásán is meghatározónak bizonyultak. A Baltimore Colts a magyar származású Steve Mike-Mayer hárompontosával pipálta le 17-14-re a New York Jets-et, míg a Bears és a Packers örökrangadójának hosszabbításában a Sajtfejûek lengyel származású kickere, Chester Marcol blokkolt mezõnygól-kísérletét követõen maga futott be touchdownra a szerencsésen ölébe pottyant játékszerrel.