Fotón: Malcolm Floyd WR, San Diego Chargers
Clark Judge, a CBSSports.com kolumnistájának segítségével bepillantunk a már véget ért training campekbe, jöjjenek a szakember gondolatai:
Akik készen állnak az áttörésre
Malcolm Floyd, WR, San Diego Chargers: Vincent Jackson továbbra is jól érzi magát munka nélkül, így a Bolts-nak ki kellett nyitni a kettes ajtót a következõ legjobb elkapójuk elõtt. Floyd magas (6’5”, azaz 195 cm-es), jók a kezei, és tudja, hogyan kell helyezkedni. Egykor Jackson árnyékában nem vették észre, de ez már nem így van. Csapattársa, Quentin Jammer CB elmondta: „Õ egy nagydarab fickó, aki nagyot ugrik, és leszedi a labdát. Nem hinném, hogy Randy Moss-on és Larry Fitzgeraldon kívül más is képes arra, amire õ, vagyis igazodik a labdához.” Talán Calvin Johnson is ide sorolható. De az biztos, hogy Floyd jobb, mint egyesek gondolnák. Az elkapó elmondta: „Tudom, hogy képes vagyok rá. Évrõl évre megkaptam a lehetõséget, és ez egy újabb esztendõ, amikor több idõt kaphatok a pályán, és többen felfigyelhetnek rám.”
Joe Flacco, QB, Baltimore Ravens: Minden tetszik ezzel a fickóval kapcsolatban. A viselkedése, a karja, a pontossága, a szívóssága. És most már az elkapói is tetszetõsek. Egy évvel ezelõtt azt mondtuk, nincs elég belõlük. Aztán a Ravens megszerezte Donte’ Stallworth, Anquan Boldin és T.J. Houshmandzadeh veteránokat, és hirtelen Air Harbaugh kész a felszállásra. azt nem tudjuk elképzelni, hogy a csapat személyisége megváltozik, de az már valószínûbb, hogy Flacco játékában változás lesz látható. Statisztikái növekedni fognak.
Kevin Kolb, QB, Philadelphia Eagles: Õ az oka, amiért Andy Reid vezetõedzõ el akarta cserélni Donovan McNabb-et. Az Eagles-nél imádják Kolbot, és hisznek abba, hogy pontossága segíteni fogja a receivereket az elkapás utáni yardok számának növelésében is, amely ugye segíti a Philly légi támadásait. Nyilván lesz egy tanulási idõszaka, de Kolb tavaly kétszer kezdett, egyszer a New Orleans ellen, és mindkét alkalommal 2300 passzolt yard fölé jutott. Mondja azt valaki, hogy erre nem figyelt fel Reid. Szereti, ha a labda a levegõben van, ami most még többször fog megtörténni.
Shonn Greene, RB, New York Jets: többé már nem Thomas Jones beugrósa, õ fogja megkapni a handoffok zömét, és 2009 utolsó 5 meccsén mutatott teljesítménybõl ítélve ez jó döntés. Azokon a meccseken 461 yardot szerzett, beleértve 304-et a rájátszásban, futásonként átlagban 5,5 yardot szerzett, és két TD-je is volt. A Jets stratégiájának az volt a szépsége, hogy nem kellett Greene-re támaszkodniuk. Jones személyben náluk játszott az AFC második legtermékenyebb futója, és olyan sokszor kapta meg a labdát, hogy 14-szer pontot is szerzett, amivel holtversenyben a liga 4. legjobbja lett. De Jones távozott, helyette megérkezett a veterán LaDainian Tomlinson, ami azt jelenti, hogy az eddigieknél jobban függ Greene játékán a Jets sikere.
Matthew Stafford, QB, Detroit Lions: Az utóbbi 5 évtizedben egy pro Bowler irányító játszott Detroitban, Stafford lehet az, aki ezt az „aszályt” megszünteti. Lehet, hogy nem idén, de hamarosan. A Lions okosan cselekedett, amikor körülvették az irányítót játékmesterekkel Calvin Johnsontól kezdve Nate Burlesonon, Jahvid Besten, Brandon Pettigrew-n keresztül Tony Schefflerig. Staffordnak most van esélye megmutatni jobb karjának erejét. Akit tavaly a Cleveland elleni, fordításból megnyert meccsen láttunk egy olyan fickó volt, aki nem szenved hiányt tehetségben, bátorságban, és észben. és csak fejlõdik.
Újoncok, akik nagyon tetszenek
C.J. Spiller, RB, Buffalo Bills: Õ volt a Draft legjobb futója, a Bills pedig úgy gondolta, jobb lesz, ha megszerzik. Ezért a 9. pickkel draftolták a RB-t, és jól tették. Marshawn Lynch és Fred Jackson a nyáron nem dolgozhattak, így Spiller kénytelen volt 3 TD-t szerezni. 2009-ben a Bills-nek nem voltak olyan játékosaik, akikben meglett volna a kitörés lehetõsége, de most szereztek egyet. Gyakorlatilag bárhonnan képes pontot szerezni, beleértve a kickoff, vagy punt visszahordásokat is. Ha valaki meg akarj nézni a Niagara-vízesést, vessen egy pillantást C.J. Spillerre is.
Kyle Wilson, CB, New York Jets: Ez csak az én véleményem, de nem Joe Haden volt a legjobb CB a Drafton, hanem Wilson. Lecsúszott a 29. helyre, ahol a Jets kiválasztotta, és a gazdag még gazdagabb lett. A csapat, amely tavaly a liga legjobb passz elleni védelmével rendelkezett, de nem volt elég defensive backjük, hogy az Indianapolis Colts elkapóit levédjék, megszerezték Wilsont és Antonio Cromartie-t. Most már érthetõ, miért olyan biztos Rex Ryan, hogy idén meg fogják tenni azt a néhány lépést, amire tavaly nem voltak képesek. Ha egy csapat Tom Brady-vel játszik egy csoportban, jobb, ha minõségi cornerbackjei vannak, Wilsonra pedig ez ráillik.
Ryan Mathews, RB, San Diego Chargers: Norv Turner vezetõedzõ csapatában játszik, aki szereti futtatni a labdát, legalábbis azelõtt szerette, mielõtt LaDainian Tomlinson teljesítménye leromlott. Szóval Mathews minden bizonnyal rengeteg handoffot fog kapni, és feltehetõen többet fog kihozni belõlük, mint L.T. tette tavaly. Az újonc elmondta: „Tudom, hogy L.T. után jövök, meg minden, de ez egy új év, kissé más a csapat, a futójáték pedig rendben lesz. Egy kiváló fal van elõttem, segíteni fognak a teher cipelésében.”
Dexter McCluster, WR/RB, Kansas City Chiefs: Az egyik kedvenc pickem. McCluster azonnal kezdõ lehet, egy olyan fickó, aki képes a pálya szélén, belül, de az irányító mögött felállva is képes játszani, rúgásokat képes visszahordani, és a Wildcat-formációban is használható. Röviden, egy olyan játékmester, amilyen mostanában nem volt a Chiefs-nél. Olyan, mint Darren Sproles, csak talán még felvillanyozóbb. Rendben, kicsi. De Sproles is az. Mindketten dinamikusak. Todd Haley vezetõedzõ így nyilatkozott: „Amikor egy fickóra nézel, mint McCluster, az agyadat elárasztják a lehetõségek.”
Jahvid Best, RB, Detroit Lions: A Detroit is hiányolta tavaly a játékmestereket, ezért a Drafton feljebb cseréltek, hogy megszerezzék Bestet, ennek egy oka volt, Jim Schwartz fel is tárta: „Õ volt a kedvenc támadóm a Drafton.” Érthetõ. Gyors, berobban a lyukakba, és nagyon gyorsan változtat irányt. Ráadásul elkapni is tud. Kérdés, hogy mennyire lesz sérülékeny, tavaly agyrázkódás miatt idõ elõtt ért véget a szezonja, de Best határozottan azt állítja, nincsenek utóhatások. Ha õ rendben lesz, akkor a Lions is.
Akiknek szurkolni kell
Mike Williams, WR, Seattle Seahawks: A 2005-ös Draft10. helyén kelt el, és eddig csalódást okozott, olyannyira, hogy két évre ki is került a profi futball világából. Majd úgy döntött, újra megpróbálja, formába lendül. Nemcsak, hogy bekerült a Seahawks-ba, de kezdõ is lehet. Tulajdonképpen õ az oka, hogy a csapat kitette T.J. Houshmandzadeh-t. Williams elmondta: „Emlékszem, amikor abbahagytam a játékot, nézni sem akartam a futballt. Ha az ment a tévében, csatornát váltottam, vagy kimentem a szobából. Most újra nézem, és ha nem akkor elalszom rajta. Jó érzés, hogy a belefektetett idõ és munka után megnyílik az út azok a dolgok felé, amiket el akarok érni. De nem mondom, hogy minden az én érdemem. Mindenki nagyon jó volt velem, a vezetõségtõl kezdve az edzõkön és koordinátorokon keresztül a családomig és barátaimig, egy pillanatig sem állítom, hogy egyedül csináltam meg. Még nagyon sok minden van a hátizsákomban, amit véghez kel vinni. Szóval folytatni kell.”
Victor Cruz, WR, New York Giants: Õ egy draftolatlan szabadügynök, akinek nem kellett volna bekerülnie a végsõ csapatba… és amikor ez sikerült, elsírta magát. Megindító, de nem meglepõ, hogy neve felkerült a végsõ listára. Cruz holtversenyben a liga élén állt az elõszezonban a TD-k kategóriájában, elkapások terén pedig a legjobb volt, ez annak a bizonyítéka, hogy valamit jól csinál. Plusz, Domenik Hixon és Sinorice Moss sem kavartak be, de ha játszottak volna, Cruznak akkor be kellett volna kerülnie valamelyik csapatba. Keményen dolgozott, keményen játszott, és teljesített. Ne jelent veszélyt Steve Smith, Mario Manningham és Hakeem Nicks játékidejére, de bebizonyította, nem kell ahhoz a Draft 1. körében elkelni, sõt, egyáltalán nem kell elkelni ahhoz, bekerüljön az NFL-be.
Brandyn Dombrowski, T, San Diego Chargers: Miért? Mert Marcus McNeill helyett áll csatasorba, aki Vincent Jackson WR-rel talán karrier-tanácsadásra járnak. McNeill nem írta alá a Chargers egy évre szóló tender ajánlatát, azt gondolva, inkorrekt. A Bolts így továbblépett. A felek nem engednek a saját igazukból, és ha McNeill azt hiszi, ez egy macska-egér játék, akkor nem ismeri A.J. Smith klubigazgatót. McNeill nélkül Dombrowski-ra támaszkodik a csapat, aki eredetileg baloldali guard, de tavaly bebizonyította, hogy jobboldali guardként vagy tackle-ként is tud hatékonyan játszani. Szóval, miért ne lehetne baloldali tackle? Dombrowski jól blokkol a futónak, talán még jobban is, mint McNeill, de passzvédekezési képességein még csiszolni kell. Ha megkapja az idõt rá, javulni fog.
Roscoe Parrish, WR, Buffalo Bills: Éveken keresztül bíráltam Dick Jauron ex-vezetõedzõt, hogy miért nem tudja eljuttatni a levegõben a labdát Parrish-hez. Elvégre õ az egyik legjobb punt visszahordó, szóval tudja, hogyan kell dolgozni a tömegben. A Bills egész az ide nyárig nem jött rá, hogyan kaphatná meg a labdát Parrish, amikor az új vezetõedzõ, Chan Gailey kezeiben a WR hirtelen fegyverré változott, ráadásul a támadócsapatban, nem a special teamben. Parrish-nek esélyre van szüksége, remélhetõleg idén meg is kapja.
Jake Delhomme, QB, Cleveland Browns: Õ van minden helyzet legnehezebbikében. Egy olyan csapatnál kezdõ, amely könnyen lehet, hogy az utolsó lesz, amelynek edzõje bajban lehet, és amelynek a rosterén nem nagyon láthatunk játékmestereket. Ennek ellenére azt várják tõle, hogy azt tegye, amit Carolinában. Bírom Delhomme-ot, mert kemény, és tudja, hogyan kell gyõzni. Amit nem bírok benne, hogy tavaly túl sokat vállalt, interception-géppé változott, amit nem vihet magával Clevelandbe. A Browns nem jó annyira, hogy az ilyen hibákon túltegye magát.
Edzõ nehéz helyzetben
Eric Mangini, Cleveland Browns: Új klubigazgató van Clevelandben, aki történetesen régebben vezetõedzõ volt, méghozzá olyan, aki háromszor járt már Super Bowlon. Amint Browns bukdácsolni kezd, a rajongók azonnal követelni fogják, hogy Mike Holmgren vegye át a csapatot, aki eddig ellenállt a kísértésnek. Ezúttal nem lesz könnyû. Nézzük meg a Browns meccsnaptárát a 3. héttõl a 10. hétig: a 7 ellenfél közül 5 rájátszás-esélyes, beleértve a Saints-t, akikkel New Orleans-ban csapnak össze, de a többi csapat is rejt néhány taposóaknát Mangini számára.
Edzõ a legjobb helyzetben
Norv Turner, San Diego Chargers: Övé az AFC West legjobb csapata. A meccsnaptáruk a legkönnyebbek közé tartozik, az AFC West mellett az NFC West ellen játszanak. És Turner úr San Diegóban él. Lehet ennél többet kívánni? Nos, igen, egy Super Bowl-gyõzelmet. A Bolts edzõjeként Turner decemberi mutatója 18-0, szóval tudja, hogyan kell fontos meccseket megnyerni, de az utóbbi 4 playoff-meccsébõl hármat elvesztett.
Az utóbbi évek legtalálékonyabb gyakorlata
Gratulálunk a Kansas City Chiefs segéd-vezetõedzõjének, Maurice Chartonnak, aki azzal az ötlettel állt elõ, hogy a játékosok teljes felszerelésben az edzés után a legkülönbözõbb helyekre ülve gyakorolják a passz-elkapást. Hihetetlen, de igaz, beültette õket egy mobilvécébe is. Charton egy használaton kívüli vécébe küldte a játékosokat, becsukta az ajtót, majd felé dobtak egy passzt, az ajtót pedig valaki gyorsan kinyitotta. Vélhetõen az volt a gyakorlat célja, hogy a játékosok jobban koncentráljanak az elkapásra. Dexter McCluster így mesélt: „Még soha nem láttam ehhez foghatót. Amikor bejelentette, mindannyian röhögtünk, meg poénkodtunk rajta. Majd megkérdeztük, tényleg komolyan gondolja-e, ere azt mondta, igen, meg fogjuk csinálni.” És úgy is lett, a játékosok meggyõzõdése, hogy érdemes volt. McCluster így folytatta: „Nagyszerû gyakorlat. Bent ülsz, sötét van, majd kinyitják az ajtót, és jön feléd a labda. Nagyon jól fejleszti a szem-kéz koordinációt, és azt, hogy gyorsan meglásd a labdát.”
Akik miatt aggódni kell
Mark Sanchez, QB, New York Jets: Idõre van szüksége a fejlõdéshez, de nincs sok idõ az ilyesmire, amikor a vezetõedzõd kijelenti, hogy a csapatod ott lesz a következõ Super Bowl-on, és meg is nyeri azt. Sanchez tavaly jól játszott, ami egy 1. körös újonctól akár még el is várható, de a rájátszásban olyasmit mutatott valamit, egészen pontosan a fõcsoportdöntõn az Indianapolis ellen. Kiegyensúlyozott és hatékony nehéz körülmények között is. Most nagyot kell elõrelépnie, hogy a szezonbérletesek elégedettek legyenek, akik a csúcsra várják a csapatot, de õszintén, nem biztos, hogy Sanchez készen áll erre.
Trent Edwards, QB, Buffalo Bills: Azt hiszem, Chan Gailey-vel van esélye, vajon mi történik, ha a Bills döcögõsen kezdi a szezont, hiszen elsõ 4 ellenfelükbõl 3 rájátszás-esélyes. Edwards mögött van még két veterán, és ha õ kínlódik, nagy lesz a csábítás, hogy kipróbálják mondjuk Ryan Fitzpatrick-et. Bírom Edwards-ot, azt gondoltam, fényes jövõ áll elõtte. De az két évvel ezelõtt volt. Az utóbbi két évben sok mindenen ment keresztül, több támadó koordinátora volt, és lassan elfogy a türelem vele szemben, ahogy elfogytak az elkapók is. Terrell Owens távozott. Steve Johnson? Chad Jackson? David Nelson? Õk a legjobb lehetõségei…
LaDainian Tomlinson, RB, New York Jets: Õszinte leszek. Nem hiszem, hogy túl sok üzemanyag maradt L.T. tankjában, de a csapattársai szerint ez tévedés. Ezt mondják az elõszezonban összehozott statisztikái is, de még csak szeptember van. Várjuk meg novembert, decembert, akkor Tomlinson 31 éves lábai fájni kezdenek, és megállnak. Legalábbis szerintem. Tavaly túl sokszor bizonyította be, hogy már nem a régi. Pályafutásának legrosszabb számait termelte, a leglesújtóbb a futásonkénti 3,3 átlaga. Ha ezt megismétli, a vezetõségnek el kell gondolkodni azon, hogy miért is volt olyan jó ötlet elengedni Thomas Jones-t?
Donovan McNabb, QB, Washington Redskins: Az aggodalmaknak nincs közük a sérült bokájához, sokkal inkább az új támadófalához. A baloldali tackle egy újonc, jobboldalon pedig egy olyan fickó védi õt, aki komoly térdsérülésbõl tért vissza. Nem így kell megvédeni egy franchise-irányítót. Mike Shanahan vezetõedzõt ismerve a Redskins egy hatékony futójátékkal igyekszik majd védelmet szolgáltatni McNabbnek, de vajon mennyire lesz az hatékony az átalakított támadófallal, és két veterán futóval, Clinton Portis-szal és Larry Johnsonnal? Nagyon hamar ki fog derülni.
Justin Forsett, RB, Seattle Seahawks: Õ lett az támadócsapat elsõ embere, ami jó dolog, de az elõtte lévõ támadófal elvesztette az edzõjét, Alex Gibbs-t, aki visszavonult, ez pedig senkinek nem, jó az ellenfeleket kivéve. A Seattle futójátéka tavaly a 26. lett, a legtöbb handoffot idén Forsettnek adják. De az õ esetében is sok függ attól, hogy hogyan játszanak az elõtte lévõk, Gibbs támogatásának hiánya pedig egy nyugtalanító tényezõ.
Akiknek bizonyítaniuk kell
Adrian Peterson, RB, Minnesota Vikings: Talán neki van a legerõsebb kézfogása a világon, de arra még nem jött rá, hogyan kell megfogni rendesen egy labdát. Legalábbis eddig még nem, ami érthetetlen. A Vikingek sem értik, akik idén nyáron mindenféle labdabiztonsági gyakorlatot végeztettek vele abban reménykedve, hogy csökkentik, vagy megszüntetik a hibát, amely a futót, és a csapatot is kísértette a tavalyi fõcsoport-döntõn. Peterson, aki az alapszakasz során 7-szer ejtette el a labdát, elmondta: „Nálam ez mentális dolog. A fumble-jeim többségénél, amikor földre visznek, azon kapom magam, hogy kiteszem a labdát, és kitámasztom magam. Szóval jobban kell figyelnem erre, fent és szorosan kel tartanom.” A RB egészen elképesztõ, a liga két legjobbja közül õ az egyik, de ezt rendbe kell tennie, hogy a Minnesota is jobb legyen.
Osi Umenyiora, DE, New York Giants: Egykor a legjobb passzsiettetõk közé tartozott, a Philadelphia ellen egy meccsen 6-szor is sackelt. De tavaly annyira leeresztett, hogy az edzõtáborban Mathias Kiwanuka mögé került. Az Óriásoknak rengeteg a passzsiettetõ, de Umenyiora általában nem szokott senki mögé kerülni, és nem is kellene. A DE elmondta: „A tavalyi nem olyan volt, ahogyan mi szeretünk játszani, és úgy gondolom, én sem úgy játszottam, ahogyan tudtam volna.” Ez tényleg így van. De ez már egy másik szezon, másik védelmi koordinátorral. Umenyiorának sokat kell bizonyítania sok mindenkinek, beleértve önmagát is.
Antonio Cromartie, CB, New York Jets: A tavalyi rájátszásban a Chargers játékosaként habozott szerelni Shonn Greene-t jelenlegi csapattársát, aki így TD-t szerzett. De Rex Ryan vezetõedzõ kijelentette, nem azért fizetik a CB-t, hogy szereljen, hanem azért, hogy az elkapók ellen védekezzen. Cromartie egy tehetséges sportoló, akinek a magánélete nem problémamentes, de új csapat reméli, a környezetváltozás és egy kis anyagi segítség koncentrálni tudja a figyelmét. Ha így lesz, akkor egy elit cornerbackhez jutottak. Ha nem, van egy megbízhatatlan játékosuk, aki zavaró tényezõ lehet.
Shawne Merriman, LB, San Diego Chargers: Csapattársaihoz, Marcus McNeill-hez és Vincent Jacksonhoz hasonlóan õ is elégedetlen korlátozott szabadügynök, de a többiekkel ellentétben õ aláírta egy éves tenderét, és megjelent az edzõtáborban. Most már annak kell kiderülnie, mit tud ajánlani, mert az fickó, aki az elsõ 42 meccsén 39,5 sacket hozott össze, az utóbbi 2 szezonban csak négyszer vitte földre az irányítót. Esküdözik, hogy készen áll egy kitörõ szezonra, de az elõszezon utolsó 2 meccsét Achilles-inának sérülése miatt kihagyta, ami távol tarthatja õt az 1. alapszakasz-meccstõl is, sõt, lehet, hogy egy újabb visszaesés elõjele.
Matt Cassel, QB, Kansas City Chiefs: Alapvetõen azt kell bebizonyítania, hogy õ tényleg az a franchise-irányító, aminek a Chiefs hiszi. Komoly pénzt fizetnek neki, és nem azért, hogy annyi interceptiont dobjon, ahány TD-passzt. Egy éve Cassel alulteljesített, de nem igazán voltak körülötte megfelelõ emberek. Most ez a körülmény is javult, és jobban teszi, ha követi a példát.
Fordította: Geczõ László
