A kért oldal néhány másodpercen belül betöltődik
Hirdetés átugrása
lufi 970×550
Újház 970*250
Tesa 300*300

AZOK A RÉGI SZÉP IDÕK: 1950

finn wellness 640*360

Fotón: Otto Graham QB, Cleveland Browns

A világháborút követõ konjunktúra aztán a profi focit is csakhamar elérte és az NFL-t újabb konfliktusba hajszolta. Egyre több vagyonos ember kezdett fantáziát, magyarán megtérülõ befektetést látni a sportban, s ezek a mágnások egyfolytában saját csapatról álmodoztak. Mivel a Nemzeti Futball Liga ilyen-olyan megfontolásokból sokáig ódzkodott a bõvítéstõl a kikosarazott üzletemberek saját profi liga létrehozása mellett döntöttek. Nem ez volt az elsõ, de nem is az utolsó liga, mely riválisként lépett föl az NFL-lel szemben, de az idáig az 1946-ban megalakult All-America Football Conference tûnt a legerõsebbnek. Az AAFC kihívása veszélyt és egyszersmind ösztönzést is hordozott a Nemzeti Futball Liga számára. Veszélyt jelentett, hogy több nagyvárosban az NFL-csapatoknak AAFC—beli vetélytársa támadt a helyi szurkolók kegyeiért folytatott versengésben, illetve a legkiválóbb tehetségek megszerzéséért vívott küzdelem óhatatlanul felhajtotta a játékosok fizetését, amely trend nem volt ínyére a szûkmarkú tulajdonosoknak.

Az ösztönzés – egyebek mellett – abban jelentkezett, hogy az NFL nagyrészt éppen a Kaliforniába csapatokat telepítõ AAFC példája nyomán szánta rá magát arra, hogy hosszú vonakodás után maga is birtokba vegye a nyugati „végeket”. A liga nyugati zászlóshajója az 1946-ban Los Angeles-be költözõ Rams lett és Dan Reeves gárdája abban is úttörõnek bizonyult, hogy az NFL bõ évtizednyi kirekesztését követõen elõször adott játéklehetõséget Kenny Washington személyében afro-amerikai játékosnak. A Kosok újításai ezzel nem értek véget. Õk alkalmaztak elõször teljes munkaidõben tevékenykedõ scoutot az egyetemi futballistatehetségek feltérképezésére, 1948-ban õk dekorálták ki elõször fejvédõiket (melyek használata egyébként csak 1943-ban vált kötelezõvé) csapatuk logójával, a kosszarvval és 1950-ben õk lettek az elsõ olyan NFL-gárda, amelynek valamennyi mérkõzését közvetítette a televízió. (A tömegkommunikációs médiumok természetesen már jóval korábban kapcsolatba kerültek az NFL-lel, az elsõ országszerte sugárzott rádióközvetítésre az 1934-es Hálaadás Napján került sor, az elsõ lokális tévéközvetítésre pedig 1939-ben.)

1950 azonban nemcsak a fenti vívmány miatt számít vízválasztónak. A szezon elõtt hozták meg azt a szabályt, mely lehetõvé tette, hogy a meccseken a csapatok tetszõleges számú cseréket hajtsanak vissza, s ez a gyakorlat elõrevetítette az ún. „60 perces játékosok” alkonyát. 1950-tõl a változtatás nyomán egyre elterjedtebbé vált az ún. „two platoon”-rendszer, azaz, hogy egy focistát vagy csak a védõegységben, vagy csak a támadók között vetettek be. A második mérföldkõként kiemelhetõ fejlemény az NFL és az AAFC négy éves viaskodásának véget vetõ egyesülés volt. Noha a lépés inkább volt tekinthetõ az AAFC-nek az NFL általi bekebelezésének, mint egyenlõ felek fúziójának, a három csatlakozó újonc közül kettõ, a Cleveland Browns és a San Francisco 49ers végül – ki elõbb, ki utóbb – bizonyította, hogy kitüntetett hely illeti meg a nagyobb hagyományokkal bíró Nemzeti Futball Liga mezõnyében.

Az 1950-es szezon nyitómérkõzésén megvalósult az a rangadó, amelyet a két profi liga 1946 és 1949 közötti rivalizálása idején mindenki szeretett volna látni, de amire fõleg az NFL vonakodása okán sohasem került sor: a két ligabajnok „szuperderbi”-je. Szeptember 16-án a korábbi két idény NFL-bajnoka, a Philadelphia Eagles kevés híján 80000-es publikum elõtt látta vendégül – egy minden korábbi meccset megelõzendõ szombati napra idõzített összecsapáson – az AAFC elsõségét annak minden évében begyûjtõ Cleveland Browns-t.

A Browns korábbi AAFC-s dominanciája és saját elsõrangú futóinak (Steve Van Buren és Bosh Pritchard) sérülés miatt távolléte dacára a Sasok fõedzõje, Greasy Neale sima gyõzelemre számított, a szakember elsõsorban abban bízott, hogy tanítványai képesek lesznek fizikálisan felõrölni az inkább fineszesnek, mint keménynek tartott clevelandieket. A nagy várakozással övezett mérkõzés elsõ pontjait egy mezõnygól jóvoltából valóban a hazaiak szerezték, de hamar kicsúszott a kezükbõl az irányítás. Támadásban ugyan kétszer is gyorsan eljutottak a Browns 10-eséig, de akcióik gyümölcse szerény 3 pont lett. Ugyanakkor jóllehet az Eagles földön kiválóan megfogta az ellenfél Marion Motley fémjelezte futójátékát, de nem voltak felkészülve a briliáns irányító, Otto Graham és elkapótársainak gálameccseket idézõ produkciójára. A leendõ Hall of Famer játékmester három különbözõ célpontjának kézbesített touchdown-passzt, majd futva maga is bejutott a Philadelphia célterületére. A Greasy Neale által korábban becsmérlõ módon „kosaras fiúknak” titulált Browns-támadók könnyen felõrölték a hazaiakat és sokkolóan egyoldalú, 35-10-es diadallal jelentették be igényüket az NFL elsõségére. A váratlan eredmény ugyan alaposan fejbe kólinthatta a hagyományos NFL-csapatok reprezentánsait, ám a jövõbe tekintõket vigasszal tölthette el, hogy a (leendõ 1950-es bajnok) Cleveland Browns, a San Francisco 49ers és Baltimore Colts felvétele jóvoltából a liga erõsebbé, hitelesebbé és közönségcsalogatóbbá vált.

Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
Cookie beállítások