Hiszen mint emlékezhetünk, a tavalyi bajnokság hazai mérkõzéseinek Vép illetve Vasszécseny adott otthont. Nézõrekordot ugyan mégsem döntött a mostani találkozó, a kickoffra nagyrészt végül megtelt a lelátó (a két csapat szurkolóin kívül az újraszervezõdött CNC Gladiators és a Nagykanizsa Demons is képviseltette magát) éppúgy, ahogy a két csapat legutóbbi hivatalos találkozóján: pontosan 26 hónappal korábban, 2008. június 21-én, ugyancsak az SZSE pályán, ahol a vendéglátók még Fighters-ként szerepeltek. Az akkori egyúttal az utolsó hivatalos találkozó is volt a városban.
A facecheck után rögtönzött szabályismertetésre, illetve frissítésre is sor került, tekintettel a tavalyihoz képest életbe lépett változásokra.
Az elsõ visszahordás nem a jól ismert Predatorsra emlékeztetett a visszahordó feje felett elszálló labdával.
Kissé vontatottan indult a játék, viszonylag nehezen lendültek be a játékosok. Persze mindez talán nem is ért senkit váratlanul a „kiesett szezon” ismeretében.
Mindkét részrõl voltak kulcspozíciós hiányzók. Hazai részrõl akadt, aki épp egy megelõzõ edzésen „biztosított” magának a játéktól való hathetes igazolt távollétet, mely egy térdgép formájában testesült meg; míg vendégoldalon talán soha ilyen szûkös kerettel nem álltak ki, mint most. Ennek ugyanakkor pozitív hozadéka, hogy kivétel nélkül a 26 játékos mindegyike pályára lépett, köztük az újoncok is.
Úgy hazai, mind vendég részrõl szinte tisztán futásokkal telt az elsõ félidõ: (ez alól talán csak egy Zax Norbertnek (#85) érkezett complete passz képezett kivételt) az irányítók mellett – C.: Cserjés Károly #13, P.: Farkas F. Balázs #11 – a zöldmezesektõl Janzsó Csanád (#34) illetve Zax Norbert, míg a Ragadozók közül Molnár Géza (#30) és Lõke Dániel (#8) hozta a legtöbb yardot csapatának.
A meccs egészét tekintve a Crushers legalább annyiszor került pontszerzõ pozícióba, mint ellenfele. Legalábbis azzal a két szituációval együtt, amikor a hazai védelem hajszál híján safety-t szerzett. Az elõbbiben Ipkovits Gábor (#24) és társa telibe találta a zalai játékost, de még az endzone elõtt „landoltak” vele.
Négybõl két negyed eredménye (2. és 4.) két éve is 0-0 volt. Ezt tetézendõ, ezúttal a pontszerzés izgalmai csak és kizárólag az utolsó negyedre korlátozódtak. Már-már félõ volt, hogy a sportág hazai történetének elsõ 0-0-s rendes játékidejét zárják.
Erre végül nem került sor, a félidõ után kezdett magára találni a vendég gárda. Ezt mintegy nyomatékosítva Váradi Ádám (#24) rögtön az elsõ hazai drive során sackelte a szombathelyiek irányítóját.
Bár eleinte nehezen indult be a gépezet, a második játékrészben már meg-megvillant a passzjáték is mindkét oldalon. A red zone azonban csak a vendégek számára került elérhetõ közelségbe a 3. negyed során. Mindössze 1 yard kellett volna a TD-hez, azonban egy false start révén ez 6-ra nõtt, melyet két kísérlet alatt nem sikerült leküzdenie a Ragadozóknak.
Az utolsó negyedben õk támadhattak aztán elsõként. Két, egyenként legalább 20 yardos elkapás után – Cseh Németh István #92 (a Demons egykori kulcsjátékosa, utoljára a Titans ellen lépett pályára 2008-ban) valamint Illés Zoltán (#98) közremûködésével viszonylag hamar a húszason belül találták magukat. A TD-t végül Molnár Géza futotta meg, ahogy az extrát is, ezzel 8 pontot írva a képzeletbeli eredményjelzõre.
Következõ támadása során 4.-re is passzal próbálkozott a Crushers, ez azonban incomplete lett. Így viszonylag kedvezõ pozícióba, a félpálya környékére érkezett a zalai offense; a célterületre pedig ismét Molnár Géza, melyhez persze elengedhetetlen volt Cseh Németh István újabb, mintegy 20 yardos elkapása, ahogy Lõke Dániel középsõ futásai is. Az újabb kétpontos kísérlettel szemben viszont már eredményesen lépett fel a hazai védelem.
Bár utolsó drive-juk során egy 30yard körüli passzt is behúzott Piskor Péter (#87) de mondhatni hiába, hiszen egy következõ aztán Hajba Tamás (#35) kezében landolt interception, formájában. Ezt a remek lehetõséget – az idõ rövidsége folytán – pontokra már nem sikerült váltani, így maradt 0-14 a mérkõzés vége.
A második extra híján éppen a két évvel ezelõtti eredmény született Szombathelyen, így a revans egyelõre még várat magára.
Büntetések tekintetében 70-90 yardos aránnyal zárt a két együttes, melyhez hozzájárulhatott az egy évet meghaladó játékvezetõi keretet abszolút nélkülözõ idõszak, valamint a kezdõk rutintalansága egyaránt.
Mindkét csapat volt már jobb formában is, melyet az Eagles szervezte kupában minden bizonnyal újra láthatunk is majd. Ehhez persze szükség lesz az újoncok beérésére, a – különbözõ okból – hiányzók visszatérésére és legfõképpen az „éles bevetésbe” való visszarázódásra.
