Fotón: Donovan McNabb QB, Washington Redskins
Olybá tûnik, a válasz mindkét esetben: igen. McNabb hatszoros Pro Bowler, és 11 szezon alatt 8 alkalommal vezette az Eagles-t a playoffba, ahol 5 NFC döntõt vívhattak, és egy Super Bowlra is eljutottak. A hézag abban rejlik, hogy nyerni egyszer sem tudtak. Így aztán a Philadelphia tovább kívánt lépni, elküldték az irányítót, és Kevin Kolb kezébe adták a váltóbotot. Annak a Kolbnak a kezébe, aki eddigi 3 idényében mindössze kétszer volt a kezdõben, de az edzõitõl, a csapattársaitól és az elemzõktõl is folyamatosan dicséretet kapott. Egy született vezérnek tartják, aki tökéletesen illeszkedik az Eagles támadó hadrendjébe.
„Õ nem olyan, mint egy teljesen kezdõ irányító. Tudja, hogy mi a dolga. A pályán képes irányítani az embereit. Pont úgy, mintha évek óta ezt csinálta volna” – nyilatkozta Kolbról Jeremy Maclin, a gárda elkapója. Amíg McNabb volt a karmester Philly-ben, addig D.C.-ben az irányítók folyamatosan egymást váltották. 11 év alatt 10 kezdõ irányító fordult meg Washingtonban, és ebbõl csak egy jutott Pro Bowlra, Brad Johnson 1999-ben. Ráadásul ez alatt a bõ évtized alatt a Rézbõrûek mindössze 2 rájátszásbeli találkozót tudtak megnyerni.
Mondhatjuk tehát, hogy Philadelphiában McNabb stabilitást vitt a sport legfontosabb pozíciójába. „A jelenléte sokkal inkább pszichológiai, mivel mindenki tudja, hogy mit ért el eddigi pályafutása során” – mondta McNabbrõl a Redskins fullbackje, Mike Sellers. „Nincs találgatás, nincsenek kérdések. Õ már bizonyított. Csak elõhúzza az eszköztárából azt, amire éppen szükség van, és már jobban is mennek a dolgok” – tette hozzá a támadó.
Érdekes módon az irányító philadelphiai sikereit éppen a pályán kívüli történések homályosították el. Ugyan egy igazi példakép volt, egy köztiszteletben álló polgár, de állandóan furcsa ellentmondásokban találhatta magát. Az 1999-es drafton az Eagles szurkolói kifütyülték, amikor õt választotta a gárda, 2003-ban Rush Limbaugh mûsorvezetõ nyilatkozta róla, hogy McNabb a bõrszíne miatt túlértékelt játékos, 2005-ben Terrell Owens kritizálta õt keményen, amely egy csörteváltásba ment át, 2008-ban egyszer félidõben lecserélték, mert a Baltimore ellen igazán pocsék teljesítményt nyújtott, aztán jött a pályán hányása, hogy karrierje 3 súlyos, idény végét jelentõ sérülését ne is említsük.
Gyakori probléma volt vele, hogy egy szimpatikus, vezetõ alkatnak állította be magát, ami sokszor ellenérzéseket váltott ki a drukkerekbõl, mondván, az igazi vezérek nem beszélnek, hanem cselekszenek. A fiatal csapattársainál azzal vetette el a sulykot, amikor egy vereséget követõen úgy nyilatkozott, az Eagles megmutatta, milyen utánpótlással rendelkezik. A végsõ elfordulást pedig talán az a bevonulás hozta számára, amikor az utolsó, Eagles színekben lejátszott meccsén, a Dallas ellen 34-14-re elvesztett rájátszás összecsapás elõtt, képzeletbeli gitáron pengetve vonult fel a pályára. Vajon tett volna ilyet Drew Brees, Tom Brady, vagy Peyton Manning?
Kevin Kolb, az utód, egy futballedzõ fia. Vezetõ alkat, de a maga csendesebb módján. „Már akkor vezetõnek kértek fel, amikor még csak backup voltam. Ez nyilván megváltoztatott 1-2- dolgot, de nem szeretnék túlmenni a saját komfortzónámon csak azért, mert vezetõ szerepre tettem szert. Magam akarok lenni, és úgy tenni a dolgom, ahogy azt kérik és elvárják tõlem. Nem lesz itt semmi probléma, a srácok elfogadják mindezt” – nyilatkozta Kolb.
A csapattársai szeretik Kolbot. Valószínûleg ebben az is közrejátszik, hogy a támadóegység kezdõjátékosainak átlag életkora 25,3 év, ami nagyon közel esik az irányító 26 esztendejéhez. Hank Baskett receiver így látja: „Kevin mindig arra emlékeztet engem, ami õ valójában: egy texas-i irányítóra. Úgy van vele, hogy ’menjünk ki a pályára, zúzzunk le 1-2 arcot, és érezzük jól magunkat’. És ez jól van így. Az ösztöneiben van a vezetés képessége, és ezt szeretjük benne.” Azért Baskett hozzátette: „Hiányolni fogjuk Donovant. Belõle valami megfoghatatlan rutin árad, és csak a legjobbakat tudom neki kívánni. Azonban itt és most nekünk Kevinre van szükségünk.”
Washingtonban eddig csak szép dolgokat meséltek McNabbrõl. De miért is ne tennék? Személyében olyan irányító érkezett a fõvárosba, amilyen már nagyon régen nem szerepelt a Rézbõrûek színeiben. „Donovan megérkezett, és tudta, hogy meccseket fog nyerni velünk. Mivel az elmúlt években egy csomószor láttuk õt a csoportmeccseken, ismerjük a képességeit, és maximálisan megbízunk benne. Remek dolog, hogy egy ilyen srác van velünk” – értékelt Casey Rabach, a washingtoni támadófal centere.
McNabb jelenléte a bordó-arany gárda színeiben különös pikantériát hoz majd az Eagles-Redskins csatákba. Mindkét csapatról elmondható, hogy a csoporton belül utálják a Dallas Cowboys-t, míg a Giants-Eagles párharc a két szomszédvár miatt kap egzotikus ízt évrõl évre. De mostantól a legjobban várt összecsapás az október 3-i találkozó, amikor Donovan McNabb immár ellenfélként tér vissza Philadelphiába. Nyilván furcsa lesz õt a vendégcsapat mezében látni, és biztosan meg is kapja majd az ilyenkor szokásos füttykoncertet. De az is valószínû, hogy ováció is felhangzik majd a lelátóról, elismervén azt a 11 évet, amelyet karrierjébõl az Eagles-re áldozott.
Jeffrey Lurie, az Eagles tulajdonosa így látja a helyzetet: „A fiatal irányítókat az elsõ éveikben kell nevelni, és ha meg tudod tenni, akkor azt egy olyan idõsebb irányító árnyékában kell, amilyen nekünk is volt Donovan személyében. De most már Kevin is erõsen készen áll a bevetésre. Donovannak ugyan remek szezonja volt, és nem is gondoltuk, hogy elválnak majd az útjaink. Egy új irányító mindig kockázatos. Nyilván van egy csomó ismeretlen paraméter a jelenlegi szituációban, de ez volt a tökéletes lehetõség arra, hogy egy fejlõdõ játékos átvegye a gárdát, és csúcsra járassa a képességeit.”
Fordította: Kiss Csaba
