Fotón: Brad Childress HC és Brett Favre QB, Minnesota Vikings
Szakmai szempontból eddig még relatíve kevesen értékelték azt a szituációt, amelyet a legenda Vikings-hoz való újbóli csatlakozása jelent. Pedig Favre játéka minden bizonnyal döntõ fontosságú lesz az elkövetkezõ szezonban is, mivel az irányító jócskán kiszélesíti azokat az opciókat, amelyeket egyébként a fõedzõ, Brad Childress konzervatív látásmódja beszûkített.
Ha nincs a 40 éves karmester, a Vikingek támadása egyértelmûen Childress kezében van. Most, hogy Favre visszatért, a helyzet megismételheti tavalyi önmagát, amikor az irányító némileg felszabadította a lilák támadási sémáit, és abba kreativitást csempészve sokszor ellenállhatatlanná tette a minnesotai gépezetet. Nézzük a statisztika nyelvén: Childress 2006-ban vette át a Vikings együttesét, azóta a támadóegység sosem végzett a 18. helynél elõrébb a liga viszonylatában. Tavaly, Favre vezényletével, a támadók a 8. helyen zártak.
Jó példa a különbségre a Minnesota elsõ elõszezon találkozója is, amelyet a gyenge Rams ellen vívott az alakulat. Tarvaris Jackson, aki nyilván csak rosszul tud kijönni most már minden szituációból, ugyan hozta Childress play-hívásait, de hiányzott az átütõ erõ a West Coast jegyeit magán hordozó támadásokból. 2008-ban Jackson vezetésével a gárda a támadások 47 százalékában választotta a passzolást az elsõ félidõben, tavaly ez az adat 57 százalékra emelkedett.
És a helyzet az, hogy igazából mindegy, hogy a vezetõedzõ hogyan látja, a csapat hisz Favre-ban.
Fordította: Kiss Csaba
