TÖBB MINT EGY ÉVE BAJNOKSÁG NÉLKÜL – Nagykanizsa Demons
Fennállásának ötödik évfordulója után, valamint öt bajnoksággal a háta mögött, létszám- forrásbeli és egyéb megfontolások alapján a Nagykanizsa Demons vezetõsége az utolsó (utáni) pillanatban a bajnokságtól való visszalépés-, nem sokkal késõbb pedig már az egyesület megszüntetése mellett tette le voksát.
De a helyi baptista szervezet révén meglévõ kapcsolatokat már, talán ha akarták volna sem tudják felszámolni, természetesen nem is akarták. Böröndi Krisztián kapcsolattartó számára az egyetlen kérdés az volt, hogy a helyi csapat – ámbár hivatalos, de remélhetõleg nem végleges – megszûnésével hol és kikkel használják ki az újabb felkínálkozó lehetõséget, mely egy újabb edzõtábor életre hívását célozta meg.
Az átmeneti bizonytalanságot aztán – a Steve Benefielddel ápolt jó kapcsolat és a két város közelsége folytán – meglehetõsen hamar sikerült áthidalni.
A két vezetõ végül együtt dolgozta ki a „forgatókönyvet”, melynek értelmében a második delegáció már teljes egészében Zalaegerszegre koncentrálta az eseményt, ami mindösszesen öt délutánt kitöltõ elfoglaltságot jelentett.
A résztvevõk adott esetben akár egyhetes külföldi nyaralásról, vagy épp a Balaton Soundról lemondva lelkesen vetették magukat az edzésekbe, ezzel is megragadva egy újabb fejlõdési/elõrelépési lehetõséget.
Az edzõtáborba a Zala Predators mellett ezúttal is meghívást kaptak a Kaposvár Golden Fox illetve a Haladás Crushers játékosai is – értelemszerûen persze a nagykanizsai gárda mellett – elõbbiek azonban végül mégsem éltek a lehetõséggel.
Július második hétvégéjén Van Paschal, valamint fia Tyler saját költségükön, valójában még csak nem is meghívásnak eleget téve, hanem abszolút saját ötlettõl vezérelve érkeztek hazánkba. Üdvözölvén, hogy a focival máris eggyel több okuk van ide jönni.
Van Paschal 25 éve edzõsködik, jelenleg egy arkansasi középiskolában, akikkel a legutóbbi évadot veretlenül zárták. Pályafutása során 135 karrier gyõzelmet gyûjtött be. Az általa vezetett csapatok nyolcszor szerepeltek az adott bajnokság TOP 10-es listáján. Míg õt ’95-ben és 2009-ben a legjobb állam-béli edzõnek választották.
Aligha meglepõ, hogy az ötgyermekes apa egyetlen fia szintén aktív részesévé vált a sportágnak.
Tyler még csak 17 éves, de máris 11 év tapasztalatát tudhatja magáénak. Kicker poszton játszik. Várhatóan a Southern Arkansas University Main Campus-on folytatja tanulmányait õsztõl. Tervei szerint édesapja nyomdokaiba lép, edzõnek készül.
Az elsõ nap fõként játékkal, „összerázódással”, míg a következõ három falorientált edzésekkel telt. Coach Paschal a korábbi alkalommal ellentétben (Bryan és Kyle akkor mint játékosok tartottak edzést, aktív részvételük mellett) vezetõedzõként koordinálta a munkát. Ugyanakkor jelenléte különösen hasznosnak bizonyult az edzõk számára is, hiszen adott esetben javításokat eszközölt, illetve számtalan instrukcióval, tanáccsal látta el õket. A zárónap pedig már az elmélet jegyében telt: edzõk és csapatkapitányok a defense sémák köré felépített elõadáson vehettek részt.
Ami tehát a második „turnust” illeti, aki csak egy nap erejéig is belekóstolt, határozottan hasznosnak ítélte.
Idõközben az is kiderült, hogy (a korábbi tábort levezénylõ) Bryan után már olyan profi csapatok is érdeklõdtek, mint a Saints és a Dallas. Bizakodva várhatja tehát a jövõ évi Pro Day-t. Kyle pedig az óta egy középiskola sportigazgatója lett.