A 2009-2010-es szezon mindenképpen a Saints történetének eddigi legszebb idõszaka. A sokat szenvedett és sokak által lenézett franchise egy nagyon szép menetelés végén megnyerte elsõ Super Bowlját és a sors különös ajándéka, hogy pont ebben az éven választották be az elsõ olyan játékost Rickey Jackson személyében a Hírességek Csarnokába, aki nem csak karrierje utolsó néhány évét töltötte a Szenteknél mint Earl Campbell vagy Doug Atkins, de meghatározó alakja volt a klubnak több mint egy évtizedig.
A Dome Patrol talán a Saints történelmének egyetlen kiemelkedõ egysége volt az utóbbi néhány évig. Rickey Jackson (OLB), Sam Mills (ILB), Vaughan Johnson (ILB) és Pat Swilling (OLB), nagyban hozzájárult a bukdácsoló New Orleans fennálásának elsõ playoff szerepléséhez 1987-ben, amit még másik kettõ követett késõbb. A kvartett vezette védelem 27 meccsen engedett 10 vagy annál kevesebb pontot az ellenfeleknek. 1992-ben pedig olyan bravúrt értek el amit azóta sem sikerült más 34-es LB-osztagnak: együtt választották be õket a Pro Bowl elsõ számú keretébe.
De miért Jackson az elsõ, aki a négyesfogatból bekerül a Hírességek Csarnokába? Már az egyetemi évek alatt is a „mellõzött, de megbízható” szerepet töltötte be a Pittsburgh Panthers sztár defensive end-je Hugh Green mellett. Profi évei alatt sem volt általában reflektorfényben. A Dome Patrol-ban mindenkinek megvolt az erõssége ami meghatározta szerepét az alakulatban. Az elsõ számú vezér az alulméretezett belsõ LB Sam Mills volt, aki játékintelligenciájával és gyorsaságával könnyedén ellensúlyozta 175 cm-es magasságát. Pat Swilling volt a sztár, a csapat elsõ számú passzsiettetõje, aki be is söpört minden elismerést ami ezzel a hálás pozícióval jár. Vaughan Johnson volt az elrettentõ erõ a formáció közepén, a megtorló, igazi linebacker prototipus.
Mégis Rickey Jackson fogja idén nyáron leleplezni saját mellszobrát Canton-ban. Teljesen megérdemelten. A pályán õ jelentette az állandóságot, a megbízhatóságot és az elnyûhetetlenséget. A legbiztosabb pillért. Nem volt meg benne Lawrence Taylor vagy Pat Swilling atletikus képessége mégis 227 meccsen játszott karrierje során és visszavonulása napján a harmadik volt a sack-ranglistán 128 szereléssel. Merev, erõszakos játékstílusa ellenére összesen két meccset hagyott ki sérülés okán. 13 év New Orleans-i szereplés után 37 évesen is meghatározó szerepet tudott játszani a Super Bowl gyõztes 49ers védelmében (ahova gyakorlatilag NFL minimum bérért írt alá az utolsó két évre). Végig egészséges és produktív tudott maradni, akirõl senki nem halhatta, hogy „már nem a régi”, vagy hogy „túl van már a csúcson”. Egy 9 és fél sack-es szezonnal fejezte be 15 éves karrierjét 1995-ben.
Augusztusban nem csak egy csapat és annak tábora, de egy egész város fog ünnepelni, amikor megtörik a jég és a Saints végre képviseltetheti magát a Hírességek Csarnokában.
