Charles Richard „Dick” LeBeau 1937. szeptember 9-én látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Londonban. A kis Richard a középiskolát még szülõvárosában végezte, ahol 1955-ben érettségizett, majd egyetemi tanulmányaihoz az állam fõvárosába, Colombus-ba költözött, ahol az Ohio State University hallgatója lett. 1957-ben már tagja lett annak a nemzeti bajnoki címet szerzõ csapatnak, amelyet a híres Woody Hayes trenírozott. Az egyetemi évek során LeBeau mind a támadó-, mind a védõegységben megmutatta képességeit, hiszen halfbackként és cornerbackként is számíthattak rá a gárdánál. A bajnoki cím évében az egyik legnagyobb meccse kétségtelenül a Michigan elleni ütközet volt, amikor a játékos két touchdownnal járult hozzá az Ohio State 31-14-es sikeréhez.
LeBeau az 1959-es draft ötödik körében kelt el, ahol a Cleveland gárdája gondolta úgy, hogy profitálhat a védõjátékos képességeibõl. Végül az edzõtábor során kenyértörésre került sor, és az ohiói gárda nem tartott igényt a késõbbi legenda szolgálataira. A Detroit azonban valamit meglátott LeBeau-ban, ugyanis rögtön leigazolták a Browns-ban feleslegesnek bizonyuló backet. Új csapatában az akkor még 12 meccsbõl álló alapszakasz második felében már kezdõ cornerbackként lépett pályára, és az 1972-es búcsúidényét kivéve ez volt az egyetlen szezon, amikor nem tudott interceptiont felmutatni.
A következõ bõ évtizedben LeBeau nem pusztán azt bizonyította be, hogy kiváló védõ, de karrierje következõ 13 évében mindössze egy találkozót mulasztva arra is példát szoláltatott, hogy személyében a Lions kerete egy hihetetlenül kitartó, kõkemény játékossal bõvült. Pályafutása alatt 171 egymást követõ meccsen lépett pályára, ezzel ma is tartja a cornerbackek által felállított leghosszabb sorozatot ebben a kategóriában.
1960-ban Clevelandben valószínûleg már kezdték bánni, hogy simán elengedték az általuk draftolt fiatalt, aki 12 összecsapáson 4 interceptiont szedett le, és komoly biztonságot kölcsönzött a detroiti együttes hátsó alakzatának. LeBeau 1960 és 1971 között sorozatban 12 idényen keresztül legalább 3 interceptiont jegyzett minden esztendõben, és összesen 62-ig jutott a kategóriában, amely visszavonulása évében, 1972-ben NFL csúcsnak számított.
Pályafutása egyik legremekebb szezonját 1963-ban futotta, amikor 14 találkozón 5 interceptiont gyûjtött be, és ezek visszahordása során 158 yardot és 1 touchdownt szerzett a csapatának. Az utókor számára is emlékezetes maradt a védõ 1963-as pontszerzése, amely alkalommal a Los Angeles Rams ellenében 70 yardról futott be labdával a kezében a gólterületre. LeBeau nagyszerû évei sorolhatjuk 1970-t is, amikor karriercsúcsot elérve 9-szer csípte el az ellenfél irányítói által elhajított játékszert. Bár a Lions-ban olyan késõbbi Hall of Fame játékosok mellett szerepelt, mint Dick Lane, Yale Lary vagy Lem Barney, 4 olyan idényt produkált, amikor egyedül vagy holtversenyben õ vezette a gárdán belüli interception statisztikát. A hosszú idõn át nyújtott remek teljesítményt természetesen a ligában is elismerték. LeBeau 3 alkalommal (1965-1967) jutott el a Pro Bowlra, emellett négyszer választották be az All-NFL második csapatába.
Dick LeBeau nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Detroit a hatvanas években a liga egyik legjobb védelmével büszkélkedhessen. 1962-ben és 1965-ben az Oroszlánok védõegysége bizonyult az NFL legjobbjának, de abban az évtizedben a Lions 9 alkalommal az 5 legjobban védekezõ csapat közé tartozott. A klasszis nevét a korszak legendás irányítói is jól megjegyezték. LeBeau a Baltimore zsenijét, Johnny Unitas-t és a Green Bay varázslatos karmesterét, Bart Starrt is egyaránt hétszer szomorította interceptionnel, de a Philadelphiában és Chicagóban is szereplõ Jack Concannon passzaiból is ötöt leszedett.
Visszavonulását követõen a korábbi cornerback rögtön az edzõk rögös útjára lépett. 1973-ban a Philadelphia gárdája alkalmazta õt a special team trénereként, majd néhány Green Bay-ben eltöltött esztendõt követõen a Cincinnatihez került, ahol 1984-ben már védõkoordinátori szerepkörrel bízták meg. Ebben az idõszakban a Bengals védelme ugyan nem volt világverõ, de arra erõsen rányomta bélyegét LeBeau kreativitása, aki ezekben az években fejlesztette ki a híres zóna blitz-et. A zóna blitz igazán a 90-es években lett népszerû, amikor LeBeau a Steelers-nél elõbb a defensive backek munkáját irányította, majd védõkoordinátor lett. Pittsburgh ezekben az években – köszönhetõen a ’Coach Dad’ becenévre hallgató trénernek – „felvette” a ’Blitzburgh’ nevet.
A zóna blitz lényege abban áll, hogy kiszámíthatatlan szisztémát alkalmaz a passzsiettetésben és a passzolás elleni védekezésben. Alapvetõen a 3-4-es védekezésre épül, és a 4 linebacker, valamint gyakran a négy defensive back is a passzsiettetésben kerül bevetésre, míg a falemberek visszalépnek, és a potenciális elkapók útvonalait próbálják ellenõrzésük alá vonni. A fõ cél természetesen az, hogy az ellenfél irányítójának és blokkolóinak lövése ne legyen arról, hogy a védõegységben ki milyen feladatot lát el az adott play-ben. A játékok többségében 4 védõt használnak blitz-re, de hogy az éppen melyik négy, azt a felállásból szinte lehetetlen kikövetkeztetni.
1997-tõl újra Cincinnati volt LeBeau pályafutásának az állomása, ahol három esztendõt védõkoordinátor/fõedzõ-helyettes pozícióban töltött, majd 2000-ben rábízták a Bengals vezetõedzõ posztját. Ezután egyéves buffalói kitérõt követõen elfoglalta azt az állást, a pittsburgh-i védõkoordinátori szerepkört, amelyet a mai napig betölt. Dick LeBeau 2008-ban, abban a szezonban, amelyben a Steelers végül Super Bowlt nyert, megkapta az év védõkoordinátora címet.
Az NFL védõgéniusza kétszer nõsült. Elsõ felesége, a néhai Phyllis Geer három gyermeket szült neki: Lindát, Ricket és Lorit, míg második feleségétõl, Nancy-tõl egy gyermeke, Brandon Grant született. LeBeau életében a golf is fontos szerepet tölt be, ha egy kis szabadideje támad, szívesen veszi célba a legközelebbi golfpályát. A legenda az öltözõben rendkívül népszerû, amelyet többek között annak is köszönhet, hogy állítólag minden karácsonykor fejbõl elmondja játékosai elõtt a ’The night before Christmas’ címû verset.
Pozíció: CB
Mezszám: 44
Csapatok:
Játékosként:
- Detroit Lions 1959-1972
Edzõként:
- Phidelphia Eagles 1973-1975 (special team)
- Green Bay Packers 1976-1979 (defensive backfield)
- Cincinnati Bengals 1980-1983 (defensive backfield)
- Cincinnati Bengals 1984-1991 (védõkoordinátor)
- Pittsburgh Steelers 1992-1994 (defensive backfield)
- Pittsburgh Steelers 1995-1996 (védõkoordinátor)
- Cincinnati Bengals 1997-2000 (védõkoordinátor/fõedzõ-helyettes)
- Cincinnati Bengals 2000-2002 (fõedzõ)
- Buffalo Bills 2003 (fõedzõ-helyettes)
- Pittsburgh Steelers 2004- (védõkoordinátor)
Fontosabb díjak, elismerések:
- Pro Football Hall of Fame-tag (2010)
- High School Football All-American (1954)
- All-NFL második csapat (1964, 1965, 1970)
- Elsõ csapat All-Conference (1965, 1971)
- Az év koordinátora (2008)
