Fotón: Russ Grimm G
Augusztus 7-e itt van a nyakunkon és ilyenkor megszaporodnak a leendõ Hall of Fame tagokkal kapcsolatos történetek. Ilyenkor sok rokon, volt csapattárs, és edzõ hajlandó mesélni az együtt töltött idõszakról, szemeltem ki egy igazán jellemzõt. Rusty „hobbiját” ismerve nem meglepõ módon Gibbs történetében is központi szerepet játszik az alkohol, pontosabban a sör.
Következzen tehát az egyik Grimm mese, melyet Gibbs osztott meg a nagyközönséggel egy rádióinterjú során: „Életem végéig emlékezni fogok Joe-ra és Russ-ra és arra a gárdára. Mindig leléceltek a délutáni edzésekrõl, melyeket Carisle-ban tartottunk. Aztán egyik este a huddle-ben olyan sörszag csapott meg, hogy muszáj a volt a playhívás után kihátrálnom a körbõl. A playek közben pedig néhányszor odaszóltam Bugelnek: „Figyu, valamit mondanom kell, valaki tuti benyakalt pár sört.” Bugel pedig fogta magát és mindig nyakon csípte az illetõket. Nem tudom, hogy emlékeztek-e rá, de lesétáltam a pályáról, Bugel pedig mindenkit behívott a huddle-ba, és ezt mondta: „Srácok jobban teszitek, ha ez az edzés lesz életetek legjobbja, különben mindannyan szélsebes sprinteket fogtok vágni a pályán életetek végéig”. Erre Russ megszólal: „Bevallom, én voltam.”
Bugel a Washington Redskins akkori offenzív falának edzõje volt. Persze aranyos kis történet, és semmi komoly szankció nem volt az eset végén, de nem hiába terjedt el a ’80-as években, hogy a falemberek „lusta disznókká” váltak.
