Fotón: A.J. Smith, San Diego Chargers
„Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje” – vélte Santanaya, Smith pedig eltökéltnek látszik, hogy 6 éven belül már második alkalommal is veszélyeztessen egy esetlegesen ígéretes szezont, csak azért, hogy bebizonyítsa, õ az alfahím. Õ üzletnek hívja, de inkább egocentrizmusnak tûnik.
Habár senki nem kényszerítette, önkényesen megszabott McNeill és Jackson számára egy határidõt, június 15-ét jelölte ki, hogy a két korlátozott szabadügynök addig írja alá tender ajánlatát. Amikor ezt nem tették meg, az ajánlatokat 3,2 millió dollárról 600.000-re csökkentette, és azt mondta, ezen már nem fog emelni. Igen, megmutatta, hogy az õ akarata többet nyom a latban. De ezzel végleg elvette a két játékos kedvét attól, hogy megjelenjenek az edzõtáborban, ha egyáltalán terveztek ilyesmit. Miért kockáztatná testi épségét az újoncszerzõdésük utolsó évében kapott fizetésükhöz képest 10 %-al több pénzért két olyan pro bowler, akik pályafutásuk csúcsán vannak, jóval többet teljesítettek, mint amennyit kaptak, és 2011-ben egyébként nagy összeget kaszálnának?
Válasz: Nem kockáztatják. Legalábbis hozzájuk közel álló emberek azt állítják, nem fogják megtenni. És ez nem azért van, hogy szaporítsák a szezonjaik számát. A Játékosok Szövetsége nem fog elfogadni egy olyan új Kollektív Munkaszerzõdést, amely 4 évnél többet követelne egy játékostól ahhoz, hogy korlátlan szabadügynökké váljon, Jacksonnak és McNeil-nek pedig már most megvannak ezek az évek.
Idõközben egyre nehezebbé válik a Chargers számára a Super Bowl felé vezetõ út. Visszatérésük a rájátszásba megmásíthatatlan ténynek tûnik, figyelembe véve, hogy õk az egyetlen csapat az AFC Westben, amely az elmúlt 3 szezonban képes volt gyõztes mutatót produkálni, a másik fõcsoportból, pedig a hasonlóan gyenge NFC West ellen játszanak. De mi történik majd a playoffban? 2006-ban 14-2-vel végeztek, de Marty Schottenheimer vezetõedzõvel hazai pályán elvesztették az elsõ meccset a rájátszásban. Tavaly zsinórban 11 gyõzelmük volt, 13-3-al végeztek a jelenlegi vezetõedzõvel, Norv Turnerrel, de ismét elbuktak a rájátszás elsõ meccsén, ismét hazai pályán. Az idei meccsnaptáruk szerint 10-12, de akár 14 meccset is megnyerhetnek, még Jackson és McNeill nélkül is. De mi lesz utána?
Smith keménykedése nem újkeletû. Ugyanezt tette 2005-ben, amikor az 1. játékhétre, a Dallas Cowboys elleni meccsre felfüggesztette Antonio Gates sztár tight endet, amiért az edzõtábort kihagyta, mert új szerzõdést akart. A felek végül még a szezonnyitó elõtt megegyeztek, de Smith mégse vonta vissza a felfüggesztést. A San Diego azt a meccset 28-24-re elvesztette, miután az utolsó percben a Cowboys 8 yardos vonaláról képtelenek voltak 4 próbálkozásból bejuttatni a labdát az end zone-ba. Elõzõ évben Gates a tigh endek között a legjobb volt, összesítésben pedig a liga ötödik helyén állt holtversenyben 10 TD-elkapásával. Talán tudott volna segíteni a Cowboys elleni meccsen is, amelyrõl végül kiderült, azon múlt a Chargers rájátszása.
A jelenlegi helyzet iróniája, hogy Smith azokat az irányeveket veszi semmibe, amiket õ maga fektetett le. Például:
– azonosítsd a csapat velejét alkotó játékosokat, és még pályafutásuk elején kösd õket a csapathoz. Ezt tette Nick Hardwick centerrel, Luis Castillo defensive enddel, valamint Shaun Phillips, Stephen Cooper, Jyles Tucker és Matt Wilhelm (azóta elbocsátotta) linebackerekkel, még mielõtt lejárt volna az újoncként megkötött szerzõdésük. De nem teszi meg McNeill-lel és Jacksonnal. McNeill esetében 2008-ban majdnem összejött az üzlet, de aztán megsérült a falember nyaka, így a csapat visszakozott, McNeill pedig ügynököket cserélt. Jackson kissé nehezebb figura, voltak gondjai a törvénnyel ittas vezetés miatt, de a pályán rendkívüli teljesítményt nyújtott, világos, hogy alul van fizetve.
– minden poszton legyen legalább 2-3 cseréd. Nem akarunk tiszteletlenek lenni Tra Thomas LT-vel és Josh Reed WR-rel, a veteránokkal, akiket azért hoztak, hogy biztosítsák a mélységet, de pályafutásuk ezen pontján már McNeill vagy Jackson vállvédõjét sem bírnák el, persze képletesen értve. Talán Brandyn Dombrowski és Legedu Naanee elg jónak bizonyulnak ahhoz, hogy helyettesítsék a két sztrájkolót, de ez majd csak élesben derül ki. A kocka elég érdekesen fordult, amióta a csapat tavaly 92 millió dolláros szerzõdéshosszabbítást adott a franchise irányítónak.
– tervezz 2-3 évre elõre. Smith azt mondja, a Kollektív Munkaszerzõdés bizonytalan helyzete és a lehetséges 2011-es munkaleállás nagy szerepet játszik abban, hogy a csapat nehézkesen tárgyal új szerzõdésekrõl. De elõre tudnia kellett, hogy ez lesz. Abban a percben nyilvánvaló volt, amikor a tulajdonosok 2008-ban úgy döntöttek, kiszállnak a jelenlegi megállapodásból. Ráadásul Gates is most kapott új szerzõdést, a liga legjobban megfizetett TE-je lett.
Az még érthetõ, hogy Smith-nek van egy listája azokról a játékosokról, akiknek szerzõdést akar adni, de az már nem világos, hogy miért teremt ellentétekkel teli környezetet, amikor erre tényleg semmi szükség. Semmi szükség nem volt arra sem, hogy önkényesen határidõt szabjon McNeill-nek és Jacksonnak. Ez most már az egójáról szól, azt akarja bebizonyítani, hogy az õ szavának súlya van, ha valamit kimond, akkor az úgy is lesz, még akkor is, ha ezzel árt a csapatnak.
Biztos vagyok benne, hogy Smith is szeretne bajnokságot nyerni, de ezt a saját módszerével akarja elérni, ami azt jelenti, hogy a saját egóját a csapat érdekei elé helyezi. Egyik ügynöknek, vagy játékosnak sem fogja megengedni, hogy azt mondja, túljártak az eszén, vagy fölénybe kerekedtek a csapattal szemben. Ez nem fog megtörténni, amíg õ ott van San Diegóban. Ez rendben is van abban az esetben, ha a csoportbajnoki címért járó emléktárgyakra akarja felakasztani a kalapját, de egy bajnokság megnyeréséhez játékosokra van szükség. Erre Bill Belichicket is emlékeztették New Englandben.
Ki tudja, talán Smith-nek van igaza. A fickónak jó szeme van a tehetségekhez, az utóbbi néhány Drafton látottak ellenére is. Turner edzõ elsõ szezonjában két meccset nyertek a rájátszásban, egyet a második évében, tavaly pedig egyet sem. Ez magyarázat lehet a GM íróasztala mögötti Angelou-idézetre, amely így szól: „Számtalan vereséget szenvedhetünk, de nem lehetünk legyõzöttek.” Úgy tûnik, ez a hozzáállást Smith nemcsak a meccsekre tette magáévá, de a tárgyalások során is alkalmazza.
Fordította: Geczõ László
