Fotón: Emmitt Smith
Szóval beszélgetni kezdtek, és egy faasztalnál töltött 30 percnyi beszélgetés után nyoma sem volt a húszévnyi utálatnak, amelynek igazából nem is volt alapja. Amikor Smith-t beválasztották a Hall of Fame-be, Twersky azon kapta magát, hogy szurkol a visszavonult running backnek. Amikor a sajtónak tett nyilatkozata után könnyekben tört ki, együtt érzett vele, hisz tudta, nem igazi könnyekrõl van szó. És tudta azt, amit senki más: Smith legnagyobb teljesítménye nem az volt, hogy új rekordokat állított be az NFL-ben, hanem az, hogy egy olyan srácot tett a Cowboys szurkolójává, akinek a vére Eagles-zöld. Akár már ezért is megérdemli, hogy helyet kapjon Cantonban a legnagyobbak között. Az alábbiakban a Tzvi Twersky, a Slam Online újságírója által készített interjú olvasható, amely még a futó Hall of Fame-be választása elõtt készült.
SLAM: Mit gondolsz a Dallas jelenlegi running backjeirõl?
Emmitt Smith: Tudod mit? Elég jók. Mindegyik tetszik. Jól dolgoznak együtt. Marion Barber középen veszélyes, Tashard Choice is végzi a dolgát, akárcsak Felix Jones, akinek a lábai alatt lángra kap a talaj, ha szabad az út elõtte.
SLAM: De nekik nincs ott Daryl „Moose” Johnston.
Emmitt Smith: Nincs feltétlenül szükségük Moose-ra, másfajta támadó stratégiát használnak. Néha van egy kis single back formáció, egy kis wildcat, ezek variációi. Azonban amikor I formációban állnak fel, van egy fickó náluk, de õt tényleg nem Moose.
SLAM: Mit gondolsz a wildcatrõl? Pályafutásod alatt egyetlen passzod volt, míg Ronnie Brown egy meccs alatt 3-4 alkalommal is dobhatja a labdát.
Emmitt Smith: Nos, mindenkinek a saját értékeit kell kihasználnia.
SLAM: Gondolod, hogy képes lettél volna rá?
Emmitt Smith: Egyet dobtam! Arra volt szükség, hogy erre az egyre képes legyek. Nem azért fizettek, hogy passzoljak, hanem azért, hogy fussak. (nevet)
SLAM: Véleményed szerint sokat változott a játék amióta visszavonultál? Nagyobbak lettek a srácok, vagy ilyesmi?
Emmitt Smith: A játék akkor is változott, amíg játszottam. A srácok egyre nagyobbak, gyorsabbak, erõsebbek lesznek. És keményebben ütköznek. Maga a játék a keménység terén változott.
SLAM: Mostanában mindenki a fejsérülésekrõl beszél. Mi a véleményed errõl?
Emmitt Smith: Úgy gondolom, ezt komolyan kell venni. Olyasvalami, amit a ligának közelebbrõl is meg kell vizsgálnia. Beszélgettem Dominique Wilkins-szel, elképesztõ, ahogyan az NBA és a tulajdonosok gondját viselik a fontos játékosoknak. Itt az NFL-ben a rokkantságig kihasználják az embereket. Ez szégyenletes a sok munka után, amit a játékosok belefektetnek, beleértve azokat is, akik elõttem játszottak. Ha a keménység terén a játék továbbra is így fejlõdik, valamit tenni kell a sportolók érdekében, figyelni kell rájuk, gondoskodni kell róluk.
SLAM: Képes lettél volna egy rivális csapatnál játszani, ahogyan Brett Favre is tette?
Emmitt Smith: Nem, képtelen lettem volna rá. Nem is tudtam elképzelni, hogy a Dallas Cowboys-on kívül más csapatnál játsszak, míg rá nem kényszerítettek, hogy meghozzak egy döntést. Szerencsémre a pályafutásom végén jártam. Futóként a futball addig tart, amíg meg nem kapjuk az összes ütést, amit el tudunk viselni, én pedig többet kaptam, mint bárki más.
SLAM: Gondolod, hogy jót tett Ricky Williams-nek, hogy rövid ideig kiszállt az NFL-bõl, néhány évig elkerülve így az ütéseket?
Emmitt Smith: Igen, így gondolom. Azt hiszem, jót tett neki. Jót tett Marcus Allenn-nek is, aki egy ideig cserepadon ült Oaklandben. Hosszú karrierje volt, de volt egy idõszak, amikor nem tett túl sokat, mert Al Davis akadályozta.
SLAM: Sokan beszélnek Allen Iversonról, aki talán kissé homályos örökséget hagyott maga után. Te hogyan akartad befejezni a pályafutásodat?
Emmit Smith: Két dolog miatt is örülök annak, ahogyan befejeztem: egy, azáltal, hogy Arizona Cardinals-hoz kerültem, kimaradt a futball az életembõl. Amikor elhagytam Arizonát, tudtam, eljött az idõ, hogy abbahagyjam. Szóval boldog és elégedett vagyok. Kettõ, a pályafutásom, a munka, amit végeztem, 13 év alatt jött össze. 13 év, nézd meg mire voltam képes. Három Super Bowl-gyûrû, négyszer voltam a liga legjobb futója, a futók örökranglistájának élén állok, és annál a csapatnál játszhattam, amelyiknél mindig is akartam. Miért panaszkodnék? Aztán jött két év az összesen 15-bõl az Arizona Cardinals-nál, ami szintén nagyszerû tapasztalat volt. Áldás volt az áldásban. Megadta a lehetõséget, hogy azt mondjam, elegem volt a futballból. Brett Favre esetében még nem ez a helyzet. Szóval lezártam. Sokan lezárás nélkül kénytelenek abbahagyni karrierjüket.
SLAM: Szerencsé volt azzal is, hogy a Cowboys-nál nagyszerû helyzetbe kerültél. Mi lett volna, ha Barry Sanders detroiti sorsára jutottál volna?
Emmitt Smith: Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Csak olyanra tudok válaszolni, amit tudok is. Amit nem tudok, arról csak tûnõdni tudok. Ha abban a helyzetben is lettem volna, tudnék válaszolni. De így nem lenne tisztességes.
SLAM: Mit gondolsz, milyen lenne a Cowboys új stadionjában játszani?
Emmitt Smith: Ezzel a gondolattal már eljátszadozhatok! (nevet) Tudom, mennyire izgalmas valami újat megtapasztalni. Én mindig úgy álltam hozzá, minél nagyobb a tömeg, annál jobban fogok játszani. Az a stadion egy emlékmû. És bárki bármikor megy oda játszani, óriási érdeklõdés fogja kísérni a játékot, és beszélni fognak a stadionról. Mindezt maga a helyszín okozza. Így aki ott játszik, abban a környezetben a legjobbat akarja nyújtani.
SLAM: Miután Dallasban hatalmas tömegek elõtt játszottál, és oly sok meccset nyertél meg, nehéz volt Arizonába menni? Visszaesett a szenvedélyed?
Emmitt Smith: Nem, nem. Tudod, hogyan esett vissza? Rájöttem, mennyire kötõdik a szívem a Csillaghoz, és a játék iránti szenvedélyem ahhoz a csapathoz. Mert, ahogy már korábban is említettem, mindig is a Dallas Cowboys-nál akartam játszani. Szóval megéltem gyerekkori álmomat, és szeretem a futballt, de rájöttem, a játék iránti szeretetem összefonódott azzal a csapattal, amelyiknél akkoriban játszottam. A dolgoknak, amit tettem volt, értelmük, volt céljuk. Aztán olyan pontra érkeztem, hogy magamnak kellett bizonyítanom azt, hogy tényleg akarom-e folytatni? És amikor az ember ezt megpróbálja elválasztani a szenvedélytõl, rájön, hogy nem megy, mert az is kell, és kell a cél is. Ezeknek össze kell állniuk, hogy meglegyen a koncentráció, eltökéltség és energia.
SLAM: Van kedvenc pillanatod a pályafutásodból?
Emmitt Smith: Számos kedvenc pillanatom van. Mondjak párat? Például a gyõztes TD megszerzése a hosszabbításban a Vikings ellen Minnesotában. Aztán, miután az egyik szezon elsõ két meccsét elvesztettük, a Philadelphia ellen játszottunk, esõs este volt, és 273 yardot szereztem, majd ugyanabban az évben a legjobb futó lettem. Aztán ott van az elsõ alkalom, amikor a Rose Bowl pályára léptem a kaliforniai Pasadenában, a Super Bowlon. Kimentem a pályára, és azt mondtam: ’Hûha, itt vagyok, abban a stadionban, ahol hat évvel korábban a legjobb barátommal a Giants-Broncos meccset néztük. Akkor itt ültem, hat évvel késõbb meg itt játszom.’ Tudod, az életem szürreális volt, õrület. Vannak, akik úgy akarják elmesélni az életemet, hogy nekik is részük van benne, nos, ez nem így van. Elképesztõ életem volt, és ezt Isten rendezte így. A sajtó csak ír róla, látja, lehetõsége van, hogy élõben nézzen egy filmet. És ezt a filmet, ezt az álmot én élem meg.
SLAM: Az elsõ Super Bowlod volt a kedvenced?
Emmitt Smith: Egyik sem olyan, mint a legelsõ. Az elsõnél izgulsz a legjobban, hiszen nem tudod mi fog kisülni belõle. A másodiknál már nem akkora az izgalom, persze, még mindig nem tudod, mi lesz vége, de bizakodó vagy, hogy meg tudjuk csinálni.
SLAM: És mi a helyzet az utolsóval? Nem tudhattad, hogy az lesz az utolsó.
Emmitt Smith: Nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz. Tudtam, hogy kihívás lesz, mert a csapat közel sem olyan volt, mint az elõzõ két alkalommal. De behúztuk. (nevet) Behúztuk. Mások hibáiból hoztuk össze a playeket. Errõl szól a sport, errõl szól az élet. Mások balszerencséje valakinek az elõnyére válhat.
SLAM: Milyen így nézni a játékot, hogy túl vagy a pályafutásodon?
Emmitt Smith: Tök jó, mert sok hibát meglátok, ami meccs közben történik. A blokkolási séma hibáit, a futók hibáit. Látok srácokat, akiknél csak egy irányváltoztatás hiányozna. Sok hibát látok a támadófalaktól is. Látom, mit mûvel a védelem, hogy megállítsa a támadókat. És… néha hátradõlök, és figyelem azokat a fickókat, akik mindent biztosra vesznek, mert fiatalok, erõsek, és azt hiszik, ez örökké fog tartani. Ez nem így van.
SLAM: Nézõként nehéz megmondani, de mennyire fontos az edzõ a futballban? Gondolom nem annyira, mint a kosárlabdában.
Emmitt Smith: Rendkívül fontos, nagyon fontos. Ha tehetséges, de nem jó vezetõ, a csapat átlagos, vagy rosszabb lehet. Ha tehetséges, és remek vezetõ is, a csapat is átlagon felüli lehet. Mindez csak azért, mert nem mindegy, hogy valaki milyen környezetet alakít ki maga körül. Ha tehetséges, de nem jó vezetõ, azt nem pótolhatja a tehetségével. A saját környezethez és a vezetõi képességekhez kell a tehetség is. Ez a világ is azért nincs rendben, mert vezetõk nélkül maradtunk. Minden ezen múlik, legyen szó a saját házadról, a kormányról, a városról, vagy az államokról. Sokan ezért csinálnak azt, amit akarnak, sok gondot okozva ezzel, és igazából senki nem fogja össze õket. Szóval a vezetõi képességek fontosak.
SLAM: Gondoltál arra, hogy edzõ légy?
Emmitt Smith: Igen, gondolkodtam rajta. De nagyon sok idõt igényel. Ha megtettem volna, tudom is, hogy miért. Elsõsorban, mert úgy hiszem, képes lennék rá. Másodsorban, segíteni akarok a fiataloknak az életük formálásában. Mert ebben nekem is segítettek az edzõim. És azt hiszem ez az, ami hiányzik. Ugyanez volt Jimmy Johnsonnal és Bill Parcells-szel. Akik ezeknek a fickóknak játszottak, szerették az edzõjüket. Ez van Belichick-kel is. És milyen embereket hoztam fel példáként? Akik struktúrát, és vezetõséget adnak, fegyelmet követelnek.
SLAM: Gondolod, hogy megváltozott a játékosok mentalitása? Arra gondolok, hogy te el tudtad viselni, ha ordítottak veled, de a mai játékosok talán nem képesek erre.
Emmitt Smith: Igen, egy rakás ilyen kölyök játssza a futballt! (nevet)
SLAM: Sok a puha fickó? Az edzõk hangja is halkult, nem?
Emmitt Smith: Ezek közül sok azért történt szerintem, mert megváltoztak a szabályok, a világ törvényei. Már nem tehetsz meg olyan bizonyos dolgokat, amit régen megtehettél. Van különbség a gyermekbántalmazás és a fegyelmezés között. Az a baj, hogy elmosták a határvonalat. Így rögtön gondok vannak, amik sok dolgot megalapoznak. Nem csak erre gondolok, de például a háztartásokban sincs meg az az egység, ami régen volt. Gyakoriak lettek a válások. Olyan, mint az átkozott pestis. Vannak olyan anyák, akik már felnõtt fiúkat próbálják nevelni, és olyan apák, akik felnõtt lányukkal próbálják ugyanezt. Ez egyáltalán nem mûködik így. Számos esemény oda vezet, hogy például ezeknek a fiúknak az utcán kell megtanulniuk, hogy kell férfiként viselkedni. Az utca pedig nem barátságos, mert az nem erre találták ki. Innen kerülnek a pályára, ahol el kell tûrniük, hogy valaki felettük áll. Nem ugyanaz.
SLAM: Hogyan találtad meg az egyensúlyt a család és a futball között? Hiszen ez nem csak a vasárnapi meccsrõl szól, heti hét napot igényel.
Emmitt Smith: Még annál is többet, a holtszezonban is dolgozni kell. De az ember ott tud lenni a családja mellett, a futballban ez nem nehéz.
SLAM: De hallunk olyanokat, hogy egyesek egész éjjel fent vannak, videót elemeznek…
Emmitt Smith: Nincsenek fent egész éjjel.
SLAM: És mi a helyzet Belichick esetében?
Emmitt Smith: Õ Belichick, áldozatot hoz. Ahhoz a megfelelõ társ kell, aki megérti ezt. És egy férfinek, aki meghozza ezt az áldozatot, valahogy pótolnia kell az elveszített idõt. Ilyenkor nem szabad hazavinni a munkát. Haza kell menni, minõségi idõt kell tölteni a családdal, nem csak a szobában ülni és újságot olvasni, kommunikálni kell. Éreztetned kell a pároddal, hogy része a környezetednek, és ha mindkét fél megértõ, jó lesz a család.
SLAM: Hogyan birkóztál meg azzal, hogy egész nap az járt a fejedben, hogy agresszívnek kell lenned, ütköznöd kell, aztán haza kellett menned, és mindezt ki kellett kapcsolnod? Mennyire volt nehéz ezt megtenni? Sokan küszködnek ezzel.
Emmitt Smith: Könnyû, könnyû. Ha valakinek gondja van ezzel, az az õ hibája. Meg kell tanulniuk egyensúlyozni. Nagyobbrészt az érettségrõl szól. Megkülönböztetni a jót a rossztól. Hogyan teheti meg azt valaki, hogy hazamegy, és megüti a feleségét? Ez helytelen, nagyon helytelen. Mindenki tudja ezt. Egy férfinek nem szabadna ilyet tenni. Azt bántja, akit szeret. Szeretnie kell. Úgy értem, menjen, és dédelgesse, éreztesse vele, hogy nõ, hiszen ezt akarja. Amikor pályán vagy, azért vagy ott, hogy harcolj. De amikor otthon vagy, férjnek, szeretõnek, együttérzõnek kell lenned. Meg kell tanulni ezt az egyensúlyt! Amikor pályára lépsz, el kell fordítani a kapcsolót. Tudni kell, hogyan kell ez megtenni, az autó nem fog magától menni, valakinek vezetnie kell, érted. Ezt lehet józanul, és ittasan is, tenni, de nem az autó fog elütni valakit, hanem az, aki vezeti.
SLAM: Úgy hallom, Brian Dawkins az egyik legjobb ebben az egyensúlyban. A meccs alatt egy állat, hétközben pedig õ a legnyugodtabb ember a csapatban.
Emmitt Smith: Például õ is. Megvan az ideje a harcnak, és van olyan idõ is, amikor nem kell harcolni. Harcolni csak vasárnaponként kell. A többi 6 napon tenned kell, amit tenned kell. Készülni kell a csatára, majd haza kell menni, és a hát férfijának kell lenni.
SLAM: Mit gondolsz, az a Cowboys csapat, amiben te is játszottál, hogy bánt volna Terrell Owens-szel? Jimmy Johnson vezetõedzõ hogyan kezelte volna õt?
Emmitt Smith: Nem tudom, nem tudom. Jimmy megtalálta volna a módját. Nem hiszem, hogy elviselte volna a bohóckodásait. Terrell hajlamos rászállni egy edzõre, vagy játékosra. Jimmy ezt tûrte volna el. Elbeszélgetett volna vele a pálya szélén, és valamilyen módon megegyezésre jutottak volna. Õszintén gondolom, hogy Terrell szerette volna Jimmy-t, mert szerintem egyes fickók jobban reagálnak bizonyos fegyelmezésekre és tapasztalatokra, fõleg ha ezek minõségi helyrõl érkeznek. Amikor van egy edzõt, aki már járt itt-ott, és letett ezt-azt az asztalra, az ember beilleszkedik a rendszerébe. Amikor új edzõrõl van szó, és megpróbálja megmondani valakinek, hogy mit csináljon, de nem elég határozott, és kezdi elveszíteni, akkor mindenek vége.
SLAM: Melyik csapatot volt a legjobb érzés legyõzni? A Redskins-t? A Giants-et? Az Eagles-t?
Emmitt Smith: (mosolyog) Igen, igen, jó volt legyõzni a Redskins-t, imádtam. De még jobb volt, amikor Daniel Snyderé lett a Redskins, ennek számos oka van. Az egyik az, hogy õ azt hitte fel tud építeni egy csapatot csak azért, mert sok pénze van, hogy, megvásárolja a játékosokat. Ennél többrõl szól. Amennyire én tudom, egyáltalán nem humánus személy. Ha ezt látom valakitõl, szívesen bemosnék egyet neki. Utálom a nagyképûeket. Amikor valaki sóba hozza Snydert, azonnal a kevélység jut eszembe. Az baj, ha valakiben nincs együttérzés mások iránt. Mert nem nehéz együttérzõnek lenni, döntés kérdése.
SLAM: Mennyire volt nehéz a visszavonulás egy profi sportoló számára?
Emmitt Smith: Számomra nem volt nehéz. Hiányzik a pénz, a fizetési csekkek, ne értsetek félre, de az átmenet egyáltalán nem volt nehéz.
SLAM: Még egy kérdés. Jason Taylor még az NFL játékosaként vett részt a Dancing with the Stars-ban. Te jóval a visszavonulásod után vállaltad be. Megtetted volna, ha még aktív játékos vagy?
Emmitt Smith: Nem hiszem, hogy megtehettem volna. Nem tudom, hogy képes lettem volna-e rá. Azt hiszem, abban az évben, amikor a Redskins-hez igazolt, õ is rájött, mennyire nem tett jót neki, hogy elvállalta. Mert a Dancing with the Stars más testfelépítést, más tempót követel. Nem gyúrhatsz ezerrel a konditeremben, és ugyanakkor hajlékony is legyél. Ezek után kellet visszatérnie és nagyon kemény sportot ûznie.
SLAM: Bill Parcells elég dühös volt rá…
Emmitt Smith: Ezt Jason is tudja, de úgy gondolta, meg kell tennie.
SLAM: Aztán visszatért Miamiba…
Emmitt Smith: Igen, és jobb szezont is produkált. Ugyanis volt egy éve arra, hogy régi formájába lendítse a testét, megfelelõen eddzen, és felkészüljön a futballra. A táncmûsor elpuhít.
SLAM: Amikor te is belevágtál, gondoltad volna, hogy ilyen lesz?
Emmitt Smith: Az egész egy gyorstalpaló volt. A futballal természetesen végeztem, így nem jelentett gondot, hogy lefogytam. Tudtam, hogy kemény lesz, új tapasztalat, új technikák, és új táncok. De nagyszerûen éreztem magam.
SLAM: 15-20 évig emelgetted a súlyokat. Még mindig csinálod, vagy eleged lett belõle?
Emmitt Smith: Nem, nem súlyzózok. De kellene.
SLAM: Jól érzed magad?
Emmitt Smith: Rendben vagyok, jól érzem magam. Próbálok nem elhízni. Próbálok figyelni arra, amit megeszek, és néha csinálok egy kis kardio edzést, igyekszem jó formában maradni. De nem sietek sehova.
SLAM: Van valami kellemetlen emléked? Emlékszem, hogy ’95-be az Eagles kétszer is megállított 4. és 1-nél a kétperces figyelmeztetés után!
Emmitt Smith: Ó, igen, igen, emlékszem, hogy Houstonban a hosszabbításban elejtettem a labdát, akkor még az Oilers volt ott, és el is vesztettük a meccset. Elejtettem a labdát, õk megszerezték, végigmentek a pályán, TD-t szerzetek, és megnyerték a meccset. Emlékszem egy középiskolai, utolsó éves vereségre, kínos volt! Emlékszem a San Fran ellen elvesztett NFC döntõre, amikor a Niners védelmében Deion Sanders játszott, és nem tudtam a legjobb formámat hozni, mert térdínammal gond volt. Jó néhány vereségre emlékszem.
Fordította: Geczõ László
