Smith akkor 35 éves volt, utolsó két szezonját az Arizona Cardinals-nél töltötte, miután 13 évig volt a Dallas Cowboys meghatározó játékosa. Utolsó évében, akárcsak az elsõben, 937 yardot futott, és abban reménykedett, legalább még egy évet játszani fog. Azonban a Cardinals habozott vele kapcsolatban, így megkönnyítették Smith döntését. Mindent elért, amit lehetett, háromszor nyert Super Bowlt, 18,355 yardot futott és 164 TD-t szerzett, amik NFL-csúcsok. A Cowboys egy napos szerzõdést adott neki, hogy annak a csapatnak a tagjaként vonulhasson vissza, amelyért elképesztõen sokat tett. Jerry Jones, a Cowboys tulajdonosa akkor így nyilatkozott: „Hihetetlenül tisztelte a játékot már az elsõ naptól kezdve.”
Smith döntését napokig várták, mégis mindenki szomorúan hallgatta a bejelentést. Jerry Jones mellett ott állt Smith felesége, Pat is, és hallgatta, amint férje többoldalas listáról olvassa fel a neveket, akiknek köszönettel tartozik. Nem felejtette ki gyerekkori edzõit, és persze Daryl „Moose” Johnstont sem, aki hosszú ideig volt a Cowboys félelmetes fullbackje, számos lyukat nyitott a 22-es elõtt. „Fantasztikus élmény volt. A 15 évem, a 15 perces hírnevem véget ért” – mondta az egykori futó. Ez korántsem így van. Van még egy megálló, még egy élmény. Az Ohióban található Canton. Johnston a következõket mondta: „Ha azt kérdezik tõlem, ki minden idõk legjobb futója, részrehajló leszek. Mások talán 8-10 játékost is fel tudnának sorolni, de számomra mindig is Emmitt volt az.”
Pepper Johnson, a Giants néhai linebackere még mindig emlékszik az elszánt újoncra, aki 1990-ben a Floridáról érkezett a profik közé: „Egy srácot láttam, akinek démoni tekintete volt, egy srácot, aki szenvedéllyel játszott, aki remekül látott a pályán, egy kisembert, aki nagyot játszott. Emlékszem, hogy egyszer blokkolt, amikor blitzeltem, és miután ütközött velem, azt mondta: ’Ó, Pepper, ettõl megdöbbentél, nem igaz?’”
Smith játéka inkább következetes volt, mint látványos, olyan futó volt, akire rá lehetett bízni a rövid yardos helyzeteket is. 1991 és 2001 között, minden évben legalább 1.000 yardot, vagy többet futott. 1991 és 1993 között az NFL legtermékenyebb RB-je volt, majd 1995 újra sikerült neki. TD-k tekintetében sem maradt el a teljesítménye, 3-szor állt a liga élén. Utolsó szezonjában, Arizonában 937 yardot futott. Azonban káprázatos statisztikái ellenére 15 év alatt mindössze két nagyobb díjat nyert el: 1993-ban az NFL Legértékesebb Játékosa lett, ugyanabban az évben pedig a Super Bowlon kapta meg ugyanezt a címet. Meg is érdemelte, a döntõben 130 yardot futott és 2 TD-t szerzett a Cowboys 30-13-as gyõzelme során a Buffalo Bills ellen. Legnagyobb meccsét talán a Giants ellen játszotta, 229 yardot futott, nagyon fontos gyõzelmet szerezve, mindezt szakadt kulcscsont-vállcsúcsi ízülettel. Jones elmondta: „Emmitt soha nem felejtette el, hogy egy igazi csapat tagja volt, és ez a csapat mit jelentett számára. A helye a franchise-unkban mindig biztosított volt.”
Smith a 2005-ös Super Bowl elõtt 3 nappal jelentette be visszavonulását, tökéletes idõzítés attól a futótól, aki háromszor is megízlelhette a döntõ gyõzelem ízét azzal a csapattal, amelynek Troy Aikman és Michael Irvin is tagja volt. Sokan letaglózott a hír, amikor a kiváló RB a 2002-es szezon után távozott Dallas-ból, és úgy döntött, folytatja karrierjét, amely már túl volt a csúcspontján. Vörös madarat ragasztott a sisakjára, és félig üres stadionban játszott az izzasztó arizonai sivatagban. Darren Woodson, aki a Dallas-ban sokáig csapattársa volt, így emlékezett: „Sokan, beleértve engem is, nem akartuk, hogy menjen. Sokan mondtam neki, hogy gondoljuk át, mielõtt meglépi. De eldöntötte, hogy be akarja bizonyítani, maradt még benne valami.” Sérülésektõl akadályozva Smith 2003-ban 256 yardot futott, ami pályafutása legrosszabb teljesítménye, átlagban 2,8 yardot szerzett futásonként. Utolsó szezonja elfogadhatóra sikerült, de a Cardinals 6-10-es mutatóval nem jutott be a rájátszásba.
A futó, akit hamarosan beiktatnak a Hall of Fame-be, elmondta, semmit nem bánt meg, csak azt sajnálja, hogy utolsó célját, azt, hogy bejuttatja a Cardinals-t a rájátszásba, nem sikerült elérnie. A bejelentésen több száz ember között jelen volt Dennis Green is, a Cardinals akkori vezetõedzõje, akinek Smith szintén köszönetet mondott: „Meg akarom köszönni a Cardinals-nak, hogy engedtek játszani még két évig. Ez nagyon sokat jelent nekem.” Amellett, hogy az Arizona játéklehetõséget adott a ma már 41 éves futónak, siettették is visszavonulását azzal, hogy kijelentették, a következõ szezonra nem térhet vissza hozzájuk. Akárcsak két évvel korábban a Cowboys, a Cardinals is a fiatalabb futók mellett tette le voksát. Smith elmesélte: „Ez nagyban megkönnyítette a döntésemet. Van egy otthonom, a családom mellett a helyem.” Hozzátette, visszautasított néhány ajánlatot, lehetõsége lett volna máshol folytatni pályafutását.
Smith hosszú listájából két név emelkedett ki. Az egyik Jones, akit néhányan gúnyoltak, amiért 175 centis futót draftolt, akinek a sebességétõl nem igazán esett le senkinek az álla. A másik pedig Johnston, a közeli barát, aki a terem fala mellett állt a visszavonulás bejelentésén. Smith a következõket mondta, könnyeit törölgetve egy zsebkendõvel: „Daryl, halálomig szeretlek. Jóban és rosszban velem voltál. Nem tudom miért, de minden alkalommal, amikor eszembe jutsz, majdnem sírva fakadok.”
Amikor el kellett hagynia Dallas-t, a futó nem örült, de azóta minden rossz érzés, amely egykori munkaadója felé irányult, köddé vált. Smith hajszálcsíkos öltönyt viselt, természetesen kéket, a pódiumon lévõ két sisak egyikére helyezte kezét, majd könnyekkel küszködve mondta: „Nem tudják, milyen sokat jelent nekem ez a csillag.”
A néhai futó már akkor bejelentette, üzleti céljai vannak, amiket azóta meg is valósított, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cége igen sikeres. Azt is megfogadta, a játék közelében marad, és szeretne visszaadni valamit a rajongóinak. „Egy újabb fejezetet kezdek az életemben. Egy olyan fejezetet, amit már nagyon várok” – mondta Smith 2005-ben.
Fordította: Geczõ László
