Fotón: Jerome Harrison RB, Cleveland Browns
Nagy hõség, a játékosok izzadnak, holtfáradtan sétálnak le a nap végén a pályáról – sokaknak (de inkább a szerencsésebbeknek) errõl szól az edzõtábor. Vannak játékosok azonban, akik nem csak azért adnak bele mindent, hogy ne rontsanak renoméjukon, hanem azért is, mert szeretnék megszerezni a kezdés jogát. Itt csak az erõs élheti túl és csak egy ember lehet kezdõ, nincs vita. Szombaton indul be teljes gõzzel a Mike Holmgren és Eric Mangini által vezérelt Browns edzõtábora és itt is számos csatára számíthatunk, ezek közül emeltem ki szerintem a két legfontosabbat.
A futó poszt tipikusan az a poszt volt korábban az NFL-ben, ahol csakis egy kezdõ volt, õ cipelte a csapatot a meccsek során és csak néha-néha lépett helyébe a cserejátékos. Azonban ez a trend az utóbbi években megfordulóban van és a csapatok gyakran alkalmaznak két futót, sõt nem ritkán hárman is megfordulnak a gyepen egy-egy találkozó alkalmával. Azonban minden csapatnak van egy elsõ számú RB-je, akire nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a szezon során. Nincs ez másképp Clevelandben sem, ahol Jerome Harrison és Montario Hardesty küzd a kezdés jogáért. Sokan lette Harrison szurkolók a tavalyi szezon utolsó három találkozója után, hiszen az RB úgy játszott azokon a meccseken, mint egy igazi sztárfutó, így némi elõnnyel indul Hardesty-vel szemben. Utóbbi kivételes testalkatához kivételes sebesség is párosul, így minden eszköze megvan ahhoz, hogy bizonyítsa rátermettségét az edzések során. Azonban felvetõdik két fontos dolog is: elõször is, ha a Browns vezetõi minden hitüket Harrisonba vetették volna, akkor már régen felajánlottak volna neki egy hosszú távú, zsíros kis szerzõdést, másodszor pedig nem adtak volna fel három draft picket azért, hogy elõrébb kerüljenek és megszerezzék Hardesty-t az áprilisi drafton. Az újoncot igen kedvelték korábbi csapatánál, hiszen munkamorálja az egekben volt és sérülten is meggyõzõen játszott, azonban ez kicsit visszájára sült el idén, hiszen három térdmûtétje is volt, így néhány NFL csapat inkább jobbnak látta, ha nem õt választja. Mindkettejüknek van még egy kis ideje arra, hogy a legjobb tudásuk szerint játsszanak az edzéseken és lenyûgözzék az edzõket.
Az irányítók szempontjából sem mindegy, hogy milyen képességû futó lép mögöttük a pályára, hiszen egy jó RB nagyban megkönnyíti a QB dolgát. A kérdés csak az, hogy kinek a dolgát fogja megkönnyíteni a futó? Jake Delhomme-ét vagy Seneca Wallace-ét? Ugyan az eddig tett nyilatkozatok azt sejtetik Delhomme lesz a kezdõ, de ne felejtsük el, hogy Wallace a ‘Hawks-ból érkezett, ahol több évig szolgált Hasselbeck cseréjeként, és nem mellesleg a csapatot abban az idõszakban Holmgren vezette. Az irányító poszt az idén sem lesz erõssége a clevelandi gárdának, nincs egy olyan irányítójuk sem, akire a jövõben is támaszkodni tudnának, a vezetõk pedig kijelentették, hogy az újonc QB-ket nem fogják játszatni idén. Így valószínûleg Delhomme és Wallace között fog eldõlni az elsõ számú irányító személye és megítélésem szerint mindkettejüknek ugyanannyi esélye van arra, hogy befutó legyen. Delhomme az utóbbi két évben küszködik, kevésbé passzol olyan dinamikusan és pontosan, mint korábban és nem is túl mozgékony. Éppen ezért lehet esélye Wallace-nak, aki igazán mozgékony és ezért a bootlegekben és az esetlegesen elõforduló wildcat formációkban nagy hasznát vehetik. Pontosságán neki is van mit javítani, és nagy hátránya, hogy nem rendelkezik túl nagy tapasztalattal – hacsak nem a cserepadon üldögélésrõl beszélünk.
Reméljük az edzõtábor végére pontosan tudni fogjuk, hogy kire számít nagyobb mértékben Mangini a RB és a QB poszton. Utóbbi poszton jól meg kell fontolniuk döntésüket, míg meggyõzõdésem szerint nem választhatnak rosszul Harrison és Hardesty közül.
