Fotón: Don Coryell
Visszatérõ motívuma volt ez a mondat a Coryellnek rendezett szertartáson, aki jelentõs újítója volt az NFL-nek, mégsem került be végül, az idei Fame-erek közé, annak ellenére, hogy jelölve volt.
Dan Fouts vagyok, sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de jól beszéltél John Madden” – folytatta a beszédek sorát Fouts. Fouts, a Chargers irányítójaként játszott az Air Coryell rendszerben, a kései ’70-e és a korai ’80-as években. Míg Gibbs a ’60-as évek elején volt Coryell játékosa a San Diego State-nél, késõbb segédedzõk voltak a Maddennel az Aztékoknál. Madden késõbb a Chargers riválisánál, a Raiders-nél lett vezetõedzõ.
Az egybegyûlt játékosok megemlékeztek arról, hogy a mester több volt mint egy zseni vagy egy „õrült tudós”, ahogyan Miles McPherson hívta õt. Felidézték hûségét, játékosai, edzõi és a családtagok irányába. Méltatták versenyképességét és tulajdonságát, amivel feltüzelte a játékosok haragját, a következõ ellenféllel szemben. Gibbs felidézte a hírhedt esetet, amikor a veterán edzõ narancsot dobált játékosaira félidei beszéde közben.
A legtöbb beszéd kihangsúlyozta, az edzõnek a Hall of Fame-ben a helye. Bár a nagy öreg nem nyert soha Super Bowlt, ötleteinek, újításainak hatása a futballra tagadhatatlan, érdemei elévülhetetlenek. Coryell az elsõ edzõ akinek mind a fõiskolai, mind a profi futballban sikerült 100 gyõzelmet elérnie.
„Ami a Hírességek Csarnokát illeti, ahogyan az edzõ [Madden] mondta, mi Don miatt lehetünk ott. Ez nem kérdéses” – mondta Fouts. „De ne aggódjunk, õ is ott lesz. A szavazók jól fognak dönteni” – folytatta a kétezer összegyûlt tapsa közepette. „Nem lenne nagyszerû, ha fognánk ezt az ünnepséget, ezt az érzést és elvinnénk Ohioba, Cantonba egy nap?”
