A kért oldal néhány másodpercen belül betöltődik
Hirdetés átugrása
Heszperidák 970×550
Polacsek 970*250
Vajdapair-hja-300×300

RUSSELL A TÖRTÉNELEM ELLEN

acapella 640×480

Fotón: JaMarcus Russell QB

JaMarcus Russell a 2007-es Draft 1. választottja volt. Természetesen egyik játékos sem vág neki az NFL-nek nagyobb elvárásokkal, mint az, akit elõször hoznak el. És persze, az NFL-ben egyik poszton játszó embertõl sem várnak el olyan sokat, mint az irányítótól. Ezek olyan követelmények, amelyeknek mostanában csak nagyon kevesen tudnak eleget tenni. De kevesen, sõt, talán senki nem bukott el olyan látványosan, mint Russell. Ha egyetlen számszerû ténnyel akarjuk jellemezni Russell haszontalanságát, amit egy NFL-csapat élén bizonyított, legyen ez a 18-as szám. Három NFL-szezon alatt az irányító ennyi touchdown-passzt adott. Tizennyolcat. Ha szegényes teljesítménynek tûnik, fõleg egy olyan játékostól, akivel kapcsolatban annyi reményt és elvárást támasztottak, akkor szegényes is. Az NFL modern történelmében egyetlen kezdõ irányító sem produkált ennyire kevés TD-t, miután 3 évet töltött az NFL-ben.

Ennek fényében nézzük meg az összes olyan irányító teljesítményét, akiket a Super Bowl létezése óta a Draft 1. helyén választottak ki. Russell számai kiemelkedõen silányak, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy sosem volt ennyire könnyû passzolni, mint a modern NFL-ben.

Az irányítók, akiket a Super Bowl-éra óta az 1. helyen draftoltak:

Játékos

Draft

Csapat

Sikeres

Próbálkozás

Százalék

Yardok

Passzok átlaga

TD

INT

Mutató

J. Russell

2007

OAK

354

680

52.1%

4083

6.00

18

23

65.21

Alex Smith

2005

SF

435

800

54.4%

4679

5.85

19

31

63.54

Eli Manning*

2004

SD/NYG

690

1276

54.1%

8049

6.31

54

44

73.17

C. Palmer

2003

CIN

932

1461

63.8%

10768

7.37

78

43

91.49

David Carr

2002

HOU

685

1205

56.8%

8136

6.75

34

42

72.47

Michael Vick

2001

ATL

331

634

52.2%

4306

6.79

22

14

76.26

Tim Couch

1999

CLE

632

1068

59.2%

6970

6.53

39

43

73.99

P. Manning

1998

IND

1014

1679

60.4%

12287

7.32

85

58

85.38

Drew Bledsoe

1993

NE

937

1756

53.4%

10556

6.01

53

58

67.9

Jeff George

1990

IND

640

1125

56.9%

7025

6.24

33

40

70.47

Troy Aikman

1989

DAL

618

1055

58.6%

7082

6.71

31

46

70.5

V. Testaverde

1987

TB

551

1111

49.6%

7454

6.71

38

63

59.14

John Elway*

1983

Balt/Den

664

1244

53.4%

8152

6.55

47

52

69.04

S. Bartkowski

1975

ATL

236

511

46.2%

3135

6.14

20

37

49.01

Jim Plunkett

1971

NE

520

1059

49.1%

6904

6.52

40

58

59.94

T. Bradshaw

1970

PIT

433

899

48.2%

5556

6.18

31

58

52.58

*Az elsõ csapat draftolta, de csere által gyorsan a másodikhoz került.

Történelem alapján alkalmatlan
Eddigi három NFL-szezonja alatt Russell reménytelenül ügyetlen volt. A 18 TD-passz mind a 16 irányító között a legrosszabb. A 4.083 yard is majdnem a legrosszabb, Bartkowski dobott kevesebbet. A passzonkénti 6 yardos átlag is az utolsó elõtti, Alex Smith produkált rosszabbat. Az 52,1%-os pontosság az utolsó elõtti azok között, akiket 1978 után draftoltak. Csak Testaverde küszködött jobban a pontossággal. A próbálkozások és a sikeres passzok is az utolsó elõttiek az 1978 óta profivá lett 1/1-es irányítók között, csak Vick „büszkélkedhet” rosszabb számokkal. Ha ezeket egyben nézzük, láthatjuk miért ekkora bukás Russell, és miért ekkora a Raiders-rajongók csalódottsága.

Gondok az Öbölben
A San Francisco-öbölben biztos van valami az ivóvízben. Russell nem az egyetlen, aki ott bukott meg. Sõt, egyesek szerint Alex Smith sokkal rosszabbul teljesít az NFL-ben, mint Russell, legalábbis az elsõ 3 szezonjában ez volt a helyzet. A passzonként szerzett yardok átlagát tekintve Smith a fenti lista utolsó helyén áll, három szezon alapján 5,85-ös az átlaga. A TD-százaléka is a legrosszabb (2,4%). Smith az elsõ három szezonjában csak 19 TD-passzt adott, ami csak eggyel jobb Russell utolsó helyénél. De Smith-nek 120 próbálkozással több kellett ahhoz, hogy ezt a plusz egy TD-t összehozza. A különbség viszont az, hogy a Raiders volt annyira okos, hogy 3 szezon után kitegye az irányítóját. A 49ers hagyta, hogy Smith még ott lebzseljen, és most is úgy tûnik, kitartanak mellette, és David Carr mellett is, aki szintén nem teljesített az elvárásoknak megfelelõen pedig 2002-ben 1/1-esként draftolták. Ez nem túl jó jel azon Niners-szurkolók számára, akik Joe Montana és Steve Young játékán nõttek fel. Smith a 2008-as évet, 4. NFL-szezonját a sérültek között töltötte, de 2009-ben játéka már biztató jeleket mutatott: 10 meccs alatt 18 TD-t passzolt, 81,5-es passer ratinget hozott össze, ami majdnem eléri a liga 2009-es átlagát.

Az NFL-csapatok nem látnak jól a Drafton
A 2010-es NFL Draft után a Cold, Hard Football Facts egyik olvasója mutatott rá, hogy az NFL-csapatok mostanában nem veszik észre a nagyszerû játékosokat, illetve nem azokat választják ki az 1/1-es pickekkel. Évekkel ezelõtt nagy volt a valószínûsége, hogy az 1. draftjoggal találnak egy pro bowlert, esetleg egy késõbbi Hall of Fame-tagot. Az utóbbi években viszont elég rosszul draftoltak a csapatok. Több a bukott, mint nagy játékos. Ez a tény még érdekesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy manapság a csapatok több idõt, energiát, pénzt és kutatómunkát fordítanak a játékosok utáni vizsgálódásra. Ennek ellenére észrevehetõen visszaesett a képességük a nagyszerû játékosok begyûjtésére. Ez a fenti listán is igen jól látszik, ahol kezdõ irányítók szerepelnek.

Terry Bradshawtól kezdve, aki a Super Bowl-éra elsõ 1/1-es irányítója volt, Peyton Manningig, aki a 9. ilyen QB, az NFL-csapatok egész jól választották ki azokat az irányítókat, akik képesek voltak magas szintû teljesítményre a profik között. Bradshaw Hall of Fame-tag, aki 4 Super Bowlt nyert. Plunkett nehéz kezdés után kétszer nyert döntõt. Bartkowskinak sem volt könnyû, de végül a Falcons egyébként homályos történetének legjobb irányítója lett. Elway Hall of Fame-tag. Testaverde 21 szezonon keresztül játszott. Aikman Hall of Fame-tag. Bledsoe hasznos, és néha termékeny NFL-irányító volt, három csapatnál játszott, és egyszer fõcsoport-döntõt nyert. És persze Peyton Manning arra hivatott, hogy az összes rekordot megdöntse, és máris biztos, hogy az elsõ szavazás során bejuttatják a Hall of Fame-be. Az 1970 és 1998 között elhozott 9 irányító közül George volt az egyetlen kudarc. 1999-ben Tim Crouch-al kezdtek szétesni a dolgok. Michael Vick pályafutása göröngyösre és ellentmondásosra sikerült. Carr is csalódást okozott. Carson Palmer, habár termékeny, sérülésekkel bajlódott, manapság is régi formájának visszanyerésén dolgozik. Eli Manningnek egyetlen fényes pillanatát mindenki ismeri, de egyébként fantáziátlan NFL-irányító. Smith is a kudarc elõl próbál menekülni. Aztán ott van Russell.

Ahogy említettük, manapság az NFL-csapatok több pénzt költenek a Draftra, mint bármikor, mégis rosszul sül el. Magyarázatul szolgálhat egy elmélet, miszerint a csapatok nyilván rossz változókat vizsgálnak meg, például a Combine-nak sincs értelme. És kerülik a régi, alapvetõ dolgokat, pl.: látta már valaki, hogy a srác tényleg tud játszani?

Russell elõtt állhat még jövõ
A Raiders végre rájött, hogy a profik között Russell nem képes teljesíteni. A történelem alapján is alkalmatlan. Nehéz ezt beismerni egy olyan csapatnak, amely annyi mindent tett fel egyetlen játékosra, de minden csapat ezt teszi, amikor a Draft legelsõ helyén választ irányítót. De Russell elõtt még mindig állhat valamilyen jövõ a pályafutás szempontjából. Két NFL-szezon után Bradshaw-ról is azt hitte mindenki, nem fogja sokáig húzni az NFL-ben. 7,8-es INT-százaléka magas volt még abban a korszakban is, amikor õ játszott. De a 3. évében a Steelers nyerni kezdett (1972-ben 11-3-as mutató, és abban a szezonban megnyerték a franchise elsõ rájátszás-meccsét. A történet vége már ismert. Plunkett 3 éven keresztül jól játszott, de a 4. és 5. évében New Englandben szétesett. Késõbb a Raidershez került, a csapat akkoriban még feltámasztotta a pályafutásokat, nem romba döntötte. Plunkett Oaklandben bravúrosan játszott, két Super Bowlt nyert.

Testaverde elég rosszul játszott. Három év alatt összehozott 59,1-es passer ratingje még Plunketténél is rosszabb volt. Akkoriban játszott, amikor Dan Marino robbanásszerûen megváltoztatta az irányítók statisztikáinak számait. De passzainak felét sem tudta célba juttatni, az 1980-as évek elvárásaihoz képest is hihetetlenül pontatlan volt. És nem tudta megállni, hogy ne adja el a labdát: 33 meccs alatt 63 INT-et dobott, mindezt az elsõ 3 szezonja során, sõt 2. évében 35-ször adta el a labdát, többször, mint bárki az NFL történetében. Az AFL-ben George Blandának 42-szer sikerült ugyanez 1962-ben az Oilers-szel. Ma Testaverde az INT-ek örökranglistáján a 4., 267 labdaeladással, csak Brett Favre (317), Blanda (277), és az AFL irányítója, John Handl (268) elõzi meg. De Testaverde valahogy mégis átszerencsétlenkedett 21 évet az NFL-ben, igaz, hét csapat kellett hozzá. 1998-ban a Jets-szel még 12-1-es mutatót is összehozott, és AFC bajnoki döntõbe vezette a csapatot. Az eladott labdák továbbra is kísértették, négyszer állt a liga élén ebben a kategóriában. Hogy valami jót is mondjunk, ma a 8. azon a listán, amely a legtöbb TD-t szerzõket tömöríti, 275-ször kapták el a passzát az end zone-ban, és 46.233 yardjával 7. a legtöbb yardot passzolók listáján. Nem rossz teljesítmény egy olyantól, aki 3 NFL-szezon után hatalmas csalódás volt. Sõt, egyes mutatók alapján még rosszabb volt, mint Russell. Ez egy jel lehet, amely arra utal, Russell talán, ismétlem, talán még össze tudna rakni egy karriert, ha egy kicsit is érdekelné a dolog, és akadna egy kellõképpen kétségbeesett GM vagy vezetõedzõ, aki hajlandó lenne leigazolni. Ahogy a 49ers is bebizonyította, kétségbeesett csapatok kétségbeesett dolgokat tesznek, hogy irányítóhoz jussanak.

Fordította: Geczõ László

Akár most, akár a későbbiekben a "Süti beállítások" gomb megnyomásával módosíthatod a beállításaidat. A későbbiekben ezt a funkciót a főoldal alján találod.
Cookie beállítások