Fotón: Jared Allen DE, Minnesota Vikings
Szóval, hogyan alakítja át ez a védõfalak erõsorrendjét? Mindenképpen megnehezíti a sorrend kialakítását, hiszen más összetételû csoportokat kell összehasonlítani. A 3-4-ben a falat általában olyan játékosokból alakítják ki, akik nagydarabok, nem atletikusak. Nem sok Jared Allen vagy Dwight Freeney játszik a 3-4-es sémában. Az ok: abban a felállásban linebackerek lennének, olyanok, mint DeMarcus Ware Dallasban. Ezért minden bizonnyal lesznek, akik az alábbi erõsorrenddel nem értenek egyet, már csak azért sem, mert aki összeállította, inkább a 4 falemberes védõfalat preferálja. Ennek ellenére a legjobb 9-ben mégis található négy olyan csapat, amely a 3-4-es felállást használja. Nézzük:
- Minnesota Vikings:
Ha a liga legjobb defensive endje (Jared Allen), és talán a 4-3-as séma legjobb defensive tackle-je (Kevin Williams) a tagjai egy falnak, igen imponáló tud lenni az egység. Ha még hozzávesszük Pat Williamset, aki 37 évesen a liga egyik legjobb futás-megállítója, és Ray Edwardsot, aki szintén jó passz-siettetõ, olyan falat kapunk, amely gyakorlatilag bármit képes végrehajtani, amire szükség van. Azonban DE poszton nem nagyon van minõségi csere, és azt sem lehet tudni, a két Williams le fogja-e valaha tölteni 4 meccses felfüggesztését, a StarCaps-ügy ugyanis még folytatódik. - Baltimore Ravens:
Ahogy fent is említettük, nehéz elõre sorolni a 3-4-es védelmet használó csapatokat, mert nekik általában nem az a dolguk, hogy siettessék az irányítót, és nem is nagyon teszik meg. Viszont elõkészítik a munkát a linebackerek számára. Ugyanez a helyzet a Ravens-szel, de õk képesek a fal egyik végén elég passz-siettetést kicsikarni az idõsödõ Trevor Pryce-ból. A Ravens védõfalának nagysága mégis a komiszságukban rejlik, az élen Haloti Ngatával. Egyszerûen szólva, egyszerûhalandók nem tudják megblokkolni. Nem az emberi fajhoz tartozik. Õt valószínûleg egy építészmérnök tervezte, salakbetonból készült, amit bevontak némi hússal. Mellette ott áll Kelly Gregg, aztán ott van a szintén nagytermetû Terrence Cody újonc, így meg végképp félelmetesen néz ki a védelem elsõ sora. - New York Giants:
Tavaly Justin Tucknak mindig volt valami baja, és Chris Canty sem volt soha egészséges, ráadásul elvesztették Steve Spagnuolo védelmi koordinátort, így kijelenthetõ, egyik csapat védõfala sem lépett hátra annyit, mint a Giantsé. Siránkozásával Osi Umenyiora DE sem lendítette elõre a dolgot. Azonban ennek a falnak vannak a legjobb cseréi, a Drafton megszerezték Jason Pierre-Paul DE-t. Még mindig látszik rajtuk Michael Strahan hozzáértésének hiánya, de szép lassan visszatérnek oda, ahol 2007-ben abbahagyták. - Indianapolis Colts:
Dwight Freeney-vel és Robert Mathis-szel talán itt van a liga legjobb DE-párosa. Tulajdonképpen Mathis a legtöbb csapatnál nagyon jól beválna a jobboldali end poszton, de Indy-ben inkább azzal keresi meg a kenyérre valót, hogy a védelem baloldalán jobboldali tackle-öket kínoz. Néhány kritikus szereti felhívni a figyelmet arra, hogy a Colts ritkán állítja meg a futást a line of scrimmage elõtt, õk azonban elfelejtik, hogy ez szándékosan van így. Amellett, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a gyorsaságra, és a passz-siettetésre, amitõl John Teerlinck, a védõfal edzõje boldog, a Colts egyszerûen nem tartja fontosnak a futások korai megállítását. Ha az irányító felé rontva elkapják a futót, hát legyen. A fal közepe évek óta nem volt ilyen jó, és az újonc Jerry Hughes megszerzésével a DE poszton is megfelelõ a mélység. A sokoldalú Raheem Brock elvesztése gond lehet, de nem eget rengetõ. - Dallas Cowboys:
Minden tiszteletünk a New England Patriots Vince Wilforkjáé, de Jay Ratliff lett a 3-4-es felállás legjobb nose tackle-je. A legfontosabb különbség, hogy Ratliff képes áttörni, és siettetni az irányítót, jobban, mint bármelyik másik NT. Wilfork, aki egy szörnyeteg tud lenni, amikor tartani kell a lyukat, talán képes lenne hasonlóra, ha a Patriots megengedné neki, de nem engedi. Így Ratliffre megy a szavazat. Marcus Spears baloldali end néhányszor már megvillantotta kiválóságát, Igor Olshansky jobboldali end pedig túltette magát rosszul sikerült 2008-as szezonján, és 2009-ben jól játszott. Ez a páros remekül készíti elõ a terepet DeMarcus Ware és Anthony Spears külsõ LB-knek. - Pittsburgh Steelers:
Az NFL-ben szinte mindenki arról beszél, hogy mennyire öregszenek a Steelers játékosai. Ezt mondták 2008-ban is, amikor a csapat megnyerte a 6. Super Bowlját. Rendben, a Steelersnél örege játszanak, és például Aaron Smith defensive end is sérülésbõl lábadozik. De ha egészséges lesz, és Casey Hampton nose tackle is ki tudja hozni magából a maximumot, a mélység elég jó lesz ahhoz, hogy még egy évig kiválóan mûködjön a 3-4-es séma. Ziggy Hood másodéves, kötelezõ tõle a további fejlõdés, és az sem tenne rosszat, ha a Steelers elkezdene draftolgatni néhány fiatalt. - Chicago Bears:
Ez a helyezés nagyban függ Julius Pepperstõl, aki a liga legjobb defensive endje tud lenni, amikor úgy dönt. Nagyban függ Tommie Harristõl, is hogy ugyanaz lesz-e, aki a sérülései, és mentális kisiklása elõtt volt. Ha ezek megtörténnek, mindenki más is jobb lesz, fõleg Mark Anderson DE. A cserék képességei megkérdõjelezhetõek, de ha két sztár van egy csapatban, nagy eséllyel nem lesz gond a védõfal munkájával. - New Orleans Saints:
A Saintsnek egyetlen olyan védõ falembere sincs, akitõl leesne az ember álla, de sok nagyon jó játékosuk van, mint Will Smith DE, Sedrick Ellis T, és Anthony Hargrove, a sokoldalú csere. Az egység elég vegyes ahhoz, hogy Gregg Williams védelmi koordinátor sokszor 3-4-es sémát használjon a Super Bowlon. A bajnokokhoz idén Alex Brown, a Bears néhai DE-je csatlakozott, Bobby McCray pótolja, érkezése mérsékelt fejlõdésnek tekinthetõ. - Washington Redskins:
Egészen biztos, hogy ebben a sorrendben esni fog pár helyet a Redskins a szezon kezdetéig, hiszen annyi esélye van annak, hogy Albert Haynesworth T-el kezdik az idényt, mint annak, hogy Tony Hayward, az olajszennyezést okozó cég, a BP vezérigazgatója Louisiana partjainál vásárol házat. Ez szomorú, mert ha Haynesworth végre visszatérne az edzésekre, Mike Shanahan vezetõedzõ pedig elfelejtené az ötletét, miszerint Haynesworth-nek nose tackle-t kell játszania, a Redskins fala igen jó lehetne. Sõt, az egész védelemnek jobb lenne, ha kidobnák a 3-4-et, és 4-3-at játszanának. A játékosállományból adódóan ez az erõsségük, és így Haynesworth is Maake Kemoeatu mellé állhatna fel, félelmetes tackle-párost alkotva. Vonnie Holliday megszerzése jó döntés volt. - New England Patriots:
A Patriots vezetõsége azon aggódik, hogy Vince Wilfork, most hogy megkapta a nagy pénzt, elkényelmesedik. Annak senki nem örülne, hiszen Wilfork a legjobb nose tackle, akit Bill Belichick valaha is edzett. Wilfork, ha még dolgozik az ügyön, könnyen bekerülhet a Hall of Fame-be. Ennél fontosabb most, hogy a Patsnek szüksége van rá, hogy egy olyan fal vezére legyen, amely komoly hanyatlásnak indult. Tavaly elcserélték, Richard Seymourt, Jarvis Green, a kiváló csere sincs már ott, így Wilforkon kívül már csak Ty Warren az egyetlen, aki bizonyított is. Mike Wright és Damione Lewis biztosítják a mélységet, a másodéves Ron Brace-nek pedig sokkal többet kell nyújtania szegényes újonc éve után. - Houston Texans:
Ha egy csapatnál Mario Williams a kezdõ defensive end. Bármelyik csapat ellen nyugodt szívvel lehet kiállni. Sõt, a Texans védõfala szinte csak Williamsnek köszönhetõen került be az erõsorrend elsõ felébe. Röviden, õ egy szörnyeteg, a lyukak tartásában és az irányító siettetésében egyaránt. Most már a többieknek is kellene kezdeniük egy folyamatos szinten játszani, ebben a másik DE-nek, Antonio Smith-nek, és Amobi Okoye tackle-nek kell az élen járniuk. - Cincinatti Bengals:
Talán a liga egyik csapata sem gyûjtött össze annyi csiszolatlan gyémántot, mint a Cincy, hiszen tavaly megszerezték Michael Johnsont, idén pedig Carlos Dunlapet. Õk elég jók ahhoz, hogy hamar felküzdjék magukat a kezdõk közé, de elég lusták is ahhoz, hogy akár két éven belül a ligán kívül találják magukat. Domata Peko a legjobb belsõ falember, azok között, akikrõl szinte sohasem hallani, Tank Johnson élete végre rendbejött, és Robert Geathers DE épp elég tehetséges ahhoz, hogy veszélyes legyen. És ami még fontosabb, a Bengals visszakapja Antwan Odom DE-t, aki 8 sacket szedett össze, mielõtt tavaly a 6. játékhéten sérülés miatt befejezõdött a szezonja. - Philadelphia Eagles:
Philadelphiában a Bengals védõfalának keleti verziója található, azonban könnyen lehet, hogy egy nagy ugrással idén megelõzik a Cincinatti, és sok más csapat egységét. Ha egyenként nézzük meg õket, nem tûnnek annyira kiemelkedõnek. Trent Cole DE, aki a csoport legjobbja, alulméretezett és látszólag nem robbanékony. Brodrick Bunkley és Mike Patterson tackle-ök nem elsöprõek. A túloldalon Darryl Tapp és Juqua Parker kombinációjától sem lehet izgalomba jönni. De amikor együtt vannak, tényleg nagyon jó egységet alkotnak. Nem sztárok, de nem is olyanok, akikre nem kell figyelni. - Atlanta Falcons:
John Abraham DE már nem ugyanaz, mint régen, de még mindig nagy sebességgel tud az irányítóra rontani a fal szélérõl. A gond az, hogy a Falcons védõfalának közepérõl nem érkezik annyi segítség, hogy Abraham többször kerüljön ilyen helyzetbe. Ez fõleg akkor volt igaz, miután tavaly sérülés miatt elvesztették az újonc Peria Jerry tackle-t. Ha Jerry visszatér, mindenki jobb lehet, még Jamaal Anderson DE is, akinek épp, hogy víz felett van a feje. - New York Jets:
Dicséret jár a Jetsnek, amiért tavaly sikerült túlélniük Kris Jenkins nose tackle elvesztését, aki Jay Ratliff és Vince Wilfork nyomában jár. Sione Pouha, a cseréje, kiemelkedõ munkát végzett a helyettesítés során. És dicséret jár Shaun Ellis DE-nek is amiért az elmúlt 4 évben sikeres munkát végzett a 3-es-sémában annak ellenére, hogy sokkal inkább egy 4-3-as felállásba illene. Méretéhez képest hatalmas ereje van, ami megengedi neki, hogy belül is többet játszhasson. Az a baj ezzel a védõfallal, hogy nincs túl sok csere, és Vernon Gholston is katasztrofálisan játszott endként. Amilyen jó munkát végzett Eric Mangini, az egykori vezetõedzõ, amikor kiválasztotta Darrelle Revist, épp annyira nyúlt mellé 2008-ban az elsõkörös Gholstonnal, egy olyan játékossal, aki egyszerûen nem szereti annyira a futballt. - Detroit Lions:
Sok olvasó erre azt fogja mondani, egyszerûen csak belezúgtunk az idei Draft 2. pickjébe, Ndamukong Suh-ba, és a Lions védõfalának a 35. helyen kellene állnia egy 32 csapatos ligában, hiszen sokak szerint az Alabama, a Florida és a USC is jobb egységgel rendelkezik. Lehet gúnyolódni, de Suh személyében a Lions nem csak egy nagyszerû játékost szerzett, de Kyle Vanden Bosch DE és Corey Williamson T megszerzésével sok év után végre igazi fallá állhatnak össze. - Arizona Cardinals:
A Cardinals az idei szezonban a 3-4-es védelmi sémát fogja használni, ami valószínûleg okos döntés, miután a veterán Bertrand Berry elhagyta a csapatot. Berry nem volt kimagasló, de a 4-3-ra termett. A probléma az, hogy Calais Campbell DE, aki tavaly nagy lépésekben fejlõdött, 7 sacket szerzett, és Darnell Dockett tackle igazából jobban illenek a 4-3-ba. Viszont a 187 centis, 147 kilós újonc, az elsõkörös Dan Williams inkább nose tackle-nek való, ráadásul védõjátékos létére nagyon rövid karjai vannak. De a Cardinalsnál legalább a fal közepén megfelelõ mélység van Gabe Watson és Alan Branch személyében. - Tampa Bay Buccaneers:
Rögtön az elején el kell ismerni, hogy a Bucsnál nincs olyan defensive end, aki említésre méltó lenne. Ott van Tim Crowder és Stylez G White, de nem lehet nem szeretni, amit a Tampa Bay az idei Drafton az elsõ két pickjével tett. Elhozták Gerald McCoy tackle-t, majd Brian Price-ot. Ha még egy évet ki tudnak préselni Chris Hovan veteránból, legalább nem kapnak annyi futott yardot, mint tavaly (átlagban 158,2 futott yard meccsenként, a liga legrosszabb eredménye). Ráadásul McCoy-nak Warren Sapp-szerû hatása lehet azáltal, hogy jobbá teheti a körülötte játszókat, így könnyebb jó DE-ket találni. - San Francisco 49ers:
A 49ers Aubrayo Franklin nagyságára hivatkozva szereti átverni az embereket. Jó játékos, de inkább olyan, mint a Bengals Domata Pekója, aki kemény, és keményen dolgozik. Marad Isaac Sopoaga és Justin Smith DE, akik mindketten erõsek. Smith borzalmasan túl van fizetve, de az NFL szabadügynökségében elõfordul az ilyesmi. - Green Bay Packers:
Az elmúlt 4 év során Green Bay a kiaknázatlan képességekkel rendelkezõ védõ falemberek otthona lett. Úgy tûnik, Cullen Jenkins soha nem képes megõrizni testi épségét, Johnny Jolly pedig nem képes távol maradni a bajtól. B.J. Raji tavaly újoncként nem tudott következetes teljesítményt nyújtani, Justin Harrell pedig nem sokat mutat. Egy szó, mint száz, nem jó jel, amikor az utazó Ryan Pickett a legstabilabb embere a védõfalnak. Igaz, Rajinak még van ideje fejlõdni, de ha a többieknél nem következik be ugrásszerû változás a jó irányba… - Kansas City Chiefs:
Tyson Jackson és Alex Magee esetében itt is nagy a fejlõdés lehetõsége. Azonban nehéz úgy megítélni egy védõfalat, ha ritkán játszanak olyan meccset, hogy az ellenfél támadócsapata kockázatok vállalására kényszerül. Ez azért van, mert tavaly a Chiefs támadói nem hozták nehéz helyzetbe az ellenfeleket. De amikor a Jackson, Magee, az egykori 5. körös Glenn Dorsey, és a veterán Ron Edwards összesen csak 3 sacket produkálnak, az egyszerûen nem jó. Még a 3-4-es felállásban sem. - Jacksonville Jaguars:
Jack Del Rio vezetõedzõ végre teljesítette hároméves tervét, ami az volt, hogy elõbb Marcus Stroud, majd John Henderson tackle-öktõl megtisztítsa öltözõjét. Hajdanán ezek a fickók egy olyan falat alkottak, amely a Jaguars védelmének alapját képezte. A Jags most Derrick Harvey De, és az újonc tackle, Tyson Alualu képére próbálja újraépíteni a védõfalat. Ez csak egy feltevés, de Harvey talán jobban illene egy 3-4-es sémába, ahol nem lenne annyira nyilvánvaló, hogy passz-siettetésnél nem robbanékony. Kár, hogy a Jags csak a 4-3-at játszik. - Denver Broncos:
Nos, ha valaki azt mondaná, Justin Bannan, a korosodó Jamal Williams és Jarvis Green a cseréi egyik csapat védõfalának, azt válaszolnánk, ott egészen biztosan képes valami jóra a fal. De Denverben az edzõtábor kezdete elõtt õk alkotják a kezdõk névsorát, így sajnos azt kell mondanunk, van okuk aggodalomra a szurkolóknak. Nem is kevés. Talán Williams egy évig képes lesz egészséges maradni, és pro bowler formáját is visszanyerheti valamilyen szinten, de ez egy nagy „talán”. Legalább a cserepadon ott ül Ronald Fields és Marcus Thomas. - Oakland Raiders:
A két évben, amióta akkor rekordnak számító, 7 éves, 50,5 millió dolláros szerzõdését aláírta, Tommy Kelly tackle összesen 5,5 sacket produkált, tavaly csak egyet. Bizony, egy 16 meccses szezonban mindössze egyet. Kelly idén is visszatér, a Raiders pedig Richard Seymourral fog kísérletezni a baloldali end poszton, de nem számítsunk arra, hogy sokáig fog tartani. Kb. az edzõtábor közepén Seymour vissza fog térni a fal közepére, ahol ki tudja használni, hogy alacsonyabb guardok állnak vele szemben, és nem kell a nagyobb testû offensive tackle-ökkel megküzdenie. Kelly-n és Seymouron túllépve nagy a visszaesés a Raidersnél, olyan nevek állnak a névsorban, mint Desmond Bryant, Matt Shaughnessy és Quentin Groves. - St. Louis Rams:
Szegény Chris Long. A DE két év alatt 9-szer sackelt, amiért sokakat csalódás ért. Manapság ha valaki a Ramsnél játszik, ez a 9 sack durván megegyezik 25-tel, ha egy másik csapatnál játszik. Rendben, ez kissé túlzás, de azt biztonsággal ki lehet jelenteni, Longnak ritkán volt alkalma egyszerûen csak az elõretöréssel foglalkozni. Fred Robbins tackle megszerzése segítséget jelent, de a csapat még mindig messze van attól, hogy megadják az esélyt Longnak, hogy bebizonyítsa, valószínûleg jobb játékos, mint az édesapja. - Miami Dolphins:
Már három éve tart a Bill Parcells-projekt, és a legjobb, amit a Dolphins a védõfalban fel tud mutatni, az Randy Starks, Philip Merling, az újonc Jared Odrick, és a csere Kendall Langford. Nincs egyetlen komoly, vagy potenciális játékmester sem az egységben. Ez így, még a 3-4-es felállás elvárásaihoz képest is csak a „szurkoló-típusú” játékosok gyûjteménye. - Buffalo Bills:
A Bills 3-4-es felállásra vált, ami azért érdekes, mert így a 4-3-as séma egykori defensive endjei, Chris Kelsay és Aaron Schobel (aki a visszavonulást fontolgatja) linebackerré vedlenek át, ezúton is szeretnénk sok sikert kívánni nekik a passz elleni védekezésben. A Billsnél abban reménykednek, hogy még egy szezont ki tudnak facsarni Stroudból, és azért imádkoznak, hogy Kyle Williams és Dwan Edwards mutassanak valami használhatót. A jó hír az, hogy Chan Gailey vezetõedzõ nagyon vallásos ember, így nagyobb eséllyel hallgattatnak meg a fohászok. - San Diego Chargers:
Csak két évvel ezelõtt történt, hogy a Chargersnek a 3-4-es felállásban olyan védõfala volt, amely tartalmazta a pro bowler Jamal Williamset, aki mellett ott álltak a tagbaszakadt defensive endek, Igor Olshansky és Luis Castillo. Mára csak Castillo maradt, mai nyugtalanító. Derekas, de nem olyan, aki köré építeni lehet. Az egység további tagjai: Jacques Cesaire, Ogemdi Nwagbuo, Ryon Bingham. Nem igazán félelmetes. - Cleveland Browns:
A Yahoo Sports egyik szerkesztõjét gyakorlatilag darabokra szedték, amikor néhány éve volt olyan szemtelen, és kijelentette, Shaun Rogers, a Browns nose tackle-je nem annyira jó. Tehetséges? Ez nem kérdés. De igazán jó? Nem igazán. Rogers csak mindig csak a kellõ idõ feléig játszik keményen, tavaly pedig hamarabb befejezte bal lábának és bokájának sérülése miatt. Olyan, mintha Sam Adams egy kései verziója lenne, aki domináns tudott lenni, amikor a kedve úgy tartotta. De általában nem volt hozzá kedve. A csoportban még ott van Robaire Smith, Kenyon Coleman és a csere C.J. Mosley. - Tennessee Titans:
Sokan szeretnék elfelejteni Albert Haynesworth-öt és hatását, mert nem bírták õt, de érdemes megjegyezni, hogy a Titans védõfala által végrehajtott sackek száma a 2008-ban mutatott 39,5-rõl tavaly 24-re esett vissza. A futás elleni védelem sem volt annyira elemében. Most a Titans elvesztette Kyle Vanden Bosch-t is, aki a legkiforrottabb passz-siettetõjük volt. Nem csoda, hogy a Titans abban reménykedik, az újonc Derrick Morgan beilleszkedik, és talán abban is reménykednek, hogy a Redskins kirúgja Haynesworth-öt. - Seattle Seahawks:
Pete „Mr. Optimista” Carroll, a csapat új vezetõedzõje abban reménykedik, hogy Lawrence Jacskon, a harmadéves DE, egykori USC-s tanítványa idén kiugró szezont tud produkálni, miután tavaly 4,5 sacket mutatott be. És Jackson jobban teszi, ha fejlõdik, különben nem fog olyan jó ötletnek tûnni, hogy a visszavonulásra biztatták Patrick Kerney-t. Az egység maradék része leginkább csak középszerû, Brandon Mebane, Collin Cole és Craig Terrill nevét láthatjuk. - Carolina Panthers:
Mekkorát zuhantak. Néhány éve a Panthersnek brutálisan durva védõfala volt, ott játszott Julius Peppers és Kris Jenkins. Van egy emberük, aki keményen próbálkozik, õ Tyler Brayton, és vannak átlagos fickóik, mint Nick Hayden, Louis Leonard, és Everette Brown. Az újonc Greg Hardy-ban van lehetõség, csak fejben kell megtalálnia önmagát.
Fordította: Geczõ László
