HOLLYWOODI KAPCSOLAT I.
Fotón: Tommy Lee Jones
Egy „trójai” ikon
Egy ilyen jellegû felsorolás elsõ helyén, amennyiben tartani akarjuk magunkat az idõrendiséghez, ki más állhatna, mint Marion Morrison. Ez a név kevesek fülében csenghet ismerõsen, de az, amivel az illetõ a filmiparban végül világhírû lett, s melyet egy hajdani amerikai tábornok után választott, sokkal inkább. John Wayne, akkor még Marion Morrisonként, a kaliforniai Glendale-ben lévõ középiskola ünnepelt atlétája volt, így nem csoda, hogy a környék egyik legrangosabb egyeteme, a USC nyomban kivetette rá hálóját. A fiatalember a legendás fõedzõ, Howard Jones kezei alatt az egyetemi focicsapat (akkor még Trojan Knights) erõsségének számított, ám egy szerencsétlen vállsérülés korán véget vetett felfelé ívelõ sportpályafutásának. Wayne ugyan azt állította, hogy úszás közben szenvedett balesetet, de késõbb bevallotta, hogy valójában „bodysurf”-ölt, azaz deszka nélkül próbálta meglovagolni a tajtékzó hullámokat. Focikarrierjére így is-úgy is pont került, és mivel atlétikai ösztöndíját elveszítette, az egyetemet sem tudta folytatni. Szerencséjére az álomgyár fejesei rövidesen meglátták a lehetõséget a jó kiállású ifjúban és így elindulhatott azon az úton, melyet végigjárva az amerikai film és kultúra ikonikus alakjává emelkedett.
A régebbi nagyságok közül nem feledkezhetünk meg Woody Strode-ról sem. Ha ezen névhez elsõre nem tudunk arcot társítani, akkor gondoljunk a Volt egyszer egy Vadnyugat címû western nevezetes bevezetõ jelentének egyik fegyveresére, aki a Charles Bronsonra való feszült várakozás közben a kalapjára csöpögõ vízzel oltja szomját. Woody Strode az 1930-as és az 1940-es évek fordulóján a UCLA Bruins futballcsapatában játszott, együtt Kenny Washingtonnal és az MLB (a profi baseball-liga) leendõ elsõ afro-amerikai játékosával, Jackie Robinsonnal. Strode és Washington az NFL modern kori (a 2. világháború utáni) történetének elsõ színes bõrû futballistái lettek, amikor 1946-ban a nyugati partra frissiben átköltözött Rams leszerzõdtette õket. Strode végül csupán 10 meccsen játszott és négy elkapása volt, de 1948-1949-ben már a Kanadai Futball Ligában szereplõ Calgary Stampeders-t erõsítette, amely 1948-ban a CFL történetének egyetlen tökéletes szezonját produkálta és megnyerte a Grey Cup-ot. (Strode egy fumble megszerzésével kulcsszerepet vállalt a döntõn aratott diadalból.) Profi futball integrálásában az úttörõk között számon tartott focistát késõbb olyan filmekben láthattuk viszont, mint Stanley Kubrick Spartacusa (itt nyújtott alakításáért Golden Globe-ra jelölték), a Volt egyszer egy Vadnyugat vagy Francis Ford Coppolától a Gengszterek klubja. A remek karakterszínész 1994 végén bekövetkezett haláláig számos filmben szerepelt, utoljára a Sharon Stone-t, Gene Hackmant, Leonardo DiCapriot és Russell Crowe-t felvonultató „Gyorsabb a halálnál” címû opuszban kapott kisebb szerepet.
Tarzantól Supermanig
A futballnagyhatalomnak számító kaliforniai elitegyetemekrõl kikerülõ focistáknál maradva említést érdemel Mike Henry, akit az 1958-as draft 9. körében húzott ki a Pittsburgh Steelers, Henry középsõ linebackerként három évet töltött el a Kohászoknál, majd újabb hármat a Los Angeles Rams együttesénél. A védõ összesen 76 összecsapáson lépett pályára profi karrierje folyamán és ezalatt 9 interceptiont gyûjtött és hatszor szerezte meg az ellenfél által elfumblizott disznóbõrt. Los Angeles-i éveiben a Warner stúdió illetékesei is felfigyeltek Henry filmvászonra illõ fizimiskájára és az egykori focista a hatvanas évek közepén három ízben játszhatta el Tarzan szerepét. Bár késõbb más lehetõségeket is kapott, de mai napig ezen filmekben nyújtott alakításai jelentik színészi pályája zenitjét. Nyilván azért, mert olyan szerepre, melyben nem a karakter fizikai, hanem színészi kvalitásainak kellett dominálnia, kevésbé találták alkalmasnak.
Jó néhány mai napig ismert hollywodi celebritás eljutott ugyan az NFL elõszobájába, azaz kipróbálhatta magát valamelyik csapat edzõtáborában, de ilyen-olyan oknál fogva könnyûnek találtatott és kénytelen volt az adottságaihoz jobban illõ színészi hívatás felé fordulni. Az Al Bundy-ként ismertté vált Ed O’Neill ifjúkorától imádott focizni és egyetemi éveiben szülõvárosában, a Youngstown State csapatának játékosaként hívta fel magára a figyelmet. O’Neill 1969-ben a közeli Pittsburgh profi együtteséhez, a Steelers-hez jelentkezett próbajátékra, mint szélsõ linebacker, de nem tudta megvetni a lábát sem ennél gárdánál, sem másiknál, így kénytelen volt más vizekre evezni. A színész a csalódás dacára nem orrolt meg túlságosan a Kohászokra, mert a csapat legendás irányítóját, Terry Bradshaw-t késõbb kétszer is meginvitálta a „Rém rendes család”-ba egy-egy vendégszerep erejéig.
A Princeton futballcsapatának hajdani labdavadász safety-je, Dean Cain szintén bekopogtatott az NFL kapuján. Az egyetemen egy szezon alatt 12 picket fogó atlétát 1988-ban a Buffalo Bills szerzõdtette. Cain öltözõszekrénye a szintén rookie, késõbb Hall of Fame karriert befutó Thurman Thomas-é mellett volt és az edzõtáborban ígéretesen teljesített, ám egy térdsérülés a szezonkezdet elõtt csírájában elfojtotta profi futballkarrierjét. A peches Cain színészként késõbb a Lois és Clark címû sorozatban, Teri Hatcher oldalán, Clark Kent/Superman megszemélyesítésével vívott ki ismertséget és elismertséget, bár azóta jobbára csupán tévéfilmekben vagy B-kategóriás mozikban csodálhattuk.
Bunyós film ex-focistákkal
Az extravagáns megjelenésû színész-pankrátor, Mr. T. (eredetileg Laurence Tureaud) a texasi Prairie View A&M-en egy évig küzdött a futballpályán és a matematika tudományával, mielõtt lapátra került. Ezt követõen a hadsereghez jelentkezett és itt katonai rendõrként szolgált, majd a hetvenes évek elején bevonult a Green Bay Packers edzõtáborába egy tryoutra. Állítólag csak egy makacs térdsérülés ütötte el a Szupercsapat „Rosszfiúját” és a Rocky III „Clubber Lang”-jét, hogy a profi focistaként is lehetõséget kapjon. Öröm lehetett azonban az ürömben, hogy így Mr T.-nenk nem kellett futballszerelés alá rejtenie jellegzetes tarajos séróját és mázsányi fukszát, és máig is sokkolhatja a nézõket, fõként reklámokban való megjelenéseivel. A színész-pankrátor kategória másik kihagyhatatlan reprezentánsa Dwayne The Rock Johnson. Az egyre több filmben felbukkanó ex-pankrátor korábban a Miami Hurricanes 1991-es egyetemi bajnokcsapatának volt tagja, s két hónapig a CFL-es Calgary Stampeders-nél is próbálkozott. A Skorpiókirály azóta amerikai focis témájú filmekben is rendre felbukkant, például az Erõpróbában (Gridiron Gang) és a Gyerekjátékban (The Game Plan).
Ha már a Rocky III szóba került, a filmnek egy másik szereplõje tényleges NFL-tapasztalattal büszkélkedhetett. A Rocky ellenfelébõl annak mentorává elõlépõ Apollo Creedet megformáló Carl Weathers a San Diego State-en a minap elhunyt Don Coryell tanítványa volt, majd 1970-1971-ben a John Madden edzette Oakland Raiders-nél játszott linebackerként. Késõbb a Kanadai Futball Ligában szereplõ BC Lions gárdáját erõsítette, mígnem 1973-ban végleg szögre akasztotta futballszerelését és a színészet felé fordult. A Rocky-sorozaton kívül a legtöbben a Ragadozó címû sci-fi klasszikusból ismerhetik, de néhány éve a focis témájú Tuti lúzerek (The Comebacks) címû vígjátékban is komolyabb szerepet kapott.
Irányítóból különleges ügynök
Végül, de nem utolsó sorban fordítsuk figyelmünket néhány, a színész szakmában ma is jól hangzó név felé. Az impozáns filmográfiával bíró Burt Reynolds egyetemei évei (Florida State) elején All-American elismerésekrõl, majd azt követõ profi szerzõdésrõl álmodozott. Állítólag a Baltimore Colts le is draftolta, de ez csupán alaptalan legenda, ugyanis a robbanékony halfback vágyainak kibontakozását elõbb egy sportsérülés visszavetette, majd egy autóbaleset nyomán szenvedett újabb eset végérvényesen elvágta. Reynolds tíz évvel fiatalabb és szakmai elismerésekkel jobban elhalmozott pályatársa, Tommy Lee Jones szintén veretes egyetemi futballkarriert mutathat fel. Jones a Harvard csapatának offensive guardja/tackle-je volt az 1960-as évek végén, tagja az 1968-ban veretlen szezont produkáló alakulatnak és ugyanebben a szezonban beválasztották az Ivy League all-star együttesébe is.
A magyar közönség számára fõként a 2003 óta futó NCIS címû sorozatból ismert Mark Harmont már a családi hagyományok is az atlétikai pályára predesztinálták. Édesapja, Tom Harmon hajdan a University of Michigan futballcsillaga volt, aki 1940-ben elnyerte a Heisman Trophy-t, majd pár évig az NFL-ben is profiskodott a Los Angeles Rams színeiben. Mark nem könyvelhetett el ilyen érdemdús futballkarriert, de 1972-ben és 1973-ban szép sikereket ért el a UCLA gárdájának kezdõirányítójaként, többek között amikor a kevésre taksált Bocsokat sokkoló meglepetés-gyõzelemre vezette a bajnoki címvédõ Nebraska ellenében. Egyetemi évei végeztével Harmont több NFL-csapat is csábította, leginkább a New England Patriots, de õ komolyan sohasem kacérkodott a hivatásos sportolói karrier gondolatával és a végül a színészetre voksolt. Ilyen minõségében egyébként elõször éppen legendás apja társaságában került a tévék képernyõjére egy gabonapehely reklámban.
A folytatásban azon focisták népes táborát tekintjük át, akik több kevesebb-sikerrel szerencsét próbáltak a filmek világában is, de akiknek a futballpályán nyújtott alakításait azért mindig többre fogjuk tartani filmszerepeiknél.