A könyv címe: „Home Team: Coaching the Saints and New Orleans Back to Life”, és június 29-tõl kapható a tengerentúli könyvesboltokban. Bepillantást enged Payton fiatalkori életébe, és abba, hogyan érte el az edzõsködés fokozatait, mielõtt 2006-ban a Saintshez csatlakozott. Elmeséli, milyen küzdelmeket kellett megvívnia a franchise-nak, és azoknak, akik New Orleansban vagy a környékén éltek, miután lecsapott rájuk a Katrina-hurrikán. A könyv 36 fejezetébõl az utolsó 14-et a 2009-es szezonnak és a Super Bowlnak szentelt.
A Pro Football Weekly hétfõn telefonon beszélt Paytonnal, hogy könyvrõl, a holtszezonbeli személyzeti változásokról, és azokról a vádakról beszélhessenek, amit Geoffrey Santini, a Saints egykori biztonsági igazgatója hozott fel a Saints ellen, miszerint Mickey Loomis general manager megpróbálta eltussolni Payton és Joe Vitt segédedzõ/linebacker edzõ Vicodinnal való visszaélését.
PFW: Könnyû döntés volt megírni a könyvet?
Payton: Elõször könnyûnek tûnt. A rájátszás közepén kerestek meg ezzel. Ha valaki megkérdezi, hogy érdekel-e a dolog abban az esetben, ha megnyerjük a Super Bowlt, az ember annyifelé jár, hogy könnyû igent mondani. Más szóval, a feltételezett esetre mondtam igent. Miután megtörtént, és kezdesz berendezkedni az írásra, rájössz, ez bizony bele fog telni némi idõbe. Szóval az elején félig-meddig szkeptikus voltam, majd a dolgok egyedisége, amik az igazán rövid idõszaknak számító 4 év alatt történtek, könnyen hozták a tartalmat.
PFW: Miközben a könyvet olvastuk, világossá vált, hogy egy átlagos, edzõsködésrõl szóló könyvnél többet akartál. Mi volt az elképzelésed az elején, és mennyiben változott meg ez írás közben?
Payton: Azt hiszem nem akartam egy sablonos „gyõzelem a pályán, és azon kívül” – könyvet. Egyszerûen csak el akartuk mesélni, hogy mi történt az elmúlt négy évben, ez történt, és elég érdekes. A Katrina után, akárcsak egy felkapaszkodó cégnek, nekünk is vissza kellett helyeznünk a székhelyünket New Orleansba, össze kellett szednünk a stábot és a csapatot, amely sok minden ment keresztül. Itt könnyû volt megalkotni a különbözõ fejezeteket. Azt hiszem, leginkább azt akartuk, hogy kitûnjön. Ne csak a sportrajongóknak szóljon. A sógornõm most olvasta el, és néha õ a legnagyobb kritikusom, de azt mondta, tökéletes, és ez nagyon jól esett. Megérintette, nevetett, meglepõdött, szerinte érdekes dolgok vannak benne.
PFW: vannak olyan részek, ahol brutálisan õszinte vagy, és alkalmanként durva nyelvezetet használsz. Mennyire volt nehéz kiválogatni, hogy mit osztasz meg, és mi marad titokban?
Payton: Nem akartam, hogy olyan könyv legyen, amely tele van egy edzõ közhelyeivel. Szóval néhány helyen olyan igazságokat írtam le, amely sértõ lehet egyesek számára. Fontosnak tartottuk, hogy átgondoljuk a dolgokat, megbizonyosodjuk róla, hogy tényleg ez történt. Biztosra akartam menni, hogy minden eseménynek vagy történetnek vissza tudom adni az érzelmeit.
PFW: Voltak valamilyen félreértések veled, vagy a csapattal kapcsolatban, amit ebben a könyvben mindenképpen szerettél volna megmagyarázni, szétfoszlatni?
Payton: Nem, egyáltalán nem. Nem az motivált a könyv megírásában, hogy megpróbáljam… nem volt mit megmagyarázni. Épp megnyertünk egy bajnokságot, és ezt egy nagyszerû csapattal tettük. Ez teszi különlegessé. Amint az ember beleveti magát, rájön, hogy ez több idõt és energiát igényel, mint amennyire számított. Hirtelen bele kell merülni, ez pedig nehéz egy ilyen rövid holtszezon mellett. Nehéz ezt fiatal kölykök mellett csinálni, de úgy éreztük, a rajongóink ezt magukénak tudnák érezni, sõt, nem csak a mi rajongóink.
PFW: A könyv egyik kiemelt része, amelyrõl máris sokat beszélnek, az, amikor a tavalyi szezonban, mielõtt a Patriots ellen játszottatok, csináltál egy Bill Belichick hatású videót készítettél a csapat számára. Hallottál errõl Belichicktõl? Nem kérte, hogy mutasd meg neki, hogyan utánozod?
Payton: Nem, ez csak egy egyedi módja a csapat kritizálásának. Minden szerdán bejövünk, és megbeszéljük, miken kell javítani. Szóval mindenki képzeljen el egy ilyen találkozót, de ezúttal az ellenfél mutat rá a hibáinkra, kezdve velem. Majd rátértem a támadásra, védelemre, és a rúgásokra. A gyengeségeinkrõl próbáltam beszélni, és így egy kicsit egyedibb módon hallhatták ezt, gyakorlatilag nem tõlem.
PFW: A könyvben elismered, hogy bizonyos helyzetekben kétségeid voltak a saját döntéseiddel kapcsolatban. Az egyik ilyen helyzet, amikor Scott Fujita megsérült egy utazás során, amikor egy vízipark felé tartottatok, és amit te szerveztél. Most, amikor interjút készítünk veled, igen magabiztosnak tûnsz. Egy másik újságíró szerint, aki nemrég cikket írt a könyvrõl, a sajtó néha önteltnek állít be. Érdekel, hogy az emberek mit gondolnak rólad, vagy a sajtó hogyan állít be?
Payton: Úgy gondolom, a tekintélyért keményen meg kell dolgozni. Azt hiszem, ez egy olyan dolog, amire büszke vagyok, és figyelek rá. Az évek során képes voltam ezt kialakítani. Nem olvastam a cikket, amit említettél, de néha határozottan visszafogott vagyok a sajtóval a csapattal kapcsolatban. De egy ilyen projekt teljesen más. Ahogy a nap nagy részét itt töltöm az ESPN-nél, más a dolog. De a versengés szempontjából nézve megértem, hogy amivel be tudnék vágódni a sajtónál, nem mindig elõny a csapatra nézve. Szóval meg kell õrizni az egyensúlyt.
PFW: A Bill Parcellstõl kapott tanácsokról is írsz, sõt az egyik fejezet a „Parcells professzor” címet kapta. Kaptál tõle, vagy edzõktõl tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan legyen sikerre éhesen tartani egy csapatot, miután megnyerte a Super Bowlt?
Payton: Azt gondolom, Bill Parcells nagysága elsõsorban abban rejlik, hogy a sportban figyelembe veszi az emberi tényezõt is. Nagyszerûen érti meg a motiváció mechanizmusát, azt, hogy mi mozgatja az embereket. Õ egy olyan ember, akivel szerencse volt együtt dolgozni, és szerencsésnek érzem magam, hogy írhatok róla, de legalábbis kifejezhetem az érzéseimet a különleges, egyedi jellemével kapcsolatban. Hogy a kérdésedre is válaszoljak, a holtszezonban lehetõségem volt látogatást tenni olyan edzõknél is, mint Bill, akik átélték ezt a sikert, és meg kellett birkózniuk a következõ évvel. Nyilván az ember nem ott folytatja, ahol abbahagyta. Minden újrakezdõdik, újra végig kell járni azt az utat. Nagyobb lesz a kihívás, és jelenleg úgy érzem, mindannyiunkban megvan a versenyszellem.
PFW: Ha megvizsgálod a Super Bowl-menetelés, azaz az egy évvel ezelõtti, és a mostani csapatot, mik a legnagyobb különbségek, amiket látsz?
Payton: Felfordulás van. Minden évben ez van. Úgy gondolom, fiatalabbak lettünk. Ezalatt azt értem, hogy vannak olyan játékosaink, akik nemrég érkeztek, és akik igen jó dolgokat tudnak hozzátenni a játékhoz, vagy ezután fogják ezt megtenni, ahogy egyre jobban telik az idõ. Azt hiszem, a siker, és az, hogy játszhattunk azon a meccsen, azon a helyszínen (Super Bowl), önbizalmat adott. A legfontosabb, hogy ez megerõsíti a folyamatokat. Megerõsíti, hogy jó az, amit itt mûvelünk, és a befektetett kemény munka megtérül. Úgy gondolom, bármirõl is legyen szó, a siker meg tudja erõsíteni a kihívást és a hozzáállást.
PFW: Nem érezted úgy, hogy ebben a holtszezonban fiatalítani kellene?
Payton: Úgy gondolom, folyamatosan a teljes csapatot kell figyelni. Nem szerepelt a céljaink között, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a fiatalításra. Értékelünk, döntünk, és ezen döntések némelyike igen kemény. Mickey Loomis alelnöknek és general managernek, a személyzettel foglalkozó részlegnek, nekem, és az edzõi stábnak ez alatt rövid idõ alatt eltelt évek során azt kellett biztosítani, hogy csapatként fejlõdjünk. Továbbra is megpróbálunk motivált játékosokat megszerezni, akik fejlõdni akarnak, és aki a csapat érdekeit tartják az elsõnek. Ezek azok a dolgok, amelyekben alapvetõen hiszünk.
PFW: Olvastam a Geoffrey Santini által felhozott, Vicodinnal való visszaéléssel kapcsolatos vádakat érintõ nyilatkozatodat, szóval tudom, tagadtad, hogy bármiféle közöd is lenne hozzá. A düh a legjobb szó, hogy leírjuk a reakciódat, amikor megismerted a vádakat?
Payton: Dühös és feszült voltam. Egy részem azt akarta, hogy minden vádra választ adjak, éppen ezért volt a legjobb döntés az elején egy egyszerû nyilatkozat. A végsõ állásfoglalásomat mondtam, már nagyon várom azt a lehetõséget.
PFW: A liga egyik legkimagaslóbb pozíciójában vagy, gondolod, hogy ennek is köze volt a vádakhoz?
Payton: Azt hiszem a legtöbb köze ehhez a gyõzelemnek és a sikernek volt.
Fordította: Geczõ László
