REGE A CSODASZARVASRÓL
Mushin Muhammad II., eredeti nevén Melvin Campbell 1973-ban született a Michigan állambeli Lansingben. Mushin azon kevés NFL játékosok közé tartozik, aki nem önként, promóciós okokból változtatta meg a nevét: 4 éves volt amikor apja áttért az iszlám hitre, így a kis Melvin sem viselhetett tovább „hitetlen” nevet. Érdekesség, hogy Muhammad a neve és családi környezete ellenére gyakorló keresztény.
Már nagyon fiatalon megismerkedett a focival, de nem a tojáslabdással, hanem az Egyesült Államokban éppen akkoriban átnevezett soccerrel (1974-ig az európai és az amerikai foci is football néven futott az USA-ban). Társai nyomására kipróbálta magát amerikai futballban is és a középiskolában már ez volt a fõ profilja, annak ellenére, hogy a kosárlabda- és az atlétikapályán is felfigyeltek rá. Ekkoriban még linebacker és running back poszton is feltûnt, de wide receiverként volt a legkiemelkedõbb.
Egyetemi tanulmányait a Michigan State University diákjaként töltötte és bár sok információ nem áll rendelkezésre errõl az idõszakról, bizonyára nem kell szégyellnie egyetemi teljesítményét, hiszen az 1996-os draft második körében kelt el, összességében az elõkelõ 43. helyen.
Charlotte-ban az elsõ két évben a mellõzött rookie-k keserû kenyerét ette, de azért így is összeszedett 700 yardot. Emellett a csapattársakkal sem alakult fényesen a viszony: az akkoriban alkoholproblémákkal küzdõ irányító, Kerry Collins egyszerûen „leniggerezte” a fiatal elkapót egy szórakozóhelyen. Igazán 1998-ban robbant be, amikor is 941 elkapott yarddal és 6 TD-vel hálálta meg a bizalmat, innentõl pedig beindult a henger. Jött két 1100 yard fölötti szezon, a hírnév és a szurkolók szeretete. Ekkoriban kezdõdött a Moose-mánia is: bár véleményem szerint nem kell logopédusnak lenni a Muhammad név kiejtéséhez, a szurkolók ezt túl nehéznek találták és helyette a „Moose” becenevet adták neki. Ez a megszólítás annyira elterjedt lett, hogy már a Panthers meccseit közvetítõ carolinai rádió kommentátora is csak így szólította. Muhammad elfogadta az újabb nevet, annak ellenére, hogy a TD-t, first downt, vagy akár csak elkapást „Moooooooose!” bekiabálással ünneplõ tömeg hangja könnyen összekeverhetõ a „Boooooooo!”-val, vagyis az amerikai fújolással.
Habár a szurkolók imádták, a csapatnak igencsak rosszul ment a szekér. A Panthers halmozta a negatív szezonokat, ráadásul 2001-ben Muhammad karrierje is veszélybe került egy sérülés következtében. 2002-ben aztán jött a vérfrissítés az új edzõ, John Fox személyében. A párducok villámgyorsan összekapták magukat, és már 2003-ban a Super Bowlban szerepelhettek, igaz ott kikaptak a New England Patriotstól. Moose átlagos szezont zárt, viszont a nagydöntõben elkapott 85 yardos touchdownja a mai napig rekord!
A 2003-as idény után néhányan úgy vélték, a két visszafogottabb szezon a korábbi sérülésnek tudható be és Muhammad már sosem lesz a régi. A kiváló elkapó ezt máshogy gondolta, szerinte az volt a probléma, hogy alig hajították felé a disznóbõrt. Sokan ilyenkor a sajtó felé fordulnak, vagy egyszerûen megsértõdnek és nem látogatják az edzéseket, de Mushin inkább a csípõs humor mellett döntött: Williamson WR-edzõt bosszantva „D. Coy” feliratú mezben jelent meg a pályán, utalva ezzel a „decoy”, vagyis csali szóra és arra, hogy nem elégedett azzal a szereppel, hogy neki csak magára kell vonnia a védõk figyelemét.
Azt nem tudni, hogy ennek a kis odaszúrásnak köszönhetõ-e a kiugró 2004-es szezon, de az biztos, hogy ekkor volt élete formájában. 1405 yard mellett 16 TD-t is jegyzett. A párducokon azonban ez nem sokat segített, 7-9-es mutatóval zártak és így a Playoffról is lemaradtak. Az idény után a Panthers vezetésének nehéz döntést kellett meghoznia: vagy kifizetik Mushinnak a 10 millió dolláros roster-bónuszt, vagy elengedik. Végül az utóbbi mellett döntöttek, a legendás 87-es viszont csak órákig érezhette magát munkanélkülinek, ugyanis a Bears azonnal lecsapott rá.
Muhammad a három Chicagóban töltött év alatt elmaradt korábbi önmagától (utóbb kiderült, 2005-ben végig törött kézzel játszott), de így is a Bears legjobb elkapója volt. 2006-ban nagyon összehangolódtak Rex Grossman irányítóval, mind a pályán, mind a sajtószobában. Muhammad többször is megvédte Sexy-Rexy-t az újságírók kritikáitól, a szoros együttmûködés (és a bivalyerõs védelem) pedig a Super Bowlba repítette a Medvéket. Moose ujjai azonban ismét gyûrû nélkül maradtak: a csapat 29-17-re kikapott a Payton Manning vezette Coltstól.
2007-ben Muhammad mind a 16 meccsen kezdett, mégis élete egyik leggyengébb szezonját zárta. A Bears támadójátéka nagyon meggyengült, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a csapaton belüli feszültség is megnõtt. Mushin fényes karrierje során talán elõször és utoljára vetkõzött ki magából, amikor a következõt nyilatkozta: „Chicagóba az elkapók meghalni mennek”. Ezek után – stílszerûen – viharos körülmények között távozott a szeles városból és visszatért korábbi sikereinek színhelyére, Carolinaba.
Ha levezetni ment, akkor minden bizonnyal õ minden idõk legjobb veteránja, ugyanis az utolsó két évben is összehozott még több mint 1500 yardot és 6 TD-t, mindezt olyan csapattársak mellett, mint Steve Smith és a villámléptû DeAngelo Williams – Jonathan Stewart futótandem.
2010. június 10-én végül úgy döntött, nem vállal még egy szezont, habár a Panthers tulajdonosa, Jerry Richarson azt mondta neki „soha nem kellene elmenned”. Tizenegy év minden franchise számára hosszú idõ, de egy olyan fiatal csapatnak, mint az 1995 óta NFL-résztvevõ Panthers, tulajdonképpen maga az egész történelem. Érthetõ tehát, ha a szurkolók mély elkeseredéssel veszik tudomásul Muhammad visszavonulását, márpedig a 37 éves wide receiver búcsúnyilatkozatát olvasva úgy tûnik, komolyan is gondolja:
„Mindent megtettem, amit egy 14 éves NFL pályafutás alatt meg lehet tenni, talán a bajnoki gyûrû megszerzését leszámítva. Kétszer játszottam Super Bowlban, Super Bowl rekordokat tartok és sok jó dolgot tettem karrierem során. Elég volt. Beteltem. Megbékéltem a döntésemmel.”
Habár ebben a pár mondatban szépen összefoglalta karrierjét, azért érdemes kifejteni a „sok jó dolgot tettem” részt, hiszen van mit sorolni. Moose-t 1999-ben és 2004-ben is beválasztották Pro Bowl keretbe, a Panthersben pedig az õ nevéhez fûzõdik a legtöbb elkapás, elkapott yard és TD (Smith-el holtversenyben). Talán nem õ volt minden idõk legjobb receivere, de a 14 éven keresztül nyújtott kiegyensúlyozott teljesítménye és munkamorálja minden tiszteletet megérdemel. A magánéletben szinte soha semmilyen balhéja nem volt, a „legszörnyûbb tette” egy 24 ezer dolláros hitelkártya tartozás 2009-bõl, de ezt is hamar rendezte. Rengeteget jótékonykodik, saját alapítványa is van, ami a „The M2 Foundation for the Kids” nevet kapta. Küzd a nõi egyenjogúságért és korábbi iskoláit is támogatja, gimnáziumának például 50 ezer dolláros konditermet építetett.
Muhammad a Bank of America stadionban tartott búcsúzásakor mindenkinek köszönetet mondott mindenért még a biztonsági õröket sem felejtette ki. A megható pillanatokat egészen sokáig bírta sírás nélkül, azonban, amikor legjobb barátja, Steve Smith, valamint felesége, Christa méltatásához ért, könnyekben tört ki. Talán ekkor fogta fel igazán, hogy lezárult egy korszak.
Azt, hogy visszavonulása után mit fog kezdeni még nem tudja, de ez a nyár biztosan a pihenéssel és a családdal telik. Lesz kivel eltölteni az idõt, hiszen Muhammadnak 6 gyermeke van, kettõt közülük Etiópiából adoptált. Mivel korábban már belekóstolt a televíziózásba, nem kizárt, hogy szakértõként, vagy kommentátorként visszatér majd a sportághoz. Reméljük, minél hamarabb újra a képernyõn köszönthetjük õt, még ha a vállvédõt öltönyre is cseréli!
Köszönjük „a sok jót” Moose!