Az egyértelmû tények a következõk:
A Matt Forte által vezetett futójáték a 29. lett a ligában, meccsenként átlagban 93, yardot szereztek. Egy meccsen átlagosan 23,3-szer hívtak futójátékot, rajtuk kívül csak 3 olyan csapat, amelyek kevesebbet futottak, csak egynek volt kevesebb olyan first downja, amelyet futással értek el, és csak két csapat szerzett a Chicago 6 TD-jénél kevesebbet futásból. A Bears 373 futása a legkevesebb volt 1971 óta teljes szezonok esetén, akkor még 14 meccses volt az alapszakasz.
A tavaly újonnan érkezett irányító, az ex-Bronco Jay Cutler, akit a franchise megmentõjének kiáltottak ki, tavaly erõs karjával 555-ször passzolt, ez több mint amennyit bármelyik irányító dobott a Chicago történetében. Tökéletesen átlagos lett a teljesítménye, 27 TD-t, 26 INT-et dobott, és 76,8 passer ratingje lett. Kisebb csoda, hogy Bears 7-9-es mutatóval végzett, ami az NFC Észak 3. helyére volt elég.
Egyesek szerint a Bears tavaly is alapvetõen futó csapat volt, de amint látjuk, ez téveszme. Akárcsak az is, hogy a Bears védelme a liga egyik legfélelmetesebb és legdominánsabb egysége. Az érzékelés nem fedte a valóságot.
Chicagóban ezért elhatározták, hogy kijavítják a futójáték hiányosságait, így munkához láttak. Chester Taylor személyében leigazolták a liga legjobb csere-futóinak egyikét, méghozzá a csoportellenfél Minnesotától, még több pénzért San Diegóból elcsábítottak egy 135 kilós blokkoló tight endet, Brandon Manumaleunát, változásokat eszközöltek a szenvedõ támadófalban, és leszerzõdtették a veterán faledzõt, Mike Tice-ot, aki a 90-es években Minnesotában alapozta meg hírnevét, amikor a Vikings támadófalából sokan bekerültek a Pro Bowl-keretbe. Ezek a mozdulatok papíron mind jól néznek ki, de a támadócsapat így is kétségkívül Cutler köré épül majd, az NFC Észak többi csapatához hasonlóan. Nem szabad megfeledkezni Mike Martzról sem, az offensive koordinátorról, akit joggal vagy anélkül, de megvádoltak már azzal, hogy kevés esélyt ad a futójátéknak, inkább a passzokat kedveli.
Éppen ezért sokan azon gondolkodnak, nem alakul-e ki egy kis „személyiségzavar” a támadócsapatban abba a szezonban, amelyen Lovie Smith állása múlik. Az elmúlt két holtszezonban bõséges befektetések történtek mind a futó-, mind a passzjáték érdekében, és világos, hogy továbbra is kétségbeesve keresik az egyensúlyt. A terv, a remény az, hogy passzok tekintetében többet érjenek el, Taylortól és Fortétõl pedig azt várják, hogy együtt felélénkítik a futójátékot, létrehozva Chicagóban a kétemberes backfield egyedi formáját, amely mostanában igen népszerû lett az NFL-ben.
Ha valaki benézett volna szerdán a Halas Hallba, a Bears egyik OTA-edzésére, láthatta volna, nagyon örülnek a lehetõségeknek, amik az idei szezonban kínálkoznak a felfrissített támadócsapat számára. De csak amikor szeptemberben elindulnak a mérkõzések, akkor derül majd ki véglegesen, a támadócsapat melyik részére támaszkodik inkább a Bears. Vajon a Smith által kedvelt futójáték és az erõfoci filozófiája fog gyõzni, vagy pedig Martz „elõbb dobj, aztán kérdezz”-hozzáállása kerekedik felül?
Desmond Clark veterán TE , aki 8. szezonját kezdi Medveként, így nyilatkozott: „A hangsúly itt mindig is a futásokon lesz. Azt hiszem, sokan feltennék Mike Martznak azt a kérdést, hogyan fog ez mûködni? De sokan mondták azt is, hogy nem szereti használni a tight endeket a passzjátékban, de én mondom, azok alapján, amiket itt mûvelünk, ez hamis állítás. Csak akkor lehet megítélni valakit a tetteirõl, ha közben vele vagy. Martz valószínûleg még soha nem volt olyan csapatnál, mint ez, ahol a vezetõedzõ ennyire kedvelné a futójátékot. Szóval majd meglátjuk, mit kezd ezzel. Úgy gondolom kiegyensúlyozott lesz a támadójáték. Amikor ilyen futóink vannak, mint Matt és Chester, muszáj futtatni a labdát. Brandont is okkal hozták ide, azért, mert futni akarunk. Minden a futásért áll össze.”
A Bears azért hozta el Taylort a Vikingektõl március elején, mert rájöttek, elsõ két szezonja során túlságosan igénybe vették Fortét. 2008-ban újoncként 316-szor futott, 1.238 yardot szerzett, elkapott 63 passzt, amivel 477 yardhoz juttatta csapatát, összesen 12 TD-t szerzett, a legtöbbet a csapatban. Tavaly már nem volt ugyanaz, csak 929 yardot futott, meccsenként átlagban 3,6 yardot szerzett (2008-ban 3,9-et), TD-inek száma, pedig 75 százalékkal csökkent (4 TD). Az idei holtszezon jelentései Fortével kapcsolatban pozitív hangvételûek, néhány megfigyelõ szerint visszanyerte újonckoréban mutatott sebességét és robbanékonyságát. Forte szerint tavaly néhány makacs sérülés hátráltatta, még csak 90 százalékos egészségi állapotban sem tudott játszani. Habár senki nem árulta el, ha Bears hogyan tervezi használni a Forte-Taylor párost, van egy olyan érzésünk, hogy Forte fog kezdeni, és Taylor gyakran fogja lecserélni. Utóbbi kiegészítõ futóként játszott Minnesotában és Baltimore-ban is, a Bearsnél pedig tudják, egója bármit tud kezelni, amit kérnek tõle. Taylor, aki az elmúlt 3 évben Adrian Peterson értékes beugrósa volt, miután a Vikingsnél töltött elsõ szezonjában 1.216 yardot szerzett, elmondta: „Mindkettõnkbõl hasznuk fog származni, mert mindketten jó futók vagyunk, és bárki is legyen a pályán, semmi nem fogja elkerülni a figyelmünket. Amióta a ligában vagyok, láttam más támadócsapatokat is (ez lesz a 9. szezonja), de azt hiszem, ezt tetszik a legjobban, mert többször viszik a backfielbõl a futót, hogy labdákat kapjon el. Azt hiszem izgalmas lesz Mike Martz támadócsapatában játszani. Valaki mindig szabad lesz.”
A Bears eddig passzolt is Fortének az eltávozott Ron Turner sémájában, de ez mindig csak 2. vagy 3. opcióként nyúltak ehhez a lehetõséghez. Ez mostantól nem így lesz. Néhány playben õ az elsõszámú célpont, Martz szerint egy 4 yardos passz ugyanolyan jó, mint egy futás, amivel 4 yardot hoznak. Sõt, szerinte talán még jobb is, ugyanis kevesebb közben a kontakt. Desmond Clark így folytatta: „Chester személyében egy olyan kezdõ futóhoz jutottunk, aki másodszerepbe kényszerült, mert egy nagyszerû futó állt elõtte. Bebizonyította, hogy képes betölteni az elsõszámú szerepét is, és nem hinném, hogy a ligában bárki is kételkedik abban, hogy ha Matt kiesne, Chester át tudja venni a feladatát. Ha a mélységrõl beszélünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, minél több ember van egy posztra, annál jobb a mélység. De ez az igazi mélység, mert semmit nem veszítünk, amikor Chester játszik, Matt pedig pihen. Errõl szól ez az egész.”
Bárhogy is alakuljanak idén az erõviszonyok a Bears támadócsapatában, ez az év döntõ lesz Chicagóban. Amikor a tulajdonosok hosszas vita után eldöntötték, hogy 2010-re megtartják a Lovie Smith vezetõedzõ és Jerry Angelo general manager által alkotott párost, nyilvánvalóvá vált, hogy a 2006-os, döntõt hozó szezon után ha ez az év is rájátszás nélküli lesz, egyesek állás nélkül fognak maradni. Sokan úgy hiszik, a Bears idei döntéseinek nagy részét a kétségbeesés motiválta. De néhány játékos inkább a sietséget említette, mert tudják mi a tét idén. Forte elmondta: „Sokszor halljuk, mint jelent ez az idei szezon. Nem mondanám, hogy kétségbe vagyunk esve, inkább a sietség a jó szó erre. A játékosok tudják, mi folyik itt.”
Clark, aki a 12. szezonját kezdi, elmondta, a Bears érzi a nyomást, hogy idén teljesíteni kell, de nem engedhetik meg, hogy Smith és Angelo sorsa õket is feleméssze: „Mindannyian tudjuk, mi ellen küzdünk. Ez az igazság. Személy szerint én, de a franchise-nál mindenki más is tisztában van azzal, hogy ha még egy vesztes szezont produkálunk, akkor néhány ember számára nem lesz jövõ Chicagoban. De emiatt nem fogunk kapkodni, és mindent elrontani. Nem fogjunk a fejünket a falba verni, arra gondolva, ha nem tudjuk megcsinálni, nem leszünk itt. Ez a különbség a sietség és a kétségbeesés között ebben a ligában. Meg kell tennünk, azért is mert muszáj megtenni, mert meg akarjuk nyerni a bajnokságot. Ha gyõzünk, utána minden más magától megoldódik.”
Ha a Bears gyõz, Lovie Smith szekere tovább futhat. Ha nem gyõznek, szinte biztos, hogy 2011-ben másvalakit láthatunk majd a Medvék szekérnek a bakján.
Fordította: Geczõ László
