„Emlékszem hogy az elsõ szivacsos amerikai futball labdámat ott kaptam és az általános iskolában azzal játszottunk amennyire tudtunk rögbi szabályok szerint. Aztán késõbb, ahogy elterjedtek a közvetítések egyre jobban érdekelt engem a futball, öcsémet nem igazán, apát meg egyáltalán nem.”Ez eddig egy átlagos családmodellnek felel meg. Ami a folytatást illeti, nos, az már csöppet sem az.
Ádám a Gringos játékosaként kezdte pályafutását, sajnos azonban a pécsi gárda idén nem tudta vállalni a bajnokság jelentette kötelezettségeket. „…kiderült hogy a Gringos sajna nem indul a bajnokságban és a csapatból sokan Veszprémbe mennek játszani kölcsönbe. Nekem semmi problémám nem volt ezzel, de mégis a Mustangs-ot választottam csapatomnak, leginkább a személyes kötõdés miatt és földrajzi szempontból, mivel Tatától kb. 25 km-re Oroszlányban lakom” – magyarázza azokat a körülményeket, mely során a játékos a Vadlovakhoz került.
Innentõl a foci „õrületnek” semmi nem szabhatott határt: „Nem kellett hozzá sok idõ, amíg öcsémet is rá tudtam venni, hogy próbálja meg újra a sportot… Végül õ is elkezdte…Idén minden meccs elõtt egymás mellett vonultunk be, és így más mellett énekeltük a Himnuszt ha volt, szóval több helyen is megnyilvánult a családi kötõdés. Field goal/extra pont blokknál is direkt egymás mellett állunk és védjük a bal oldalt, ahogy tudjuk”. A Tata Mustangs megkezdte szereplését a divízió 2-ben, immáron két testvér erõsítette a csapatot. És a történet még mindig nem érte el végkifejletét történt ugyanis, hogy az ártatlan poén miszerint „Korábban ment a viccelõdés hogy majd leigazolom õt [Ádám édesapját] és a nagybátyámat a Mustangs-hoz az OL-be” komoly fordulatot vett. Az apa is „behívót” kapott a Steelers mérkõzés után, ami után komoly szükség támadt a sérültek pótlására. Gyors ügyintézés, sportorvosi, szabályismeret, gyorstalpaló, otthoni videózás után elérkezett a várva várt mérkõzés az Enthroners ellen. Az újonc támadó falember 50 évesen rögtön a mélyvízben találta magát és „megkapta” Polonyi Mátét, a jó képességû falembert maga elé. „Amikor elment mellettem a srác, és láttam, hogy Gábort földbe dönti akkor nagyon mérges lettem és sajnáltam a fiam. Megfogadtam, hogy jobban összeszedem magam a következõ playben!” – így kommentálta az elsõ hibákat „Juhász apuka”.
38-0 általában ez nem az az eredmény, ami után az ember örülni tudna a játéknak, ám most mégis a három Juhász együtt örülhetett a közös küzdelemnek, egy furcsa hétvégi közös programnak, az amerikai focinak.
„A lefújás után sajnos sok okunk nem volt örülni, hiszen nagyon kikaptunk, de mégis öröm volt hogy együtt játszhattunk és mindenki sérülés nélkül megúszta a meccset. A lelátón édesanyám végignézte, ahogy a család három férfi tagja küzd a pályán és nagyon büszke volt ránk. Öcsém a 20. születésnapját is azon a hétvégén ünnepelte.
Végül a meccset nyugodt otthoni sörözés és beszélgetés követte, majd azt meséltem apának, hogy több fórumon, az ország számos csapatából jön a gratuláció és elismerik a teljesítményét, hiszen valóban nem egy gurulós focimeccsbe ugrott be.”
