Ami összeköti a két csapatot az az, hogy tavaly mindkét gárda a hetedik helyen végzett a fõcsoportján belül, ezzel a legjobb olyan csapattá válva, akik lemaradtak a playoffról. A Sólymok csupán egy meccsel csúsztak le a továbbjutásról, míg a Texans reményeit a Jets zúzta porrá, amikor utolsó alapszakaszbeli meccsükön legyûrték a Bengals-t.
Az Atlanta és a Houston helyzetét szem elõtt tartva vessünk néhány pillantást arra, hogyan teljesítettek következõ idényükben azon klubok, akik azt megelõzõen épphogy lecsúsztak a playoff-szereplésrõl.
2002 – A Denver Broncos (9-7) és a New Orleans Saints (9-7)
Hatalmas küzdelem után – csak a szezon utolsó napján – dõlt el, hogy a 9-7-es mérleggel álló Jets, Patriots, Dolphins, Browns és Broncos közül ki folytathatja az útját. A Broncos ekkor kimaradt a jóból, de 2003-ban 10 gyõzelmet hoztak össze, így még odaértek a 6. helyre, ami egyúttal a továbbjutást is jelentette.
Ezalatt a new orleans-i csapat, aki 2002-ben szintén az idény végén bukott el, csak 8-8-as mutatót hozott.
2003 – A Miami Dolphins (10-6) és a Minnesota Vikings (9-7)
Nem történik meg gyakran, hogy egy klub 10 diadallal sem éri el a rájátszást, de a Dolphins 2004-es évéhez képest – ahol mindössze 4 meccset nyertek – ez nem is volt olyan nagy tragédia.
A Vikings épphogy lemaradt a 2003-as utószezonról, mivel Josh McCown és Nate Poole összjátéka az utolsó alapszakaszbeli meccs utolsó másodperceiben gyõzelmet hozott az Arizonának. A Minnesota a következõ idényben sem teljesített túl jól és úgy tûnt, hogy a 17. héten, a Washington otthonában elszenvedett vereséggel ismét lecsúsznak a továbbjutásról. Azonban a Saints legyõzte a rivális Panthers-t, továbbküldve ezzel a Vikes-ot.
2004 – A Jacksonville Jaguars (9-7) és a New Orleans Saints (8-8)
A Saints 2005-ben, akadozó játékával mindössze három mérkõzést tudott nyerni, azonban leigazolták Drew Brees-t és Jim Haslett vezetõedzõ helyett is Sean Paytont szerzõdtették. A csapat így 2006-ban már az NFC South élére került.
A Jaguars 2005-ös idénye sokkal meggyõzõbbre sikeredett, ugyanis 12 meccset nyertek és ezzel wild-card helyre jutottak.
2005 – A Kansas City Chiefs (10-6) és a Minnesota Vikings (9-7)
Dick Vermeil nyugdíjba vonulásával Herman Edwards-é lett a vezetõedzõi szék, melynek következtében a 2006-os szezon vége felé a Kansas-t is ott láthattuk az AFC legjobb hat csapata között.
Bár Mike Tice-ot elbocsátották, miután a Minnesota nem jutott tovább 2005-ben, az újonnan érkezõ Brad Childress kezei között sem produkált rögtön jól a gárda. 2006-ban csak 6-10-es mérleget sikerült elérniük.
2006 – A Denver Broncos (9-7) és a Green Bay Packers (8-8)
A Packers, a Super Bowlig jutó Bears elleni megsemmisítõ erejû gyõzelemmel és a Favre jövõje körüli találgatások közepette zárta a szezont. Bár ekkor még nem sikerült a továbbjutás, Brett apó a következõ évben egészen az NFC döntõig vezette sajtfejûit.
A denveri gárdának viszont nem alakult ilyen jól a 2007-es év, mivel 7-9-es mutatójukkal szintén lecsúsztak a továbbjutás lehetõségérõl.
2007 – A Cleveland Browns (10-6) és a Minnesota Vikings (8-8)
A Browns 2007-ben nagyszerûen teljesített, elérve a klub történetének addigi legjobb mérlegét. Az azt követõ év viszont hamar elhomályosította a clevelandiek dicsõségét. Amellett, hogy 4 gyõzelmet és 12 vereséget hoztak össze, a csapat kirúgta Romeo Crennel edzõt és Phil Savage igazgatót is.
A Vikingek 365 pontot szereztek a 2007-as szezon során, míg csupán 311-et engedtek. Childress csapatépítése 2008-ban tovább folytatódott, így a lilák, csoportjuk megnyerésével playoff-szereplõkké váltak.
2008 – A New England Patriots (11-5) és a Tampa Bay Buccaneers (9-7)
Néha egy csapat szezonvégi kritikán aluli teljesítménye már elõrevetíti a gárda közeljövõjét. Pont úgy, ahogyan az a Buccaneers-szel is történt. Az öregedõ csapat 2008 végén darabjaira hullott, elbocsátották Jon Gruden edzõtt és Bruce Allen igazgatót, majd a következõ évben teljes átalakításnak vetették alá a csapatot.
A Patriots irányítójának, Tom Brady-nek visszatérése térdsérülésébõl 10 gyõzelmet hozott a bostoniaknak, ami az AFC East csúcsára emelte a csapatot.
Fordította: Papp Gábor
